Egri Egyházmegyei Közlöny, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1872-05-16 / 10. szám

Negyedik évfolyam, 10. szám. Tartalom :A kath. papság vallási befolyásának tényezői. — Az oratiók és commemoratiók a 77. misében. — A gyöngyösi nő-kolostorok. — Lel­kipásztori esetek és kérdések. — Irodalom. — Egyházmegyénk és hitélete köréből. — Vegyesek. Megjelenik : minden hó 1-én és 16-án 1>­. ivén. Eger, 1872. Május 16. Az előfizetési díj és a lapot érdeklő minden közlemény e czim alatt : „Az Egri Egyházmegyei Közlöny szerkesztőségének Egerben, az érseki finöveldében“ küldendők. Előfizetés : Egész évre 3 írt. Fél évre l írt 50 kr. EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY. A kath. papság vallási befolyásának tényezői. (Folytatás.) S a fegyelem, mely oly hatalmas a kath. egyháziban, a felekezeteknél úgyszólván egészen ismeretlen. Eltekintve a kisebb nagyobb mérvű egyéni tökélyektől, melyek a protestáns egyházak polgárainál találhatók , bátran állíthatjuk, hogy valódi fegyelem náluk sohasem létezett. Tekintély nélkül ugyanis nincs fegyelem ; hierarchia nélkül nincs tekintély, és nincs hierarchia központi fej nélkül. E szerencsés összhang egyedül a kath. egy­házban létezik. Ha a fegyelem megvettetek, lábbal tapodtatott is időközönkint, erejét azonban mindig föntartá; találkoztak mindig határozott lelkek, kik elég bátorságot éreztek magukban arra hivatkozni, és a kihágások ellen tiltakozni ; találkozott mindig hatalmas hang, mely a rész kiirtását, a bűnösök megbüntetését sürgeté. Az egyháztörténelem leg­­szomorúbb időszakában is állandóan látható a rea­ctio, a nemes, reform utáni törekvés, melynek fel­adata a rész gyógyítása volt. VII. Gergely, sz. Ber­nát, sz. Bonaventura előhírnökei valának a trienti zsinatnak. Az igazhivő az egyházban előfordulható, sok­szor tán megdöbbentő rendetlenségekből sohasem formálhat józanul alapot azon vélelemre, hogy Isten egyházát az ő­sz. Lelke tán nem is kormányozza többé ; nem fogja szükségesnek tartani a javítás kedvéért a rombolást, egy új alap létesítését azon kívül, melyet az isteni építő vetett. Ha sötét felle­geket látunk olykor nehezülni a szellemekre ; ha a romlás a szivekig hatva, lenyűgözi az akaratot ; ha az egyház hajója a szelek és hullámok által már­­már elboríttatni látszik, s a bennlevőket a kishitű­ség félelme szabja meg : fölemelkedik Jézus és sza­va mindig parancsol a szeleknek és nyugalom tér újólag az emberi szívbe. Nem személyesen jelenik meg, de támaszt Hildebrandokat, Bernátokat, Bor­romeokat és kiárasztván fölöttük kegyelmeinek bő­ségét, megújítja általuk a föld színét. Legyenek akár egyesek, akár egész sorok, melyekben a rom­lás lelke dúl, terjedjen bár az a magasb régiókig; a reformátori szellem sohasem fog elmaradni, hogy fölemelje szavát a visszaélések ellen, és Jeruzsálem falai százszorosán visszhangozni fogják e szavakat... A­mi ma csak egyszerű óhaj, a felebaráti szeretet által sugalt őszinte vágy : az egyházi törvényhozás­ban lassankint határozott formát ölt, s a sz. fegye­lem egyik czikkét fogja képezni. Ki ne ismerné a csodás jelenségeket, melyek fegyelmi tekintetben különösen a XVI-ik századtól az egyházban mutat­koztak? a csodás változásokat, melyek a trienti zsinat határozatai által mindenütt ép oly gyorsaság­gal, mint hatál­lyal keresztülvitettek ? A fegyelemről szólván: a Coelibatus intéz­ménye nem egyik hatalmas emeltyűje-e a klérus befolyásának? Nem czélunk itt a papi nőtlenség kérdését, mely hosszabb tanulmányt igényel, kimeri­­tőleg tárgyalni, csak azon befolyási erőre akarunk egy futó pillantást vetni, melyet a klérusnak köl­csönöz. Első pillanatra látszik, hogy a papi nőtlenség nagy áldozat, mely a vallás oltárán Isten dicsősé­gére s a hívek üdvére van hozva; nagyszerű jel­képe az önmegtagadásnak, melynek a vallás szol­gáit jellemeznie kell, — ama szigorít kötelességet vonván maga után, hogy gyakoroljon egy erényt, mely az evangéliumban egyszerűen aláiratik, s a szentírásban mint az angyali élet ismérve állítta­­tik föl. Az érzéki örömek e feltétlen legyőzése, a le­mondás a családi életről, a reményről lényünket utódainkban folytathatni : a föld kötelékeiből telje­sen kiragadnak, hogy annál erősebben csatoljanak az éghez. A szív nem szorong az aggály és gondok miatt, melyek a családfőt nyomni szokták ; a szel­lem szabadabb, függetlenebb, és így képesebb magát föltétlenül azon gondolatoknak szentelni, melyek az.

Next