Egri Népujság, 1921. január-június (28. évfolyam, 1-145. szám)

1921-04-22 / 90. szám

Ára 2 korona. Eger, 1921 április 22. péntek. XXIfill. évf. 90. sz SSC&aseté»» díjak postai szállítással. egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. fSagped évre 110 K. — Egy kör» «DK. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BREZNAY IMRE. Felelős sze­rkesztő: BARSY KÁROLY dr. I Sz Szerkesztőségi Eger, Lieeaas. " ■ KIMóhiystfils líceum? ngtr<fií? Telefon­szám it. i Ez oldott kéve. Az olasz nemzeti érzés, cáfolatául a megkótyagosodott internacionalista doktri­nár tanoknak, szervezkedett és a «Nem­zeti kéve» nevet vette fel. Akaratlanul is eszünkbe jut Tompa Mihály örökszép költeményének ez a kitétele: «Mint oldott kéve széthull nemzetünk!» Ilyen oldott kéve volt a magyar polgári társadalom a háború előtt, alatt és a forradalmak folyamán. Olaszországban is megkezdődött az a processzus, ami a bolsevizmus kezdetét jelentette nálunk és jelentette volna Olasz­országban is, ha az olasz polgárság nem okul a Magyarországban történteken. 1919. őszén, a háború utáni lelki depresszió ott is kedvezett a felforgató törekvéseknek. Hatalmas tömegekben vo­nult be a szocialista párt a parlamentbe. De éppen úgy, mint annak idején minálunk, tevékenységét nem a felelős helyen és állásokban, hanem a hivatalok és a par­lament falain kívül fejtette ki. Igyekezett aláaknázni a társadalmi rend és állami szervezet épületét. Előkészítette a talajt a bolsevizmus számára, hogy a Moszkvá­ból jövő intésre lángba borítsa az olasz félszigetet, romba döntse Olaszország év­ezredes kultúráját. Szerencsére az olasz polgárság, katonatiszti kar s a józan munkásság ha­a­marosan észrevette, hogy mi készül. Ta­nult a más kárán. Amikor a kormány és a hatóságok tehetetlenül állottak a felfor­gatókkal szemben, amikor a szakszerveze­tek egyes városokban terrorjuk alá gör­jesztették a szervezetlen polgárságot: ki­robbant a lelkekből a hazája sorsán ag­gódó nemzeti érzés és erőszaknak erősza­­kot, szervezettségnek szervezettséget állí­tott szembe. A szervezkedés ereje szinte félelme­tessé vált. A felforgató törekvések meg­­hökkenve állottak az erőkifejtésnek e szo­katlan határozottságával szemben; érez­ték, hogy a rend, a nyugodt fejlődés, a törvény és jogtisztelet egy katonája erő­sebb és hatalmasabb, mint a forradalmi törekvések egész arzenálja. Ahol lehetett: szép szóval és meg­győzéssel ,­­ahol ez nem használt: az erő latbavetésével kiáltott­a megállj«-t a III. Internacionálé zsoldosainak. Szerencsés Olaszország! Nemes irigységgel látjuk, hogy egy ország, amely hű nemes hagyományai­hoz, melyben él az együvétartozás érzése és i hatóerő a nemzeti öntudat: játszi könnyű­séggel számol le olyan áramlatokkal, me­lyekkel mi nem tudtunk megbirkózni. A nemzetközi viszonylatokban nincs helye az érzelgősségnek és a mások jó­akaratára való támaszkodásnak. Ezt bizo­nyítja a «paci’o egoismo» elmélete. nak. Örök bűne volt vezető politikusaink­hogy Magyarországot bekapcsolták egy tőle érzésben és érdekeiben idegen hatalmi szférába és teljesen feladták ön­álló elhatározási szabadságunkat. Jársza­­lagon vezetett függvénye lettünk idegen hatalmi törekvéseknek. Íme a tanulság! A magyar polgárság egy részében is él a vágy, hogy szerve­zett erővel nézzen szembe a jövő esetle­gességeivel. De mily erőtlenül, milyen­­ lanyhán ölt testet az ige! Egyesület egye­­­sület után keletkezik s egyik a másikat­­ gáncsolja el; nincs egy összefogó hatal­mas szervezetben az államfenntartó elem. De ez sem volna baj, ha látnók­, hogy a tapasztalatokon okulva, eleven erővel él e haza minden becsületes pol­gárában a rendíthetetlen nemzeti érzésnek, az összetartásnak minden akadályt le­győző tudata. A mikrokozmos, a nemzetgyűlés, azt mutatja, hogy e tekintetben sok változáson kell átesnie az őt szülő nemzetnek ! Kiutasított vasutasok érkeztek Miskolczra. A napokban igen szomorú vonat ér­kezett Miskolczra. Ezzel a vagyonlakók szomorú kálvá­riája újra megkezdődött. Az oláhok a magyar vasutasoktól újabb nyilatkozat aláírását követelték. De mivel a vasutasokból 80 százaléknál több erre hajlandó nem volt, a románok körül­belül 500 vasutast indítottak útnak. Kolozsvárott minden magyar megnyi­latkozásra féltékenyen vigyáznak. A na­pokban érthetetlen okokból kifolyóan este 7 órakor minden, utcán sétáló magyar nőt feltartóztattak és reggelig fogva tartottak. A vasutak mind nagyon lerongyolódott állapotban vannak Erdélyben. A fővona­lakon naponta egy vonat közlekedik. A vonatokat fával fűtik. A nagy­­petrozsényi szénbányáig is fával fűtött mozdonyok közlekednek. A személyszállító kocsik na­gyon rossz állapotban vannak. Erdélyben látni sem lehet szenet, mert azokat Galac- TÁRCZA. Borzalmak. Nemrégiben került a kezembe egy könyv. A címe: «Borzalmak könyve.» Ez a legmodernebb gyűjteményes «szépiro­dalmi» (?) termék valami szörnyűséges elbeszéléseket tartalmaz, amelyeket ol­vasva az ember hátán valósággal szala­­dozik a hideg. Vannak ugyanis írók, akik ilyen módon akarják biztosítani könyvük kelendőségét s a XX. század romlott ideg­zetű emberének megtévelyedett ízlésére utaznak. Nos, ez a «Borzalmak könyve» szen­de csevegést a Návay gyilkosainak peré­hez képest. Szinte látom a szegedi kir. törvény­szék zsúfolt tárgyalási termét. Ember ember hátán szorong idestova egy hó­napja, amióta a makói halálvonat ször­nyű bűnperét tárgyalják. A közönség lé­­lekzetfojtva figyeli a rémes per minden szavát és megdöbbenve hallgatja a tanúk szörnyű vallomásait. És feltámadnak a titkok. Percről­­percre világosabb lesz a magyar képviselő­­ház volt elnökének, Návay Lajosnak,­­ unokatestvérének, Návay Ivánnak és Dr. Kiss Béla makói h. polgármesternek ször­­­­nyű vége. — Micsoda rettentő Világ volt az ! ! Felelőtlenül, szinte* 1 csak passzióból pusz­títanak el holmi börtöntöltelékek, valódi, értékes, sőt, nagyértékű emberéletet. Hiszen­­ azok a sehonnai gonosztevők még arra­­ sem voltak érdemesek, hogy ajkukra ve­­­­gyék olyan embernek a nevét, aminő­k­­ Návay Lajos volt, az Eötvös József báró­i unokája. . . 49 éves korában kellett elpusztulnia ennek az ízig-vérig magyar úrnak. Űz volt a szó teljes értelmében, aki tudta, mire kötelezi családjának múltja, vagyona, előkelősége. Egész életén át dolgozott, küzdött a magyar népért, az ország javá­ért, mint Csanád vármegye főjegyzője, al­ispánja, majd mint országgyűlési képvi­selő, a Háznak három ízben alelnöke s végül elnöke. irányban, amely küzdött abban a liberális megásta Magyarország­nak s neki magának is a korai sirt. Hi­szen díszes házelnöki s előbb alelnöki méltóságát csak azért hagyta el, mert 1912. őszén nem akart vállalkozni az obstrukció erőszakos letörésére ; az alelnökséget pe­­­­dig azért áldozta föl, hogy kitarthasson elvei s az általános választójog mellett... Szörnyű végének előzményei között ott szerepel egy méltó véget ért gonosz­tevő, Klein Sándor 31 éves volt bádogos­segéd , Kun Bélának és Szamuelli Tibor­nak benső barátja, akikkel már az orosz hadifogságban együtt hóhérolta a magyar hadifoglyokat. Ezt a hírhedt alakot küldték Makóra vörös diktátornak, de ott addig gyaláza­­toskodott, addig fenyegette, rabolta a ma­gyar földmi­veseket, hogy egy népgyülé­­sen ledobták a makói városház erkélyé­ről s pár perc alatt a szó teljes értelmé­ben széttépték. Kun Béla és a fekélyes testű-lelkű Szamuelli Tibor szörnyű bosszút esküdtek Makó ellen, «barátjuk» elpusztításáért. A kivetett roppant nagy sarcon kívül túszo­kat is szedtek oly útbaigazítással, hogy hozzák fel azokat Budapestre. Mivel pedig Csanád vármegyében a Návay család a legtekintélyesebb, a két Návayt is elfogták a város helyettes polgármesterével együtt s lassan döcögő vonaton szállították őket a főváros felé. Mikor Félegyházán megállott a vo­nat, leszállították a két Návayt s dr. Kiss

Next