Egri Népujság, 1921. január-június (28. évfolyam, 1-145. szám)

1921-05-04 / 100. szám

Ära 2 korona. XXVIIi. évf.1$&. sz. Eger, 1921 május 4. szerda. Elfifize­tési dijak postai szállítással . POLITIKAI NAPILAP. Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Főszerkesztő: BREZNAY ZfILRE. Megyed.évire 110 K. — Egy hóra 40 K.­­ Felelős szer­kesztő : BHRSY KÁROLY dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon­szám 11. Csak tizenketten. gáért.A «Magyar Athén« ismét kitett ma­A Magyar Nemzeti Reneszánsz Társa­ság, írók és művészek támogatására, érvé­nyesülésre juttatására, ezzel a magyar nemzeti művelődés elősegítésére alakult széleskörű társaság, mely tagjainak sorá­ban közéletünk legkiválóbb alakjaival di­csekedhetik, vidéki körútján Egerbe is el­jött. Kiküldötte három fiatal művészét, hogy dallal, zenével legyenek szószólói a magyar kultúrának. Eljöttek szívesen, öröm­mel és elmentek lesújtva, hatalmas ráfize­téssel és bizonyára azzal a fogadalommal, hogy ide többé ugyan be nem teszik a lábukat. A mindenképen művészi színvonalon álló estélyen tizenketten, mondd tizenket­ten vettek részt. Ez a tizenkét ember nem bánta meg, hogy ott volt. Olyan eset ez, amely mellett nem me­hetünk el szó nélkül. Szimptóma, mely gondolkodásra kell, hogy késztessen ben­nünket. Ugyanazon a napon a helybeli szín­társulat tagjai felvették heti járandóságu­kat, épen annyi pénzt, ami egynapi meg­élhetésükre szűkösen elegendő. Az «Én vagyok a néni» c. ostobaságnak telt ház tapsolt, ellenben Rákosi «Magdolnájá»-nak előadásán néhány ember unatkozott. A közelmúltban kabaré volt, melyen négy pesti, magát művésznek nevező úr adott elő kvalifikálhatatlanul ocsmány vá­sári komédiákat. A nézőtér zsúfolásig megtelt. Közel két esztendővel ezelőtt Lem­­berkovicsné, Wéber Margit, kiváló hegedű­­művésznő és az azóta elhalt Paczkó Sári rendeztek igazán «művész-estet». 50 ember szomorkodott a nézőtéren! Eger város bizonyára nem ilyen kul­turális érdemeiért kapta a «Magyar At­hén» nevet. S ha megkapta és bátorsága van viselni, akkor igyekezzék ehhez az elnevezéshez méltó is lenni. Még az a mentség sincs, amire hivat­kozni szoktunk, hogy a főváros miazmás levegője fertőzte meg városunk kulturális életét. Mert hisz’ a fővárosban van közön­sége a tiszta veretű művészetnek is, bár kétségtelen, hogy még nagyobb a közön­sége a haccacáréknak, az ízléstelen viccek­nek, ugra­bugrálásoknak, a minden jó íz­lést arculcsapó kupléknak és zenei tákol­mányoknak. Lehangoló tény, amit nem lehet és nem szabad egyszerűen tudomásul ven­nünk, hanem keresnünk kell az orvoslás módját. Ez pedig nem más, mint a kultúrá­nak minél szélesebb körben való terjesz­tése, a szép és jó, nemes és ízléses iránt való fogékonyság felkeltése. Ehhez a munkához azonban apostolok kellenek. Olyan emberek, kik nem lankadó erővel, szinte fanatizmussal adják át ma­gukat a célnak, kik meg tudják mozgatni a társadalmat,­­kik bátran szembeszállnak a feltörekvő, ízléstelenül destruktív irány­zatokkal, legyen az művészeti, társadalmi, politikai, vagy irodalmi. Akik áldoznak a célért! S jaj! Mily kevesen vannak ezek!. A részvénytársaságok, pénzintézetek, szövet­kezetek vagyonváltsága. E törvény szerint a pénzintézeteknek és részvénytársaságoknak,vagyonváltságul részvényeiknek 15 százalékát kell beadniok, vagy készpénzben, vagy részvényekben. Ezen intézetek vagyonának mérő egy­sége, illetve értékmutatója a részvények árfolyama. A pénzügyminiszter itt nagyon ügyesen fogta meg a vagyont. A titkos tartalékok sem tudnak szabadulni. Min­denki személyi vagyonváltságot várt és a miniszter tárgyi alapon alkotta meg a törvényt A részvényeket a törvény abban az értékelésben számítja, ahogy az inté­zetek maguknak értékelték még akkor, mikor még vagyonváltságról szó sem volt. 1920. így a tőzsdén jegyzett részvényeket év dec. 20-iki árfolyam szerint számítja és ennek az árfolyamnak csak kétharmadát veszi a váltság alapjául. Ezen a napon (dec. 20-án) még nem tudtak ezek az intézetek a miniszter szándékáról, tehát jó­l magasan értékelték a részvényeket. Azóta természetesen nagy a jajveszékelés, a börzén pedig mesterségesen nyomták le a részvények értékét. De a miniszter szíve nem puhult és most már törvényben van, amit dec. 20-án kimondott. Ezen az alapon pl. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank minden 1000 korona névértékű, de dec. 20-án 8000 korona árfolyamú részvénye után 5334 koronás alapon fog fizetni 15 °/*-ot, vagyis 799 , 95 fillért. A tőzsdén nem jegyzett részvények után a váltság alapja a hét éven át fizetett osztalék középarányosának 3, vagy 4 szá­zalékkal való tőkésítése. Ha pl. valamelyik pénzintézet vagy részvénytársaság hét évi osztalékának középarányosa 30 korona, akkor minden részvénye után, ha nincs 3 millió alaptőkéje, fizet 109 , 29 fillért, ha pedig 3 milliónál több az alaptőkéje, akkor minden részvénye után fizet 150 koronát. Ha azonban a pénzügyminiszter nincs meg­elégedve az osztalékok alapján kiszámított vagyonváltsággal, becslést rendelhet el. Külön alapon állapítja meg a törvény azoknak a részvénytársaságoknak vagyon­­váltságát, melyek 1913. után, vagy 1919. jún. 1., vagy 1920. dec. 20. után alakultak. Azok a pénzintézetek, melyeknél sa­ját jegyzésű hadikölcsön, kényszerkölcsön­­elismervény, névértékű összege a pénzin­tézet alaptőkéje és tartalékja összegének felét, egyszeresét, kétszeresét, ötszörösét meghaladja, vagyonváltságuk összegének 20—80% át hadikölcsönben fizethetik. Eze­ket a váltságul lefizetett hadikölcsönöket a­z állam meg fogja semmisíteni. Azok a részvénytársaságok, melyek a váltságot egyszerre készpénzben lefize­tik, bizonyos adómentességben fognak ré­szesülni. Ha nem fizethetik egyszerre, ak­kor egy éven belül havi részletekben kö­telesek lefizetni. Ha pedig részvényekben fizetik le, akkor a felszólítástól számított két hónap alatt a váltságul szolgáló rész­vények helyett ideiglenes részvény-utalvá­nyokat kötelesek beadni, melyeket a pénz­ügyminiszter felhívására bizonyos idő múlva vissza kell váltaniuk készpénzben és ha ezt nem tennék, valódi részvények­kel kell becserélniük. Ezeket azután a mi­niszter lombardírozni fogja, vagy eladja, vagyis pénzzé teszi. Intézkedik még a törvény a családi részvénytársaságokról, melyek vagyonvált­­ság alapját vagy­­ becslés, vagy más ha­sonló részvénytársasággal való összeha­sonlítás útján állapítják meg. A ház-részvénytársaságok (melyek Budapesten bőven vannak) a­ vagyonvált­ságot saját becslésük alapján fogják fizetni, de a törvény ügyesen gondoskodik arról, hogy a becslés ne legyen alacsony, mert­ a törvény kimondja, hogy amire becsüli a részvénytársaság a házát, annak a becslési összegnek a 85 százalékáért az állam a házat megveheti.­­ A szövetkezetek, ha 5 százaléknál nagyobb osztalékot adnak, akkor az üzlet­részek után 15%­c váltságot fizetnek; ha pedig 5 százaléknál a törvény értelmében többet nem fizethetnek (Hangya szövetke­zetek), akkor 2 milliós üzletrész-tőke után 5%-ot, 4 milliós üzletrész tőke után 10%-ot, végre 10 milliónál nagyobb üzletrész-tőke után 15 °/o-ot kötelesek befizetni. Az Orszá­gos Központi Hitelszövetkezetek és azok a fogyasztási, termelő és értékesítő szö­vetkezetek, melyeknek üzletrész-tőkéje az 500,000 koronát meg nem haladja, vagyon­váltságot nem fizetnek (kis Hangyák). A külföldi pénzek és értékpapírok után- 20 °/- ot kell vagyonváltságúl befizetni. Ebből az ingóvagyon váltságból az állam mintegy 5—6 ezermilliót vár. Ezt az összeget az állam adósságának törleszté­sére fogja fordítani és így emeli pénzünk értékét, mert minél kevesebb az adóssá­gunk, annál jobb a pénzünk. Nagy János dr.

Next