Egri Népujság, 1921. január-június (28. évfolyam, 1-145. szám)

1921-05-05 / 125. szám

JlépusMű Előfizetési di­ák postai szállítással; 1 gésa és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 110 K. — Egy hóra 40 K. —­POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B­R­E­Z­N­AY IMRE. Szerkesztőség » Eger, Líceum. b­sddhivatal: Líceumi nyomda. Telefon­üzem 11. Tiltakozó népgyülés Nyugatmagyar­­ország elszakítása ellen. A Területvédő Liga Eger város és vidéki Köre f. hó 5-én, vasárnap délelőtt 1­2­ órakor tiltakozó népgyűlést­ rendez a Városháza nagyter­mében Nyugatmagyarország elszakítása ellen. Dr. Molnár Kálmán megnyitó be­széde után Breznay Imre fogja ismertetni a Nyugatmagyarország megtartásának szük­ségességét, azután Wallandt Ernő ir­redenta szavazata zárja be a gyűlést. A területi integritás minden magyar em­ber boldogulásának alapfeltétele, miért is Eger város minden hazafiasan gondolkozó (férfi és nő) polgárának megjelenésével kell tüntetnie Nyugatmagyarország elrab­lása ellen. Az egri vár tulajdonjoga. Ez év május 29-én cikkeztünk utol­jára az egri vár­ról. Megemlítettük, hogy legújabban emlékéhez méltó gondozás alatt áll. Az elismerésen kívül azonban sajnál­tuk, hogy épen a nyugati része van el­zárva a közönség elől, holott a legszebb kilátás onnét esik a városra és a messze Kékes-tetőre. Tüzetesebben utánajártunk a dolog­nak és megkérdeztük az állomásparancs­nokságot, amely a vár fölött a felügyele­tet gyakorolja, hogy a kérdéses nyugati rész a Varkoch-kaputól kezdődően miért van elkerítve és a közönség elől miért van elzárva ? Az állomásparancsnokság után­járásunkra érdekes történelmi nevezetes­ségű szerződést bocsájtott rendelkezé­sünkre. Kitűnik a szerződésnél, hogy a kato­nai kincstár 1870. június 3-án, királyi jóváhagyás alapján a vár birtoklását ille­tőleg szerződést kötött Bartakovics Béla akkori érsekkel. Ennek alapján tulajdon­kép a vár egész területe a katonaságé. Mivel azonban Pyrker érsek ideje óta ott van a Kálvária is, hogy oda az ájta­­toskodók akadálytalanul mehessenek, 2945 négyszögölre használati joga van a város polgári közönségének is. A telekkönyvi vázrajzban pontosan fel van tüntetve az elkülönített és a kincs­tár tulajdonában lévő területnek határa és ez pontosan megfelel a mindnyájunk által ismert tényleges viszonyoknak. A határ a Varkoch-kapunál kezdődik és a jobboldali részen húzódik a Kálvária stá­ciói mögött görbe vonalban a vár faláig s körül a kiindulási pontig, a Varkoch­­kapuig. Arra nézve, hogy miért van a tiszti­kert elzárva a nyilvánosság elől, a követ­kező udvarias választ kaptuk: A tisztikert a múltban nem volt el­zárva. Szabad bejárása volt mindenkinek, azonban ezzel sokan visszaéltek és a drá­ga pénzen fenntartott ültetvényeket, ró­zsákat, sétányokat pusztították, taposták, bepiszkították. Erre az állomásparancsnok­ság az alsó bejárást bezáratta. Felül azon­ban, a Várlaktanya kapuja mellett, tovább­ra is nyitva marad és a félreismerhetetle­nül jóérzésű közönségnek ezentúl is sza­bad bejárása van a vár nyugati bástyájá­hoz, hogy ott a kilátásban gyönyörködjék. Szükségesnek tartottuk, hogy mind­ezeket elmondjuk, mert igen sajnálatos lenne, ha bárki is jogtalan foglalással vá­dolná a magyar nemzeti hadsereg tisz­tikarát. Kérelem a város és vidék katolikus tár­sadalmához. A bajorországi Katolikus Liga kez­deményezésére mozgalom indult meg kat. bajor és kat. magyar középisk. tanulók kölcsönös kicserélésére július 20 — aug. 31 közti időben. A csere alapgondolata: amilyen csa­ládból megy a növendék, oda ugyanolyan társadalmi környezetből való jön és lehe­tőleg ugyanolyan korú is. Nem egyszerű nyaraltatásról van tehát szó, hanem e két katolikus ország fiainak kölcsönös ismer­kedéséről, közelebbi érintkezéséről és a kát. kulturközösség és testvériesség ápo­lásáról. Most persze a mozgalom még csak szűkkörűs, épen ezért nem szabad arra törekedni, hogy minél több legyen a csere, hanem hogy minél válogatottabb fiúk kép­viseljék a kát. magyar ifjúságot a kát. Bajorországban és hogy minél katoliku­­sabb családok lássák második otthonul a bajor fiatalságot, hogy aztán ezek csak becsüléssel és épüléssel távozzanak Csonka-Magyarországból. A kölcsönös cserére vonatkozó moz­galom már folyik a kimenni vágyó fiúk és érdekelt szüleik közt. M­ivel pedig nemzeti érdekből az volna a kívánatos, ha minél több intelligens középosztálybeli fiunk mehetne ki, e csa­ládok azonban cserére a legtöbb esetben nem vállalkozhatnak, itt­­ terjesztjük kérel­münket Eger város és vidéke finomlelkű kát. családjaihoz, nem­­különben plébániái­hoz. Tegyék lehetővé egy-két érdemes fiú kimenetelét olyanformán, hogy fogadja­nak el egy egy bajor fiút ingyenesen. TÁRCA A fertálymesterségről. Irta: Breznay Imre. III. így törülték el a tiszteletbeli válasz­tott fertálymesterséget 1805-ben s helyette a fizetéses fertálymesteri intézményt lép­tették életbe, amikor is jön a városnak hat fertálymestere, kiknek fizetése fejen­ként 40 forint készpénz és 25 véka búza. E­z a megoldási mód azonban nem vált be. A fizetéses fertálymesterekkel csizmadiát fogott a város, mert megbíz­hatatlanok voltak, kötelességeiket elha­nyagolták s ennek következtében mind nagyobb lett a rendetlenség, így azután két év múlva gyökeres változtatást akart csinálni a város. Vissza akarta állítani a régi tisztelet­beli hivatalt. Nem is telt bele két év és a tanács már 1807. februárjának elején a következő kérvényt adta be a kettős föl­­desurasághoz : „Méltóságos kettős Földes Uraság! Kegyelmes Uraink ! Ezen folyó esztendő februárius 3-ik napján a generális repartitio authenticatiója kedvéért Főtiszt, kanonok Madarassy Já­nos ur, mint Tettes egri főkáptalan dé­kánja előülése alatt Tettes Fejér István ur, mint a Magos érseki uradalom Prae­­fectusa jelenlétében tartatott közönséges gyülekezetünk alkalmatosságával előfordult a közönség részéről azon huzamos panasz,­­ hogy t. i. a mostani pénzen fogadott fer­tálymesterek, hivataljok örökösségében bi­zakodván, ezen kötelességnek rendes el­­­­viselésére teljességgel alkalmatlanok, s­­ elégtelenek és sokkal jobb rendtartás kö­­­­vetkezne, ha ezen fertálymesteri köteles­­­­ség a régi lábra állíttatna. E­zen kívánsága a közönségnek a tisztelt praefectus ur előülése alatt, mivel a mostani lábra való állítása a fertály­mesteri hivatalnak, melyben két esztendő­t ti olta vagyon, a Migos kettős földesura­­ság kegyes helybenhagyásával történt, következésképen most is, a választásnak ideje lévén, a Migos kettős földesuraság eseté­ben alázatosan felmutattatni határoztatott. Mi tehát magunk is sajnosan tapasz­talván, hogy a béres fertálymesterek vé­gett sokszor sürgetés dolgainkban, nem minden fertályban találkozván, aki az ál­landó béres fertálymesterséget felvállalná, tetemes hátramaradás okoztatott, úgy nem­különben a portré beszedésben is több restantiák maradtak ezen állandó fertály­mesterek idejében, mint azelőtt; hozzájá­rul az, hogy ezen közfoglalatosságnak el­viselésére, a felséges, úgy nemkülönben a méltóságos földesuraság parancsolatainak hirdetésére tapasztalatunk szerint elégte­lenek, bőrökkel mindazonáltal meg nem elégszenek, hanem nagyobbítani kívánják, holott nem nyerhetvén általok egész rend­tartást, s a polgári társaság tárgyainak teljesítését, csaknem használatlanul terhel­­tetik ezeknek fizetésében a község; de ha mindjárt akármilyen számmal fognak is lenni a pénzen fogadott állandó fertály­mesterek, általok jó rendtartást reméllem­ nem lehet, csak azért is, mivel csupa szol­gai ösztöndűj, s haszonért szolgálják a várost, nem pedig úgy, mint az olyanok, kik puszta becsületért igyekeznek hivatal­­jóknak megfelelni. Meg lévén ezekről tapasztalásunk szerint győződtetve, alázatosan esedezünk a Magos kettős Földesuraság előtt, kegye­sen tekintvén a népnek ezen maga segít­sége qualificatiojára s gyakorlására, köz­haszon s rendtartásra ügyelő kívánságot, a fertálymesteri hivatalt oly régi lábra, melyben a lakosok egymást esztendőnkint felválthassák, állítani, kegyesen engedni méltóztassék, hathatós kegyelmébe aján­lottak, legmélyebb tisztelettel maradunk Egerben, e folyó 1807-ik esztendő februá­rius 3-án tartott közgyűlésünkben.» A kérvénynek nem volt mindjárt fo­ganatja. Egy év leforgása alatt háromszor ismételték meg, mig azután 1808. áprilisá­ban a tanács javaslata szerint döntött az úriszék s kimondotta, hogy: «... figyelembe vévén ezen úri szék a város kérelme mellett felhozott nyomós indokokat, elrendeli, hogy a szegődményes fertálymesteri intézmény megszüntetésével, a fertálymesterek a régi eljárás szerint városnegyedenként az illető negyed pol­gárainak e hivatásra alkalmas egyéneiből évről-évre választassanak.­ Ettől az időtől ismét tizenegy, majd tizenkét tiszteletből választott fertálymes­tere van Egernek a mai napig.

Next