Egri Dohánygyár, 1986 (15. évfolyam, 1. szám)
1986-01-01 / 1. szám
• •Ötéves tervünk teljesítéséről Az Egri Dohánygyár a VI. ötéves terv készítésekor még tröszti szervezetben működött. A terven, annak készítési metodikáján még érződik a központi irányítási szemlélet, a terv főbb vonalaiban központilag került kialakításra és azt bontották le az egyes vállalatokra. Vállalatunk középtávú tervét és az eltelt ötéves tevékenységet összevetve nagyon sok tekintetben eltérés jelentkezik. Leglényegesebb, hogy 1981-től önállóak vagyunk. Az egyes tervfejezetek elemzése előtt le kell szögezni, hogy vállalatunk eddigi történetében minden kétséget kizáróan a legeredményesebb öt évet hagyta maga mögött. Ebben az öt évben a felszabadult cselekedni vágyás, az önállóság adta kezdeményezőkészség kibontakozása gazdálkodásunk minden területén érződik. A valóságban azonban nagyon nagy mértékben eltér az öt év előtti elképzelésektől. Cigarettatermelésben pl. a középtávú tervben 36,6 mililiárd db cigaretta termelését irányoztuk elő, ami több mint 7,3 milliárd db-ot jelent évenkénti átlagban. Ezzel szemben 34,4 milliárd db cigarettát gyártottunk, tehát 2,2 milliárddal kevesebbet, mint ahogyan azt öt évvel ezelőtt gondoltuk, ami nem egészen 6,9 milliárd db cigarettának felel meg évenkénti átlagban. Ez a cigarettatermelés igazodott a fogyasztáshoz mind mennyiségben, mind összetételben. Tervünkben is a minőségi cigaretták részarányának növekedését terveztük, de ezek fogyasztása a tervtől nagyobb növekedést mutatott az elmúlt öt évben. A szivar termelésénél már számoltunk a tervben is a fogyasztás csökkenésével, de a valóságban a fogyasztás csökkenése sokkal dinamikusabb volt, ezért a szivartermelés az öt évre tervezett 119 millió db-bal szemben, mintegy 80 millió dbb-ot ért el. Termelési értékben 1985-ös évre 1 milliárd 248 millió Ft-ot terveztünk, ezzel szemben több mint 1,5 milliárd Ft termelési értéket értünk el a tervidőszak utolsó évében. Ez is mutatja a termelés szerkezetének kedvező irányba való elmozdulását. Létszámfelhasználásunk jelentősen meghaladja a tervezettet, amikor is ötéves átlagban 985 főt terveztünk, és a Valóságban 1012 főt foglalkoztattunk. A termelékenység növekedése ennek ellenére igen jelentős mértékben meghaladja a tervezettet, hiszen létszámfelhasználásunk növekedése sokkal kisebb mérvű volt, mint a termelés során előállított értéknek a növekedése a tervezetthez viszonyítva. A bérszínvonal az a mutató, amely minden bizonnyal a legnagyobb érdeklődésre tart számot. Amíg a tervidőszak indulásaikor 40 ezer Ft volt, az 1 főre jutó bér, addig az 1985-ös évben igen megközelítettük a 70 ezer Ft-ot, középtávú tervünkben 1985-re 53 ezer Ft-os átlagbért irányoztunk elő. A bérek növekedése az öt év alatt az induláshoz képest meghaladja a 73%-ot. A vállalati eredmény, amely a vállalat össztevékenységének szintetikus mutatója, jelzi igazán az önállóvá vált gazdálkodás hatását és eredményességét. Az öt évre tervezett vállalati eredmény összesen 297 millió Ft, az öt év alatt elért nyereség összege 583 millió Ft, a tervezettnek majdnem a duplája. Az eredményterv teljesítése 196,3%-os. Lényegében ez a magyarázata a bérek 73%-kal növekvő dinamikájának is, és a beruházások terén tapasztalt élénkülésnek is. Amikor ezek a sorok megjelennek, a vállalat tervező apparátusa már dolgozik a VII. ötéves terv kialakításán. Ennek konkrétan csak az első éve ismert, melynek főbb koncepcióit megnyitotta a Vállalati Tanács decemberi ülésén. Noha a termelés növekedésével — legalábbis a belföldi értékesítéssel összefüggésben — nem számolhatunk, munkákat úgy kell szervezni és végezni, hogy a csökkenő termelés ellenére az eddigi elért hatékonysági színvonalat ne csak tartani, de növelni is tudjuk. Ez ugyanis elengedhetetlen feltétele annak, hogy a vállalat kollektívája a jövőben is megtalálja számítását és viszonylag jó kereseti lehetőség reményében induljon az elkövetkező tervidőszaknak. — Bárdos Miklósné dr. — r Újra a régi munkahelyen... Mint arról előző számunkban beszámoltunk, a hagyományoknak megfelelően ismét meghívtuk azokat a volt munkatársakat, akik hosszú dolgos évek után megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik. Képünkön nyugdíjasaink egy csoportja a finoman elkészített vacsorát fogyasztja. DOHÁNYGYÁR Minőségügyi konferencia Az elmúlt hónap végén tartották meg Budapesten a VI. országos minőségügyi konferenciát, amely a gazdaságirányítás-minőség kapcsolatának kérdéseivel hivatott foglalkozni. A plenáris ülés első előadója Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese volt, aki a „Gazdaságpolitika, fejlesztéspolitika — jobb termékekért’” című témáról beszélt. Elmondta, hogy az elkövetkezendő időszakban a VII. ötéves tervben előrehaladásunkat a saját munkánk hatékonysága, minősége határozza meg. A következő években az évi 3%-os nemzeti jövedelem-emelkedés 1% energiafelhasználás-növekedéssel párosulhat. Ilyen már volt külföldön és hazánkban egyaránt, ehhez azonban most egy racionális energiagazdálkodásra van szükség. A következő öt év során a termelés energiaszükséglete gyakorlatilag nem nőhet, a nyers- és alapanyag-felhasználás terén is évi 1,5%-os javulás válik szükségessé. A nemzeti jövedelem évi 3 %-os emelkedése csak a minimális tervcélok megvalósításához elegendő, és át kell térni a fejlesztés intenzív módjára. A versenyképességgel kapcsolatban mondta, hogy egy termék minőségét a piac dönti el. Az elkövetkező időszakban növelni kell a fejlett technika importját. A VII. ötéves terv a fejlett technika importjára 50 °/o-os növekedést irányoz elő, de úgy, hogy az import növelése nem vezethet eladósodáshoz. Belső erőforrásainkra kell támaszkodni. Véget kell vetni az export volumen minden áron való emelésének. A jó termék, kiváló minőség, jó ár még nem elegendő, ezeknek megfelelő marketingtevékenységgel kell párosulniuk. A versenyképesség nemcsak minőségi kérdés. Piacbővítés nélkül nem nőhet az exportunk. Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke a nemzetközi piac kihívásával foglalkozott. A világpiacon 1985-ben a behozatal és kivitel megközelíti a 2 billió dollárt. A világméretű recesszió megszűnőben van, de ez csak a fejlett tőkés országok külkereskedelme követi. A szocialista országok behozatala 10“,1 körüli a világpiacon. Hazánk világpiaci részesedési aránya 0,4“$-os. Szocialista viszonylatban az egy lakosra jutó kivitel és behozatal nálunk a legnagyobb. A külkereskedelem nagysága a nemzeti jövedelem kb. 50%-a. Magyarország számára a cserearány romlás jelenti a világpiac kihívását. Dollárexportunk vállalati jövedelmezősége 3,3“,,. A termékek minőségi igényében a különböző piacokon fejelhető legfontosabb közös Vonások: — a minőség megbízhatósága (a termék rejtett hibákat, új minőségi hibákat ne tartalmazzon): — minden minőségű termékre található még vevő, és ezt meg kell keresni. Dr. Cseh József, az Ipari Minisztérium miniszterhelyettese „A műszaki szabályozás, a szabványosítás szerepe a minőség fejlesztésében” címmel tartott előadást. A minisztérium alá tartozó területekre a kiegyensúlyozottság, a kiegészítő területekre az elmaradottság (alkatrészellátás, szervizhálózat hiánya, csomagolóanyagok kifogásolatósága) jellemző. Az alapanyagok minőségi hibái végigmennek a termékeken, növelve a károkat. Gépészeti berendezéseink egyik nagy hibája a magas zajszint. A szabványok arra jók, hogy megakadályozzák a minőségileg kifogásolható termékek kibocsátását a fogyasztók körébe. Teljes körű minőségszabályozásra kell törekedni. A gyártási és minőségszabályozási rendszer megváltoztatására a piaci impulzusok nem elegendők. A MEI szerint szabványos termékek részaránya 98 °/n-bról 93%-ra csökkent. A szabványok alkalmazásának feltételeit biztosító szabályozókat kellett bevezetni. Szilágyi Antal, a KISZ KB Ifjúmunkás Tanács titkára az ifjúság és a minőség kapcsolatáról szólt. A KISZ elmúlt kongresszusa óta eltelt időszakra jellemző egyfajta elmozdulás a minőség irányába. Mint elmondta, eddig mérhető egységekben dolgoztunk, ezt kérték számon. A következő kongresszus a minőségi munkavégzést fogja hangsúlyozni. A munkaformák korszerűsítése, haszonelvűség valósult meg eddig. A minőség terén végzett munkák közül kiemelte, hogy kialakult a KISZ szervezett kapcsolata a Minőségüggyel. Vállalták a Minőségi Körök hazai elterjesztésének felvállalói szerepét, meghirdették a „Versenyezzünk a milliókért" mozgalmat. Társadalmi szinten való szemléletformálásra van szükség. A minőségügy központi irányítása, koordinálása — úgy tűnik — nem megoldott. Az élelmiszeripari szekcióülésen Dr. Rácz Endre, a MÉM osztályvezető-helyettese szólt az ágazati irányítás eszközeiről és lehetőségeiről a minőség biztosításában. Mindenekelőtt leszögezte, hogy az élelmiszerek minősége gazdaságpolitikai kérdés. A lakosság minőségérzékenysége megnőtt. Lényeges változások következtek be a gazdaságirányítás rendszerében. A tulajdonosi jogok gyakorlása áthelyeződött a vállalatokra. A MÉM-nek megszűnő az a felelőssége, amely eddig az előállító tulajdonjogából következett, de továbbra is feladata a lakosság megfelelő élelmiszerekkel való ellátása. Ennek megfelelően alakították ki a minőségbiztosítás jelenlegi eszközrendszerét. Ezen belül első helyen említette a szabályozást, a hosszú távú jogi szabályozást, illetve az ágazati szabványosítást. Alapelv a minőség igénye, a megfelelő minőségű termékek gyártása a reális helyzethez alkalmazkodva. Meg kell akadályozni a termékek egyedi minőségromlását és a jelenleginél magasabb színvonal elérésére kell törekedni. Az eszközrendszerek között említette a szakmai felügyeletet, az ipari minőségellenőrzés, az iparági laboratóriumok és a hatósági ellenőrzés fölött. A hatósági főügyeletrendszer irányítása a MÉM fontos feladata. Az ágazat nagy hagyományú, jól szervezett hatósággal rendelkezik, ezek a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomások. Tóth Zsiga István, a MÉTE főtitkára a társadalmi szervezetek szerepéről beszélt a minőségbiztosításban. Ma már túlhaladott cél a mennyiségi termelés mindenáron való növelése. A minőségi célkitűzést szolgálja, hogy a piaci értékítéletet közelebb kell hozni a feldolgozáshoz. Az olcsó munka megbosszulja önmagát. A szakismeretek elsajátítása mellett szükség van a megfelelő vezetésre. Az előállítókkal szemben hármas követelmény van: — a termelési színvonal növelése; — a technológia korszerűsítése; — a belföldi szükségletek kielégítése és ezzel együtt az export hatékonyságának növelése. A társadalmi szervezetek megfelelő számú szakembergárdával rendelkeznek. A szellemi tőke biztosított. Nyolcezer felsőfokú végzettségű szakember tevékenykedik a különböző szervezetekben, szakosztályokban. A MÉTE-szervezeten belül is egyre több a minőséggel foglalkozó rendezvények száma. Iparágazatonként bonyolítják le ezeket a konferenciákat, öt év alatt megduplázódott az ilyen irányú rendezvényeken résztvevők száma. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a kémiai, beltartalmi vizsgálatok fontossága az élelmiszeriparban. Az előadó ajánlásként említette az alkotni vágyás kifejlesztését, az új dolgok iránti fogékonyságot. A MTESZ a jövőben nagyobb beleszólással és beleszólási joggal élhet, sőt kötelessége is ez, a gazdálkodás javítása érdekében.