Egri Ujság, 1918. július-december (25. évfolyam, 149-300. szám)

1918-07-02 / 149. szám

­J R­íj amelyet Eger város kegyelete font a boldogult Bartakovics érsek érde­mes homloka körül, Alföldi ur meg­ tépni nem átallotta. És Alföldi Dávid ur különösnek látj­a, hogy felszólalását Barlakovics emléke megsértésének, érdemei kisebbítésének minősítettem. To­vábbi szóvesztegetés helyett röviden ismertetem az egyezséget,csak Az egyezség bevezető része em­líti, hogy ez az ügy, amelyet Barta­kovics 1854. évben juttatott befeje­zéshez, az 1695. év január 4 én kötött szerződéssel vette kezdetét; azt a szerződő felek ugyanazon év február 16 án módosították, s 1700. évi okt. 17 én királyi jóváhagyást nyert, de Eger város azon remé­nyeit, melyeket a törököknek Ma­gyarországból kiverése idejétől kezdve az említett szerződés kötéséig, mint úrbéri hatóság alá visszaesése ide­jéig, önállósága s annak kedvez­­ményei irányában táplált, ki nem elégithető nemcsak, de sőt annak terhei alul folyton szabadulni töre­kedvén, többrendbeli egymást kö­vetett csaknem folytonos panaszokra adott alkalmat. Ezért 1750. évben újabb szerződés jött létre, de nyu­galmat ez sem szerzett,, sőt úrbéri perlekedésre és 1788. évben kez­dődő Elibertationalis perre vezetett. Az úrbéri per 1755. évben királyi „Resolutio által elítéltetett“, de ez ellen a város Exemtorio­ continuata­­rius pert kezdett, mely teljes végre­hajtással 1834 ben ért véget. Az Elibertíitionalis perben a város ké­relmétől 1838 ban királyi Resolutio által végkép elmozdittatott. E királyi Resolutiot azonban más oldalról a városra kedvezően lehelvén értel­­mez­i, a város panaszai uj perben vizsgáltattak meg, mely előbb uri­­szé­­ileg, aztán megyei törvényszéki­­leg tárgyaltatott, a volt helytartó tanács ítéletén is keresztülment s eldöntés alatt állott, amikor a min­den néven neveld­dtő panaszoknak örökös megszüntetése s az óhajtott béke és nyugalom helyreállítása te­kintetéből Bar­akovics s a főkápta­­lan Eger várossal a most érvényben levő egyezségre léptek. Ezen egyezség szerint az érsek és főkáptalan Egernek erők oda engedték a borkisencedei időkre és a szőlőalji taksákat Alsó- és Felső­­cegléd, Nagy- és Kiseged, Egedol­­dal, Tóthegy, Afrika, Mászhegy, Nyerges, Síkhegy, Városoldal, Nagy és Kisbajusz, Barkóczy máskép Birka, Donát, Rászhegy, Kecske­­dél­es, Szarkás, Al­magyar, Tihamér, Galagonyás, Maklány, Egerszalók, Alsóteksecsalók, felsőteksecsalók, Kacs és Nyúzó hegyeken és a Haj­­duhegyen összesen ötvenezer ezüst forintért, melyből 10,000 ezüst fo­rintot a városnak azonnal visszaad­tak iskolai célokra. Eger város örökös birtokába ad­ták minden díjkövetelés és bármi jog fenntartása nélkül a város által addig haszonbérelt legelőkből: 1. a szöllőskei érseki pusztában a cso­nkai 204 holdat s a királykuti kaszálóból kényelmes berek­etés vé­gett a marhaitatéhoz 3§0 nsz. öl; 2. a töviskesvölgyi mintegy 393 holdat; 3 a Nagygalagolyás alatti mintegy 555 holdat; 4. a vár mögötti dézsmaszék­ek körüli legelőt. Örökösen elengedték a pálinka­­mérésért addig fizetni szokott ha­szonbért úgy, hogy a város korcsmái s a lakosok is pálinkát mindenkor szabadon főzhessenek és mérhes­senek. Örökösen elengedték a külvárosi taksákat , a főkáptalannak fizetni szokott majomcensust, valamint az érseki serház telkéért és a farkas­völgyi iskola telepéért addig fizetett censust. Beleegyeztek, hogy a város két korcsmájában bort és pálinkát egész éven át mérethessen s az egész lakosság a bér szabad mérését szt. Mihály napjától március végéig gya­korolhassa. A nyilt melegvíznek a város által eddig is gyakorolt szabad haszná­latát továbbra is átengedték. A város örökös tulajdonába bo­csátották végül a Feketesas előtti kis legelőt s a malmoknál létezett, addig is h­sz­­árt tereket. Kikötötték, hogy ami tulajdonuk­ban maradt és továbbra is minden­kit kizáró szabad rendelkezésük alatti tulajdonuknak tekintessék, viszont amiket a város bír, továbbra­­ is kétségtelen birtokában maradjanak. Bernett Ferenc Eger város polgár­mestere, bizottmánya és az egyezség aláírására a község által választot­tak az érseknek és főkáptalannak „Eger városa részére tett egyezség­beli engedményeiket s tisztelettel“ fogadták.Illő köszönet Nem felesleges említenem, hogy az érsek és káptalan a fentiekről csakis felsőbb hatósági jóváhagyás mellett mondhattak le. Ennek kiesz­közlése is Bartakovica feladata volt s ezt a jóváhagyást a helytartótanács 1855. ápr. 6 án adta meg. A végső záradék pedig igy szól: Jelen egyezség ellen törvényes tekintetből semmi észrevétel elő nem fordulván, ugyanaz az 1853 ik évi március 2 tól kelt legkegyelmesebb cs. kir. nyilt parancs 34. § ánál fogva jóváhagyatott. Kelt a Budai cs. és kir. Úrbéri törvényszéknek stb. Talán Alföldi Dávid ur is érezte, hogy ezen egyezségért Bartakevicsot köszönet illeti, mint ahogy a város képviselői érezték; s hogy aztán mégis furánk maradjon a lelkekben bizonyára csupa tiszteletből meg­halt tanul ránt elő, aki által azt a gyanút igyekszik átplán­tálni olvasó közönsége szivébe, hogy Bartakovics és a főkáptalan egyezséggel a várost becsapták,ezen A kérdés megítélését a fentiek után a tisztelt közönségre bízom. Kénytelen arra is kitérni, vagyok azonban még hogy bár Alföldi Dávid úrral régebben együtt harcol­tam, miért van az most másképpen ? Azért, mert én nem mehetek arra az útra, amelyre Alföldi Dávid úr letért. Én ugyanis nemcsak hirdetem, de tartom is, hogy magyar ember­nek csak egy hazája lehet, és pedig a magyar és nem széles e világ. Nem állhatok tehát azokkal egy csatasorba, akik a világ nomádjai s azt és addig tekintik hazájuknak, amely s ameddig bővebben látja el őket. Én esztelenségnek tartom, ha valaki a saját házában halálos ellen­ségének ad rendelkezési jogot s ez okból a választójog (mely minden­kivel közös és egyenlő) gyakorlá­sából kizárandónak tartom azokat, akik nem átallják nyíltan hirdetni, hogy nekik Magyarország semmivel sem több s nem fekszik jobban a szívükön, mint például Oláhország, vagy Szerbia, vagy Olaszország És kizárandóknak tartom, akik a ma­gyar nemzet n­yilt ellenségei. Nem mehetek tehát azokkal, akik a magyar hazát nem fogadják el édes­anyjuknak, vagy akik éppen nyilt ellenség, de azokkal sem, akik ezek által akarják hozatni a magyar törvényeket, vagy kormányoztatni Magyarországot. Én azt tartom, hogy a társada­lomban nincsenek többé áthágha­tatlan sorompók s egyik főszükség­letnek késének tartom az ország belső bé­helyreállítását, a nemzet megnyugvását. Nem mehetek tehát az osztályt osztály ellen uszítókkal, a létező jogrend ellen lázongókkal, sőt ezt az uszítást hazafiatlannak, lelkiismeretlennek mondom.­­ És akiknek önálló, független, erős, nemzeti magyar állam az ideáljuk, nem azt kell- e kivárniok, hogy a közügyek szolgálatában minden ál­lást a legtehetségesebbek, a legal­kalmasabbak foglalják el, és ha igen, amint igen, mehetnek­­ az ilyenek azokkal, akik a közügyek vezetéséből ki akarj­ák í­rni mind­azokat, akiket hatalmas értelem, ta­­nultság, intakt becsületesség mellett kivívott helyzetük, vagyonuk, neve­lésük, szokásaik első­sorban minő­sítenek­­­ ez ilyen állásokra ? akik számára ugyanezen tulajdonságok biztosítják a tekintélyt, a nyugodt függetlenséget, a közügyek vezeté­sére szükséges időt? Hazafias, lel­kiismeretes dolog e az ilyenek ellen osztályharcot hirdetni és izgatni a vagyon, a tulajdonjog elleni táma­dásokkal s az egyenlőség ferde ma­gyarázatával, a „nép“ jelszavával, és ezekkel bolondítani a világot? Nem folytatom tovább, hiszen az elmondottakból világos, ki tért le az igaz útról. Végezetül még egyet. A magyar katholikus papság ha­zaszeretete minden kétségen felül s oly magasan áll, hogy ahhoz Alföldi ur kritikája nem ér fel. És a papság a hazaszeretetben mindenkor példát adott és ad s nem szorul Alföldi ur tanítására. Ezt máshova kell irányítania. Egyébként Alföldi urat úgy is­­­­merem, mint akit tetteiben önzetlen hazaszeretet s az ország java vezé­relt. Abban a reményben vagyok, hogy majd csak belátja tévedését s a régi útra visszatér. Dutkay Pál: ~ A vidéki hírlapírók szervezkedése. Budapesti tu­dósítónk jelenti: A Vidéki Hir­­lajsirók Országos Szövetsége vasárnap tartotta évi közgyű­lését. Már az elnöki beszámoló közben kifejezésre jutottak azok az éles ellentétek, amelyek a hivatásos újságírók és a szö­vetség kötelékében levő kiadók és nem hivatásos hírlapírók között fennállanak. Heves vita után, amelyben az újságírók részéről Sulik Kálmán, Major József, Székely János, Győri Imre és Hajnal Jenő vettek részt, elhatározták, hogy az egyesület vagyonából 100.000 koronát az újságírók társadalmi és szociális ügyeinek céljaira fordítanak, továbbá, hogy az egyesület elnöke, két alelnöke, titkárai és igazgatóságának két­harmad része csak alkalmazott hivatásos újságíró lehet. Alel­­nöknek a hivatásos újságírók jelöltjét, Major József újvidéki szerkesztőt választották meg. Hadk­ölcsön-értekezlet, Eger, julius 1. Ma délután a főispáni hivatalban értekezlet volt, melyen városunk egész társadalma képviseltette ma­gát, hogy a VIII. magyar hadiköl­csön sikere érdekében, főispánunk által meginditott agitációt mennél szélesebb körűvé és az eredményt — Eger nevéhez méltóan — impo­zánssá tegye. tőle A központi szervező iroda veze­Aitorjay Sándor dr. jogtanár lett, majd kijelölte az értekezlet a város egyes negyedeiben működő bizalmi férfiakat s elhatározta, hogy f. hó 7 én, vasárnap délután a vá­ros különböző helyein agitációs gyü­­­­lések tartassanak. E gyűlések helyéről, idejéről va­­­lamint az ott szereplő szónokokról lapunk hasábjai is, meg falragaszok is fogják majd tájékoztatni a közön­séget. Addig is és azután is azon­ban bárkinek bármi felvilágosításra is lesz hadikölcsön ügyben szüksége, forduljon a főispáni hivatalhoz, vagy — ugyancsak a főispáni épületben lévő — központi szervező irodához.

Next