Egri Egyházmegyei Közlöny, 1921 (53. évfolyam, 1-22. szám)

1921-01-01 / 1. szám

Előfizetési díjat egy­előre csak a folyó év első negyedére fogadunk el. Ez pedig 1­0 koronában van megállapítva. Meg­jelenik minden hó 1.-én és 16.-án leg­alább egy ív terje­delemben. /////// EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY Ötvenharmadik évfolyam. 1. szám, Eger, 1921. január 1. Laptulajdonos és ki­adó : az Egri Egy­­házmegyei Iro­dalmi Egyesület. — Szerkesztőség és kiadóhivatal a líceumban. ////// Tartalom : Élet és evangélium. — Nyílt levél Bányász Endre barátomhoz. — Az egyházjog új tankönyvének megírása. — Irodalom. — Egyházmegyénk és hitélete köréből. Szerkesztő: KELE ISTVÁN dr. Élet és evangélium. (folytatás.) IV. A lelki élet. A lelki élet tehát „élet“ vagyis folytonos erő­kifejtés, törekvés fölfelé; harc a lélek mélységeinek és az isteni szeretet mélységeinek felismeréséért. A lelki ember előtt az élet, a világegyetem egy nagy isteni kinyilatkoztatás, ő mindenben az Istent látja, ő az Úr árnyékában jár s lelke zöngesz­erény, az Isten akaratának visszhangja. A lelki ember lelke ,.terhes“, mert érzi, hogy kincs van benne elrejtve és e kincsért odaadja min­denét. E kincs a „semen Dei,u az örök élet magja bennünk ; e mag a lélekben feszül, kikelni, kivirágozni vágyik. E lelki vágy szét akarja robbantani a köztem és az Isten között emelkedő korlátokat. A lelki élet forrása az az adventi tudat, hogy sötétségben állok, hogy barlang a lelkem s e tudatból fakadó adventi vágy, mely a sötétséget el akarja osz­latni azzal a karácsonyi fényességgel, mely a betlehemi barlangot betöltötte. A lelki ember legmélyebb tapasztalata az, hogy ő nem kész, neki fejlődni, emelkedni kell, mert a lelke érzi, hogy „manus Domini tetigit me“, érzi az Úr kezének érintését, vonzását s a lélek mélyén csak egy gondolat világít ,és hevít: „Legyen meg a Te akaratod/“ De mi az Isten akarata ? Jézus Krisztus ! Ö a meg­testesült, láthatóvá és kézzelfoghatóvá lett isteni akarat. Isten nem hideg fogalom, nem megközelíthetetlen világok sejtelmes élete, ő Krisztusban „Deus appropinquans közeli Isten, az ő élete, vágya, akarata itt van előttünk Krisztus életében és keresztjében. Ennek az életnek utánzása, komoly akarása az „induite Christum Krisz­tusba öltözés; ez a lelki élet. Megállok a kereszt előtt és eltörpül minden em­beri bölcsesség, mert ez az „Élet könyve.“ A nagy lelkek innen tanúlnak. A filozófus ész, a nagy disputátorok és kritizáló doktorok semmit sem értenek belőle, szt. Ferenc azonban érti és értik mindazok, kiknek „szemök“ van és kiknek érzékük van a végtelen iránt, tudják és önmaguknak bevallják, hogy a kereszt alatt „fulget mysterium,“ a titkok, sejtelmek világa feltárul és az élet legmélyebb igazságai megszólalnak. A kereszt tövéből árad az ,a béke, öröm és erő, mely nekünk életet ad. Aki a keresztre tekint, az tudni fogja, ki az Isten és ki ő. Szienai Katalin mondja, hogy az­ önismeret cellájába kell zárkózni — „clausa et sola“ azaz Krisz­tussal kell a lelket titkon eljegyezni és a lélek, zárt kertjében ő vele társalogni. A lelki élet szt. Pál sze­rint „hasonlóvá lenni az isten fa képéhez.11. (Róm. 8. 29.), Krisztus keresztjén át közelíteni Istenhez. A kereszt nagy kérdőjeleket támaszt bennem. Ezekre megfelelni és az adott feleleteknek megfelelően következetes ke­ménységgel az akaratot krisztusilag stilizálni, a „test“ és a „férfi ” akaratát kiirtani (Jan. 1. 13.) — ez a kereszténység szelleme. És itt kezdődik az adventi programm, melyet kér. János jelez: Tartsatok hun bánatot, mert elközelgett az Isten országa. (Mt. 3. 2.) Itt kezdődik a lelki ember „gyűlölete“ a világ iránt; itt kezdődik a test és vér rendetlen kinyilatkoztatásai iránt érzett ellenszenv — irtózás a bűntől, itt kezdődik az isteni szeretet hárfa­zenéje, mely arra hangol, hogy szememet kiszúrjam és kezemet levágjam, szivemet kitépjem — ha bűnre hajlik és Isten oltárára tegyem azokat. Elfordulni a teremtményektől — alakulni Krisztus által —­ átala­kulni Istenben — ez Suo szerint a lelki élet hármas foka. „Hagyj el mindent és megtalálod Istent“ — mondja Kempis Tamás. A lelki ember útja tehát a „regia via sanctae crucis, “ a szent kereszt királyi útja. Ezt az utat csak akarat emberek járhatják. Csillogó szavakon, útvesztő vitatkozásokon, meg­meredt szokásokon, félig öntudatlan áhítaton túl — ott a mélyben — ott zajlik az élet, ott forrnak, küz­denek, hullámzanak az életet alakító erők. A szavak holt személytelen jelek, a hit pedig élet. A sok szó ellensége az életnek, a szó csillog és kábít és elhiteti velünk, hogy ő az élet, pedig a szó sírja, koporsója az életnek.

Next