Egri Ujság, 1918. július-december (25. évfolyam, 149-300. szám)
1918-07-02 / 149. szám
J Ríj amelyet Eger város kegyelete font a boldogult Bartakovics érsek érdemes homloka körül, Alföldi ur meg tépni nem átallotta. És Alföldi Dávid ur különösnek látja, hogy felszólalását Barlakovics emléke megsértésének, érdemei kisebbítésének minősítettem. További szóvesztegetés helyett röviden ismertetem az egyezséget,csak Az egyezség bevezető része említi, hogy ez az ügy, amelyet Bartakovics 1854. évben juttatott befejezéshez, az 1695. év január 4 én kötött szerződéssel vette kezdetét; azt a szerződő felek ugyanazon év február 16 án módosították, s 1700. évi okt. 17 én királyi jóváhagyást nyert, de Eger város azon reményeit, melyeket a törököknek Magyarországból kiverése idejétől kezdve az említett szerződés kötéséig, mint úrbéri hatóság alá visszaesése idejéig, önállósága s annak kedvezményei irányában táplált, ki nem elégithető nemcsak, de sőt annak terhei alul folyton szabadulni törekedvén, többrendbeli egymást követett csaknem folytonos panaszokra adott alkalmat. Ezért 1750. évben újabb szerződés jött létre, de nyugalmat ez sem szerzett,, sőt úrbéri perlekedésre és 1788. évben kezdődő Elibertationalis perre vezetett. Az úrbéri per 1755. évben királyi „Resolutio által elítéltetett“, de ez ellen a város Exemtorio continuatarius pert kezdett, mely teljes végrehajtással 1834 ben ért véget. Az Elibertíitionalis perben a város kérelmétől 1838 ban királyi Resolutio által végkép elmozdittatott. E királyi Resolutiot azonban más oldalról a városra kedvezően lehelvén értelmezi, a város panaszai uj perben vizsgáltattak meg, mely előbb uriszéileg, aztán megyei törvényszékileg tárgyaltatott, a volt helytartó tanács ítéletén is keresztülment s eldöntés alatt állott, amikor a minden néven nevelddtő panaszoknak örökös megszüntetése s az óhajtott béke és nyugalom helyreállítása tekintetéből Barakovics s a főkáptalan Eger várossal a most érvényben levő egyezségre léptek. Ezen egyezség szerint az érsek és főkáptalan Egernek erők oda engedték a borkisencedei időkre és a szőlőalji taksákat Alsó- és Felsőcegléd, Nagy- és Kiseged, Egedoldal, Tóthegy, Afrika, Mászhegy, Nyerges, Síkhegy, Városoldal, Nagy és Kisbajusz, Barkóczy máskép Birka, Donát, Rászhegy, Kecskedéles, Szarkás, Almagyar, Tihamér, Galagonyás, Maklány, Egerszalók, Alsóteksecsalók, felsőteksecsalók, Kacs és Nyúzó hegyeken és a Hajduhegyen összesen ötvenezer ezüst forintért, melyből 10,000 ezüst forintot a városnak azonnal visszaadtak iskolai célokra. Eger város örökös birtokába adták minden díjkövetelés és bármi jog fenntartása nélkül a város által addig haszonbérelt legelőkből: 1. a szöllőskei érseki pusztában a csonkai 204 holdat s a királykuti kaszálóból kényelmes bereketés végett a marhaitatéhoz 3§0 nsz. öl; 2. a töviskesvölgyi mintegy 393 holdat; 3 a Nagygalagolyás alatti mintegy 555 holdat; 4. a vár mögötti dézsmaszékek körüli legelőt. Örökösen elengedték a pálinkamérésért addig fizetni szokott haszonbért úgy, hogy a város korcsmái s a lakosok is pálinkát mindenkor szabadon főzhessenek és mérhessenek. Örökösen elengedték a külvárosi taksákat , a főkáptalannak fizetni szokott majomcensust, valamint az érseki serház telkéért és a farkasvölgyi iskola telepéért addig fizetett censust. Beleegyeztek, hogy a város két korcsmájában bort és pálinkát egész éven át mérethessen s az egész lakosság a bér szabad mérését szt. Mihály napjától március végéig gyakorolhassa. A nyilt melegvíznek a város által eddig is gyakorolt szabad használatát továbbra is átengedték. A város örökös tulajdonába bocsátották végül a Feketesas előtti kis legelőt s a malmoknál létezett, addig is hszárt tereket. Kikötötték, hogy ami tulajdonukban maradt és továbbra is mindenkit kizáró szabad rendelkezésük alatti tulajdonuknak tekintessék, viszont amiket a város bír, továbbra is kétségtelen birtokában maradjanak. Bernett Ferenc Eger város polgármestere, bizottmánya és az egyezség aláírására a község által választottak az érseknek és főkáptalannak „Eger városa részére tett egyezségbeli engedményeiket s tisztelettel“ fogadták.Illő köszönet Nem felesleges említenem, hogy az érsek és káptalan a fentiekről csakis felsőbb hatósági jóváhagyás mellett mondhattak le. Ennek kieszközlése is Bartakovica feladata volt s ezt a jóváhagyást a helytartótanács 1855. ápr. 6 án adta meg. A végső záradék pedig igy szól: Jelen egyezség ellen törvényes tekintetből semmi észrevétel elő nem fordulván, ugyanaz az 1853 ik évi március 2 tól kelt legkegyelmesebb cs. kir. nyilt parancs 34. § ánál fogva jóváhagyatott. Kelt a Budai cs. és kir. Úrbéri törvényszéknek stb. Talán Alföldi Dávid ur is érezte, hogy ezen egyezségért Bartakevicsot köszönet illeti, mint ahogy a város képviselői érezték; s hogy aztán mégis furánk maradjon a lelkekben bizonyára csupa tiszteletből meghalt tanul ránt elő, aki által azt a gyanút igyekszik átplántálni olvasó közönsége szivébe, hogy Bartakovics és a főkáptalan egyezséggel a várost becsapták,ezen A kérdés megítélését a fentiek után a tisztelt közönségre bízom. Kénytelen arra is kitérni, vagyok azonban még hogy bár Alföldi Dávid úrral régebben együtt harcoltam, miért van az most másképpen ? Azért, mert én nem mehetek arra az útra, amelyre Alföldi Dávid úr letért. Én ugyanis nemcsak hirdetem, de tartom is, hogy magyar embernek csak egy hazája lehet, és pedig a magyar és nem széles e világ. Nem állhatok tehát azokkal egy csatasorba, akik a világ nomádjai s azt és addig tekintik hazájuknak, amely s ameddig bővebben látja el őket. Én esztelenségnek tartom, ha valaki a saját házában halálos ellenségének ad rendelkezési jogot s ez okból a választójog (mely mindenkivel közös és egyenlő) gyakorlásából kizárandónak tartom azokat, akik nem átallják nyíltan hirdetni, hogy nekik Magyarország semmivel sem több s nem fekszik jobban a szívükön, mint például Oláhország, vagy Szerbia, vagy Olaszország És kizárandóknak tartom, akik a magyar nemzet nyilt ellenségei. Nem mehetek tehát azokkal, akik a magyar hazát nem fogadják el édesanyjuknak, vagy akik éppen nyilt ellenség, de azokkal sem, akik ezek által akarják hozatni a magyar törvényeket, vagy kormányoztatni Magyarországot. Én azt tartom, hogy a társadalomban nincsenek többé áthághatatlan sorompók s egyik főszükségletnek késének tartom az ország belső béhelyreállítását, a nemzet megnyugvását. Nem mehetek tehát az osztályt osztály ellen uszítókkal, a létező jogrend ellen lázongókkal, sőt ezt az uszítást hazafiatlannak, lelkiismeretlennek mondom. És akiknek önálló, független, erős, nemzeti magyar állam az ideáljuk, nem azt kell- e kivárniok, hogy a közügyek szolgálatában minden állást a legtehetségesebbek, a legalkalmasabbak foglalják el, és ha igen, amint igen, mehetnek az ilyenek azokkal, akik a közügyek vezetéséből ki akarják írni mindazokat, akiket hatalmas értelem, tanultság, intakt becsületesség mellett kivívott helyzetük, vagyonuk, nevelésük, szokásaik elsősorban minősítenek ez ilyen állásokra ? akik számára ugyanezen tulajdonságok biztosítják a tekintélyt, a nyugodt függetlenséget, a közügyek vezetésére szükséges időt? Hazafias, lelkiismeretes dolog e az ilyenek ellen osztályharcot hirdetni és izgatni a vagyon, a tulajdonjog elleni támadásokkal s az egyenlőség ferde magyarázatával, a „nép“ jelszavával, és ezekkel bolondítani a világot? Nem folytatom tovább, hiszen az elmondottakból világos, ki tért le az igaz útról. Végezetül még egyet. A magyar katholikus papság hazaszeretete minden kétségen felül s oly magasan áll, hogy ahhoz Alföldi ur kritikája nem ér fel. És a papság a hazaszeretetben mindenkor példát adott és ad s nem szorul Alföldi ur tanítására. Ezt máshova kell irányítania. Egyébként Alföldi urat úgy ismerem, mint akit tetteiben önzetlen hazaszeretet s az ország java vezérelt. Abban a reményben vagyok, hogy majd csak belátja tévedését s a régi útra visszatér. Dutkay Pál: ~ A vidéki hírlapírók szervezkedése. Budapesti tudósítónk jelenti: A Vidéki Hirlajsirók Országos Szövetsége vasárnap tartotta évi közgyűlését. Már az elnöki beszámoló közben kifejezésre jutottak azok az éles ellentétek, amelyek a hivatásos újságírók és a szövetség kötelékében levő kiadók és nem hivatásos hírlapírók között fennállanak. Heves vita után, amelyben az újságírók részéről Sulik Kálmán, Major József, Székely János, Győri Imre és Hajnal Jenő vettek részt, elhatározták, hogy az egyesület vagyonából 100.000 koronát az újságírók társadalmi és szociális ügyeinek céljaira fordítanak, továbbá, hogy az egyesület elnöke, két alelnöke, titkárai és igazgatóságának kétharmad része csak alkalmazott hivatásos újságíró lehet. Alelnöknek a hivatásos újságírók jelöltjét, Major József újvidéki szerkesztőt választották meg. Hadkölcsön-értekezlet, Eger, julius 1. Ma délután a főispáni hivatalban értekezlet volt, melyen városunk egész társadalma képviseltette magát, hogy a VIII. magyar hadikölcsön sikere érdekében, főispánunk által meginditott agitációt mennél szélesebb körűvé és az eredményt — Eger nevéhez méltóan — impozánssá tegye. tőle A központi szervező iroda vezeAitorjay Sándor dr. jogtanár lett, majd kijelölte az értekezlet a város egyes negyedeiben működő bizalmi férfiakat s elhatározta, hogy f. hó 7 én, vasárnap délután a város különböző helyein agitációs gyülések tartassanak. E gyűlések helyéről, idejéről valamint az ott szereplő szónokokról lapunk hasábjai is, meg falragaszok is fogják majd tájékoztatni a közönséget. Addig is és azután is azonban bárkinek bármi felvilágosításra is lesz hadikölcsön ügyben szüksége, forduljon a főispáni hivatalhoz, vagy — ugyancsak a főispáni épületben lévő — központi szervező irodához.