Egri Egyházmegyei Közlöny, 1895 (27. évfolyam, 2-24. szám)
1895-01-16 / 2. szám
Eger, 1895. január 16. Huszonheteik évfolyam. Tartalom: Főpásztori körlevél. — Moab és Izrael. — Az iskolai gyermekjátékok és egyes népszokásokról. — Irodalom. — Egyházmegyénk és hitélete köréből. 2. szám. EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY. Megjelenik: Az előfizetési dij és a lapot érdeklő minden közlemény e czim FiRfizotá«16-án legalább alatt: Az Egri Egyházmegyei Közlöny szerkesztosegenek Egerbe, a kgesz evre 2 fit. 1 ivén j Lyceumba küldendők. L Főpásztori körlevél. (Érsekünk Excellenciája újévi latin körlevelének fordítása.) fegyzei magyar püspöki kar múlt évi deczember hó 19-én Budapesten tartott tanácskozmányában a kormányzata alatt álló papsághoz teljesen azonos tartalmú és szövegű főpásztori levél kibocsátását határozta el, hogy ekképp az annyifélét fenyegető bajok közepest egységes irányelvekkel, egységes érvekkel, egységes beszédmóddal, s a lelkek java iránti egységes buzgalommal tájékoztassa a papságot hivatása minden ágazatában. E főpásztori levelet, a kidolgozásával megbízott öttagú küldöttség elkészítvén s az ország prímása nekem is megküldvén, ezennel szószerint közlöm : Az uj év küszöbén,a melyet Isten jóvoltából átléptünk, üdvözléstekre kelve, lelkünk — a mi az ország egész püspöki kara szándékának megfelel — Titeket és a Ti gondjaitokra bízott híveket , aggodalmaink és fájdalmaink közepette, melyek az idők kedvezőtlen fordulása következtében mindnyájunkat nyomnak, vigasztalni és bátorítani kívánkozik az Urban s egyúttal vigasztalódni is Tibennetek, a kölcsönös hit által, mely Tibennetek és bennünk vagyon.* 2) Nem ismeretlen előttetek, Tisztelendő Testvérek és Szeretett Fiúk, — hogy más bajokat, melyek sziveinket szorongattatásokkal és fájdalmakkal töltötték be, hallgatással mellőzzünk, — miszerint a polgárinak nevezett házasságról szóló törvény a múlt év deczember havának 18-án a törvénytárba felvétetett. Ti. TT. TT. és SzSz. FF., tudjátok, hogy mi, szemünk előtt tartva nagy hivatalunkat, melyet Isten ruházott ránk, a gondoskodásnak és fáradságnak semmiféle nemét sem mulasztottuk el, hogy ez a nagy csapás nyájunktól, hazánktól távol maradjon. Tudjátok, hogy az Apostoli Királyhoz hódoló tisztelettel kérelmet nyújtottunk be, melyben előadtuk, hogy amaz intézkedések természete a katholikus hitre, az egyház jogaira nézve sérelmes, a trónra és a hazára nézve veszedelmes. Írtunk az ország kormányának is, és abban kiemeltük azokat a sérelmeket, melyekkel amaz intézkedés az Isten Szent Egyháza hitét és jogait illeti, és hogy mily bajok származnak abból a közálladalomra nézve, szintén kiemeltük. Tudjátok, hogy mi a Ti hozzátok és híveinkhez intézett levelekben mind nyilvánvalókká tettük azokat a sérelmeket, melyeket amaz intézkedés hitünk ellen, szabadságunk ellen. Egyházunk ellen magában foglal, valamint azokat a veszélyeket és bajokat, melyekkel az a keresztény családot, az álladalom alapját, és magát az álladalom rendjét és jólétét nemcsak fenyegeti, de más nemzetek szomorú tapasztalása szerint, tényleg sújtja. Tudjátok, hogy mi az ország törvényhozó testületében, a Szent Egyházhoz híven ragaszkodó férfiak által támogattatva, buzgóságuk és fáradozásuk által segíttetve, ama törvény ellen felemeltük szavunkat, s ellene beadtuk szavazatainkat. Sajnos, minden igyekezetünk, minden törekvésünk kárba veszett, a remélt eredményt nem hozta meg. A mi kötelességünk most kiemelni a P A nuneit, püspöki kar közös pásztorlevele magyar szövegét a „Religió“-ból vettük. Szerk. 2) Hóm. 1, 12.