Egri Népujság, 1921. július-december (28. évfolyam, 146-297. szám)
1921-07-01 / 146. szám
Ära 2 korona. ■ Eger, 1921. július 1. Pl. elfc £ tess dijak postai szállítással; segész és félévi előfizetést nem fogadnak el. Segyed évre 110 K. — Egy bóra 40 K. — BMWMMMgHHHlHHHHnNHHHHnHHBHDHHná hmm au POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Szerkesztőség : Eger, Liceum. Kiadóhivatal s Liceum agorad*; Telefon 11. „A számok erdejéből“ i. Igen érdemes, hogy megismerkedjünk az 1020/21-iki költségvetés rendes és rendkívüli bevételeivel. A rendes bevételek összege 8089 millió. a rendkívülieké 1711 milió. • A kiemelkedőbb és közérdekűbb tételek a következők : A külügyminisztérium a konzuli illetékekből 8 milliót szed be, már a házigazda, a pénzügyminiszter erre a kis numerusra fittyet hány; neki a földadóból 275, házadóból 56, keresetadóból 172,5, vállalatok, egyletek adójából 25, tőkekamat és járadékadóból 55, vasúti szállítási adóból 16, általános jövedelmi pótadóból 147, betegápolási adóból 100, jövedelemadóból 200, vagyonadóból 100, nyereségtöbblet-adóból 35, fényűzési adóból 150, vasúti hadiadóból 120, szeszadóból 16‘8, szeszpótlékadóból 84, szeszeladási árrészesedésből 478,8, sajtolt élesztőadóból 12, söröcskéből 48, cukrocskából 60, cukorelaidási árrészesedésből 60, petróleumból 4, ennek kincstári részesedéséből 75 5, bortermelési adóból 15, bori tás adóból 12, húsfogyasztási adóból 44, italmérési illetékből 75, bélyegből 5819, illetékből 1416, értékpapírforgalmi adóból 80, behozatali vámilletékből 600, kiviteli illetékből 50, a dohányból 10873, osztálysorsjátékből 377, mesterséges édesítőszerek monopóliumából 55, a sóból 497, a pénzverdéből 3, bányákból 7‘2, állami nyomdából 4357, — no és ezt sem fölösleges tudni, akik ott már náthát kaptak — az alagútból 400 korona jövedelme van; az előbbi azonban mind milliócska, egytől-egyig a sok többivel, amit elhagytunk. No most mi jövünk ! Mondja kivágott mellel a vasutas meg a postás. Hát bizony el kell ismerni, hogy ezek a derék polgártársak emberül dolgoznak, mert a vasútból Hegedűs szerint 2500, a posta és távíró, távbeszélőből 5365, a postatakarékból 292 milliócska gurul be a nagy kasszába, sőt a zálogházak is 32, a szabadalmi hivatal meg 14, az állami vasgyárak pedig 456 milliót hoznak a házhoz. A földművelésügyi minisztérium az erdőkből 38, a ménesbirtokokból és a gödöllői koronauradalomból 74,6, a lótenyésztésből 112, a gazdasági akadémiákból 2T7, a szőlészetből 5, kertészetből 39, a kísérletügyből 15, a selyemtenyésztésből 574 milliót remél. A vallás- és közoktatásügyi miniszter tudvalévően mindig nagy deficittel dolgozik, de óriási a szellemi eredmény, melyet produkál, mert nélküle az egyszeregyet sem tudnánk. De azért ő is 17 milliót vesz be a budapesti egyetemből, 213 a klinikákból, 21 az állami középiskolákból , a színészet pedig 14 milliót ad be. Az igazságügy minisztérium mindössze 228 milliót jövedelmez, melyben a büntetéspénzek 214 milliót tesznek. Azt gondolnánk, hogy a honvédelmi miniszter is csak a markát tartja. Dehogy! Ad is! Összesen 1263 milliót. A rendkívüli bevételek között a pénzügyminisztérium vezet újra 16846 milliócskával, melyben a következő tételek meredeznek a halmok között: Nyereségtöbbletadó 50, cukoreladási ár és behozatali költségek megtérítése 430, ásványolajnál ugyanez 400, mesterséges édesítő szerek eladási ára 400, pénzverdéből 4, természetbeni ellátásért a közszolgálati alkalmazottak által fizetett vételár 400 millió korona. De a kiadás meg 2760 millió korona reá. Ezek után a többi tárca már csak kullog a rendkívüli bevételek dolgában, bár Nagyatádi Szabó István még bepöndörít 24,3 millió koronát az állam zsákjába, még pedig a több kicsin kívül 10 milliót a gazdaságból, 12-őt meg a selyemgubókból. Eddig a nóta. Eddig az a table d’ haute, melyből 1921/21-ben mindnyájan élvezzük az államrendet, a polgárosult berendezéseket. Hát bizony ezt az étlapot úgy hívják a Tiszánál, hogy »Nyögve nyelő.« Ha azonban Janóék most is, illetve már is velünk egy tálból ennének »Túl a Nagy Krivánról,« hát fejrázva csak ennyit mondanának reá: »Keserű az bagó is, míg is sag megrágjuk.« A jövő ködös ugyan, de azért nyugodtabban nézhetünk eléje, mint a háború előtti években, amikor a budget verbum regense a mindent elnyelő hadügy volt —hns.— A júniusi városi közgyűlés. A hatalmas közgyűlési tárgysorozat a képviselőtestület élénk érdeklődése mellett folyt le a Városháza dísztermében. — A közgyűlés örömmel vette tudomásul dr. Szmrecsányi Lajos érsek főpásztor, gróf Apponyi Albert és a jogakadémia köszönő TARCA A »jólértesűlt». — Jellemkép. — Ö mindent tud. Tudja, hogy a csehek kitakarodnak az országból; hogy az oláhok megcsömörlöttek már Erdélytől s tálcán kínálják vissza nekünk. Tudja, hogy a nemzeti hadsereg kész a támadásra és már csak pár hét, vagy nap, hogy kiverjük az országból a rabló megszállókat. Tudja, hogy a kommunistáknak fegyverraktáraik vannak s csak jelre várnak, hogy minden burzsujt kardélre hányjanak. Tudja, hogy a keresztény uralom rövidesen megbukik, de azt is tudja, hogy nemsokára szörnyű pogrom lesz az országban. Tudja, hogy a kormány titokban már most zsidó hullákat küld a Duna habjai közé s ugyanakkor elárulja a hazát a csehekkel, oláhokkal, szerbekkel. Tudja, hogy a Bánátból, Bácskából köztársaság, a ruthén föld önálló királyság lesz. Tudja, hogy az ébredők összeomlása küszöbön van, a szabadkőművesek visszakapják a Podmaniczky utcai palotát. Tudja, hogy Friedrich újból miniszterelnök lesz, ha a Tisza-pert a háta mögött látja s akkor elevenen fogja felfalni Ulain ügyvéd urat, legnagyobb ellenségét. Tudja, hogy a miniszterelnök mit reggelizik ; mit beszélt bizalmasan az angol követtel; hogy a mozirendeletet minden bizonnyal vissza fogja vonni s egy héten belül Miklós Andorral biúdert iszik az Angol Parkban. Tudja, hogy Huszár Károly tízmilliót kapott a zsidóktól, Haller csak azért lármázik még, mert a pesti izraelita hitközség csak kétmillió hallgatási díjat ígért neki. Tudja, hogy a jövő embere egyedül és kizárólag Vázsonyi Vilmos, de ha ő nem, akkor föltétlen bizonyos, hogy csak katonai diktatúra jöhet, esetleg azonban lehet proletárdiktatúra is. Tudja, hogy te, kedves felebarátom, igen közönséges ember vagy, aki minden órában legalább egyszer elárulod a hazát, aki minden öt percben letagadod az Istent az égből: aki ujj át húzol az egyházzal, kigúnyolod a hitedet, vígan csalod a házastársadat, izgatsz a gazdagok ellen, lázítod a szegényt, aláásod a társadalmat. .. . Szóval ő mindent tud, mert őneki i mindenkivel megvan az összeköttetése. És ő ezt oly következetességgel hirdeti, hogy a szamarak légiója állja körül. El is hiszik neki, amit mond. Sőt lassan ő is elhiszi, hogy IV. Károly egyenesen vele közli legtitkosabb trónfoglalási szándékait, hogy a miniszterek csak őt informálják, hogy a politikai pártok vezérei csak tőle kérnek tanácsot, hogy a galíciaiak’ csak tőle várják a boldogító igent, hogy kivándorolhassanak Szíriába. Az egri érsek, a hevesi főispán, csak általa nyilatkoznak. A családok csak az ő orrára kötik titkaikat. Pedig soha semmit nem tud közvetetlenül, mert a miniszternek, vagy az érseknek még az inasa sem áll szóba vele. De érrint valamit az «Az Est« ből, hall valamit a miniszter szakácsnéjának a szeretőjétől, az érsek huszárjának a komájától. A többit már toldja és oly ügyesen, hogy elég gyorsan tekintéllyé növi ki magát — a jólértesült. D.