Egri Ujság, 1894 (1. évfolyam, 2-97. szám)

1894-01-25 / 2. szám

ügyek speciális érdeküknek megfelelő sikeres és üdvös dirigálását. A legkisebb baj az, hogy egy hivatal­nokot nem választanak meg, mert nem ki­próbált pártbeli ember; az sem nagy baj, ha a társadalmi élet élénkülését czélzó egyesület elnökévé nem választanak meg nem tizenhárom próbás pártembert, de az aztán valósággal menthetlen lelkiismeretlenség, ha ezreseket dobálunk egy-egy vállalatnak a nya­kába, persze a közpénzből, csupán mert a pártvezérek egyike úgy akarja azért, és nyakát szegjük valamely üdvös társadalmi mozgalomnak csak azért, mert annak élére nem a pártbéli állott. Ezt a fonák és félszeg gyakorlatot akarjuk mi kiküszöbölni, és arra kérjük e vármegye közönségét, hogy segítsenek ben­nünket ebben a munkában is. Az Egri Újság minden vármegyei dolgot pusztán a vármegyei ér­dekek szempontjából kíván tárgyalni, azt akarja, hogy a vármegye, a városok és a községek székházában, a társadalmi egyesü­letek elnöki székében ne politikai szónok­latok tartassanak, ne pártpolitikai izgatások intéztessenek, ne politikai korteskedések di­­rigáltassanak, hanem mindenütt a spec­iális érdekek nyerjenek képviseletet. Csak ha ezen idejét múlt, ósdi elfo­gultság ki lesz küszöbölve, csak akkor le­het fogékonyságot teremteni, a ma még párt­szempontoktól átszaturált keblekben a mo­dern haladás és a magasabb kultúrai szem­pontok iránt. A közgazdasági, ipar-, kereskedelem- és a társadalmi élet egész vonalán tisztán a sikerre vezető tevékenység felkeltése és előmozdítása czéljából minden politi­kai vonatkozásoktól menten kí­vánunk ezen ügyek szolgálatára lenni. Íme, ez a feleletünk azok számára, kik azt kérdezték tőlünk, vájjon szükség volt-e és hézagot tölt-e be a harmadik egri hírlap. Azaz, hogy az elsőre megfeleltünk mi, a másodikra majd a közönség feleljen meg A vármegye közgyűlése Tegnap kezdte meg a vármegye rendes negyedévi közgyűlését. Nagyob­­bára a liszavidék népesítette­ be a közgyűlést, a­mely egyébként viharok nélkül, apróbb vitákkal folyt le. Káll­ay Zoltán főispán az ülés megnyitása után köszönetet mondott Eger városnak azon szi­ves vendéglátásért, hogy a vármegye székházának javítása alatt tanácstermét a törvényhatóság gyűléseire átengette, a­mihez a közgyűlés is hozzájárult. József föherczeg köszönete. Felol­vasták azután József föherczeg köszönetét, ame­lyet a vármegyéhez a honvédség körüli tevékeny­ségének 25 éves évfordulója alkalmából hozzá inté­zett üdvözletére válaszul küldött. • A jövő közgyűlés. A törvényhatóság leg­közelebbi közgyű­lésésnek április hó 23-a tűzetett ki.határnapjául 1894. évi Az állandó választmány uj tagjai. A Vég Jenő dr. helyébe, ki az idén a virilisek közül kimaradt, az állandó választmány tagjává Kovách Kálmán választatott meg. A m­e­g­y­e­i utak. Egy kis vitát provokált a megyei utak ügye. Az októberi közgyűlés tudva­levőleg elrendelte, hogy a czélra nem vezető évenkénti kisebb útépítések helyett az egész megye fontosabb helyeit felölelő útépítési terv szerint nagyobb­­szabásu útépítések foganatosíttassanak. E czélból elrendelte, hogy próba árlejtés tartassák s ha ott olyan ajánlat érhető el, hogy legfölebb négy­­százezer forintért az utak a bemutatott terv sze­rint elkészítése felváll­altatik, az esetben ez utak elkészíttetnek. Az árlejtés megejtetvén, Gombosi és K­o n­n vállalkozók ajánlatai a legkedvezőbbek­nek mutatkoztak. A vármegye e fentiek jelentése után értesítette az alispánt, hogy a megyei utak kiépítése czéljából 400.000 frt kölcsön felvétele iránt intézkedjék, a­melyből azonban azon esetre ha a szakminisztérium az istenmezeji-gömöri útra 31 ezer forintot fel nem ajánl, csupán 370 ezer frt. használandó fel. A kölcsön 50 éves törlesztése a megyei útadónak 8 perczentről 10 perczentre való felemelésében fog fedezetet nyeri. A tiszti főügyész helyettese. A tör­vényhatósági tiszti főügyész helyettesévé ismét Jankovich Adolf árvaszéki ügyész választa­tott meg. A v­á­l­a­s­z­t­á­s­i elnökök. Az E­g­e­r és Gyöngös városokban előforduló tisztujitásokra az alispán helyettesének Hám Gyula főjegyző és H­a­­nák Kolos m. bizottsági tag választattak meg. Kolozsmegye felirata: Kolozsvármegye törvényhatósága a nemzetiségi túlzók izgatásainak meggátlása tárgyában meleg hangú feliratot küldött vármegyénkhez is pártolás és hozzá­járulás végett. Az állandó választmány javaslatához képest a vár­megye e felirathoz pártolólag csatlakozik. Még néhány aprólékosabb ügyet intézett el a közgyűlés, mely folytatólag ma délelőtt tanácskozik. — A kereskedelmi és iparkamara közgyűlése. A miskolczi kereskedelmi és iparkamara I. évi január hó­­ 23-án (kedden) d­u 3 órakor közös ülést tart, következő tárgysorozattal: I. Elnöki előterjesztések. II. Irodai jelentés III. Kereskedelemügyi m­. kir. miniszter leirata a Tisza-Füred község által tartandó havi ál­lat­vásá­rok engedélyezésének vélemé­nyezése tárgyában IV. Ugyanazon miniszter ur leirata, melyben T­i­s­z­a - Ö­r­s község által kért további két országos vásár engedélyezésére nézve véleményt kér V. Ugyanazon minister ur leirata Mező- Csáth község országos vásárainak két napra való kiterjesztése tárgyában teendő véle­ményadásra nézve. VI. Ugyanazon minister ur leirata H­e­v­e­sv­ár­m­­e­g­y­e vásár­rendtartási sza­bályrendeletének módosítása tárgyában. VII. A miskolczi kir. törvényszék megkeresése Írásszakértők és a könyvvezetésben jártas egyének kijelölése végett. VIII. A nagyváradi kereskedelmi és iparkamara átirata az ipari és kereskedelmi alkalmazottak I. oszt. kereseti adójának kivetése és beszedése tárgyában tett fel­terjesztése támogatása végett. IX. Heves­vármegye tanfelügyelőjének átirata az egri iparos segédek rajztan­folyamának segélyben való részesítése tárgyában s ezzel kapcsolatban az 189­4. é­v­i iskolai segélyek f­elosztás­ai X. Az 1893. évi zárszámadás megvizsgálá­­sához szükséges bizottság kiküldése. XI. Esetleges indítványok — A városi jegyző választására a jelöltek már megindították a mozgalmat. Eddig Cso­ór Dezső mostani közigazgatási iktató és Klein Ignácz ügyvédjelölt van­nak kombináczióban. A Klein Ignácz e párt hívei annak a kijelentésére kértek fel bennünket, hogy ama híreszteléseket, mintha Klein Inápez városi jegyzői állásra kva­lifikálva n­e lenne c­áfoljuk meg. Ezt annál is inkább kész­éggel megtesszük, mivel a kvalifi szamaritánus többé nem jelentkezett, ismét zsebkendők kikölcsönzéséhez folyamodtam, mint náthámnak korábbi stádiumában, hogy azokat parányokká fújjam szét, mígnem egy asszony­ság vetődött utamba, ki a prairiek túlsó olda­láról jött s mint mondta, oly vidéken élt, hol ritka madár az orvos s így kénytelen volt jelentékeny tanulmányokat elsajátítani s ügyes­ségre tenni szert a­ „házi betegségek“ gyógyí­tásában. Roppant tapasztalást szerezhetett, mert úgy látszott, mintha legalább is százöt­ven éves lett volna. Összevegyített bizonyos mennyiségű ször­pöt, választóvizet, terpetint, különféle más droguákat s utasított, hogy eme csodaszerből vegyek be minden negyedórában egy boros pohárnyit. Egyetlenegy adag elég volt nekem. Megfosztott ez engem egészen morális alapel­­veimtől s felébresztette természetemnek érdem­telen ösztöneit. Ennek hatása alatt a közön­ségesség csudáit eszelte ki agyvelőm­, csak­hogy a kezeim gyöngék voltak azoknak a végrehajtására. Ha eme csalhatatlan gyógy­szer náthám ellen el nem zsibbasztja tökélete­sen minden erőmet, hizelgek magamnak, még a halottrablást is megkísérlem. Mint a legtöbb ember, gyakran én is közönséges módon gon­dolkozom s a szer­et cselekszem; de soha ad­dig, mig ezt az orvosságot be nem vettem, ily túlságos elvetemültséget nem éreztem magamban, melyben, mondhatom, büszkeséggel dőzsöltem. Két nap múlva annyira jutottam, hogy ismét tovább orvosolhattam magamat. Még egy pár csalhatatlan szert vettem be s végre a hű­lésemet lekergethettem agyamból a tüdőmbe. Elkezdtem szakadatlanul köhögni s han­gom a szempont alá sülyedt, dörgő mély han­gon beszéltem, két oktávval mélyebben, mint a rendes hangom szokott lenni. Rendes éji nyugalomhoz csak úgy juthattam, hogy maga­mat a legnagyobb kimerültségi állapotba köhög­tem bele s mihelyt aztán álmomban beszélni kezdtem, szokatlan hangom újra felébresztett Esetem­ napról-napra komolyabbá vált Ajánltak tiszta­ fenyőma­g­-pálinkát. Bevettem. Aztán fenyőmagot szörppel, ezt is l­evettem Majd fenyőmagot hagymával; ezt is hozzá­­vegyítettem az előbbiekhez s bevettem mind a három szert, de semmi különös sikerét nem tapasztaltam, kivéve hogy olyan lett a lélek­­zetem, akár a gatyás ölyvé. Tanácsosnak véltem levegőt változtatni Reporter kollegámmal a Rigler tóhoz rándul­­tam ki. Örömmel emlékszem vissza, mily nagy­szerűen utaztunk; gyorskocsin utaztunk s az én barátom minden málháját, magával hozta, mely két pompás selyem zsebkendőből s a nagyanyja daguerottip arczképéből állt. Nap­közben csónakáztunk, vadásztunk, halásztunk és tánczoltunk s egész éjen át a náthámat gyógyítottam. Ilyeténképen sikerült nekem mind a huszonnégy órát kihasználnom. Azon­ban bajom egyszerre rosszabbra fordult. Pokrócy-fürdőt javasoltak. Még eddig sem­miféle ajánlott gyógyszert sem utasítottam vissza s balgaság lett volna most tenni ezt. Elhatá­roztam tehát, hogy pokrócz-fürdőt használok, noha sejtelmem sem volt arról, hogy voltaképen miből áll ez. Éjfélkor vettek elő, nagyon hideg, fagyos időben Fölleplezték mellemet és háta­mat s jeges vízzel áztatott pokróczot boritott­­tak rám s pólyáztak be — ezer röf hosszúnak tetszett ez a pólya — s olyannak látszottam, mint egy tokba húzott óriás ágyú. Borzasztó eljárás ezt. Ha a jéghideg lepel a meleg testet érinti, hirtelen, akaratlanul is, felszökkenünk, s levegő után kapkodunk, mint a haláltusakor Nekem szinte megfagyott a velő a csontjaimban s a szivem megszűnt dobogni. Azt hittem, elérkezett utolsó órám. Wilson barátom azt mondta, hogy ez az eset egy szerecsenre vonatkozó adomát juttat eszébe, kit a folyóban kellett megkeresztelni, de a papnak a körmei közül kisiklott s csak­nem a vízbe fúlt. Váltig lubiczkolt, mig végre a parthoz vergődött félig megfulva, s a dühtől tajtékozva és kiugrott a partra. Úgy fújta a vizet, akár a bálna s nagy elkeseredés mellett jegyezte meg: „Ezzel az átkozott ostobasággal egy szép reggel nég megfojtja valamelyik urnak a szerecsenjét !‘‘ Ne végy pokróczfü­rdöt soha­t soha! Ama kellemetlenség mellett, ha egy ismerős hölg­gyel találkozol, ki bizonyos általa ismert okból nem lát téged, ha rád pillant s nem ismer meg, ha lát, ez a legkellemetlenebb dolog a világon.

Next