Képmás, 2001

Különszám

A LABIRINTUSBÓL JELENTJÜK A Labirintus lakói sohasem fogják elfelejteni a napot, amikor a sajt elfogyott. A sajt volt a mindenük, így a sajnálatos eset nyomán olyan mély válság robbant ki, amely alaposan összezavarta az ott élő egereket, s még náluk is jobban az emberkéket. Olvasóink meg­nyugtatására közöljük, hogy végül si­került új táplálékforrást találni­uk, és ma már mindannyian jól vannak. A válság elmúltá­val kereste meg riporterünk a megrázó esetet átélt Spurt és Szimat egereket, illetve két emberke-társunkat, lőrékét és Tunyát. - Nagyon boldogok voltunk annak idején, amikor a Labirintusban hihetetlen mennyiségű sajtra bukkan­tunk - emlékezik a boldog békeidőkre Szimat. - Spuri barátommal azonnal nekiláttunk a falatozás­nak. Tudja, nincs annál nagyobb öröm, mint ha az ember a kedvenc sajtjaival foglalkozhat, ezen a sajtállomáson pedig volt minden fajtából bőven. Utánunk nem sokkal megérkeztek az emberkék is, akik szintén nagyon megörültek a hihetetlen men­­­nyiségű ételnek.­­ Török barátommal minden reggel átballagtunk a sajtállomásra, és az egész napunkat ott töltöttük. Én különösen jól éreztem ott magam. A sajtállomás lett a második otthonom. Biztos voltam benne, hogy a készletek sosem merülnek ki, és életünk végéig békében és nyugalomban falatozhatunk. Hát, ez sajnos nem így történt - idézi fel a szép napokat Tunya. A hatalmas készletek ugyanis napról napra apadtak fére léptek. - Azt tettük, amit ilyen helyzetben egy egérnek tennie kell - mondja Spuri. - Felhúztuk újra a futócipőnket, és irány a Labirintus! Szimat a szaglá­sában bízva próbált újabb lelőhelyet találni, és pedig gyakran előreszaladtam, és felderítettem az oldalá­gakat. Nem morfondíroztunk azon, hogy találunk-e vajon sajtot. A helyzet ennél sokkal egyszerűbb volt: találnunk kellett, ha nem akartunk éhen halni.­­ Hosszú ideje bolyongtunk már, amikor megcsapta az orromat az ismerős, és már nagyon vágyott illat, a friss sajt illata­­ veszi át a szót Szimat. - Spuri szokása szerint előreszaladt, majd pár perc múlva már vissza is jött, és csillogó szemekkel cincogta: „Megtaláltuk!!!" Új sajtállomásra bukkantunk, s benne hihetetlen mennyiségű sajtra. Most újra kényelmesen élünk, és ahogy eddig, most sem aggódunk a jövő miatt. Nem valószínű, hogy a sajt valaha is elfogyna, de ha igen, semmi gond, van jó orrunk, gyors lábunk, remek futócipőink. Ha úgy alakulna, percek alatt indulunk a Labirintusba és keresünk tovább­ valamennyit, és végül el­jött a pillanat, hogy az egerek és az emberkék az utolsó falatkát is megették. Az állomás kiürült, és ők ott álltak benne tanácstalanul. Az egerek gyorsan a tettek meze­hajlandó elhinni, hogy ez megtörténhetett. Hogy nincs több sajt - számol be első reakciójáról Tunya. - A sajt volt a mindenem, boldog voltam, hogy gond nélkül hozzájutok, és egy idő után úgy éreztem, hogy ez jár nekem, hogy a boldogságom örökké tart. Reménykedtem, hogy a következő reggel, amikor visszatérek, ismét tele lesz sajttal a raktár, mint régen. Hogy ez csak egy rossz álom, amiből felébre­dek, és minden szép lesz újra. Dühös voltam a sorsra, amiért minden figyelmeztetés nélkül tönkre­tette a gondtalan jólétemet. Semmi reményt nem fűztem hozzá, hogy máshol találnánk sajtot, és semmi kedvem nem volt a hideg és sötét Labirintus ismeretlen részeiben bolyongani reménytelenül. Úgy gondoltam, hogy nem nekem kell a sajthoz men­nem, hanem a sajtnak kell eljutnia hozzám. Annál az állomásnál jobb helyet a sajtoknak elképzelni sem lehetett. - Óriásit hibáztunk, amikor elhitettük magunkkal, hogy a sajtkészlet örökké tart - vonja le a követ­keztetést Török. - Szinte megbénul­tunk, amikor ez a kényelmes ál­lapot véget ért. Ostoba módon csak sajnáltuk magunkat, és vártuk a csodát, ami visszabillenti majd a kizökkent világot a meg­szokott rendjébe. Aztán tuda­tosult bennem, hogy az egerek napok óta nem jelentkeznek, és arra gondoltam, talán újabb raktárra bukkantak. Akkor pedig nekünk is sikerülhet megtalálni az új készleteket. Miután Tunya bará­tomat hasztalan kérleltem, hogy jöjjön velem, egyedül vágtam neki a Labirintusnak. Nagyon nyo-Minél hamarabb mondasz le a Régi Sajtról, annál hamarabb találsz Új Sajtot. Miközben az egerek már vidáman fala­toztak, az emberek még mindig a csodára vártak a kiürült sajtállomáson.­­ Egyszerűen nem voltam

Next