Egri Népujság, 1921. július-december (28. évfolyam, 146-297. szám)
1921-12-04 / 276. szám
ÚJ ma amamEGRI NÉPÚJSÁG rések, takarók kendők stb. A földmivelésügyi minisztérium háziipari osztálya is hóna alá nyúlt immár a kövesdieknek és támogatja az Iparszövetkezetet, hogy minél több népipari termék gyűljön össze a kivitel céljaira. A földmívelésügyi minisztérium háziipari osztálya részéről dr. Juhász Jenő, min. osztálytanácsos, tanácskozást tartott ebben az ügyben, amelynek az lett az eredménye, hogy megindították a tőkejegyzést az Iparszövetkezet kereteinek kibővítése céljából. Sőt, már folyik is a termelő munka Gaál István főkántor, szövetkezeti elnök irányítása mellett. A legközelebbi cél az, hogy külföldön karácsonyi bábuvásárokat rendezzenek. Tehát bábukat készítenek, amelyek mintáit Bikkfalvy Helén, iparművész készítette el. A figurákat aztán szépen felöltöztetik gyönyörű, díszes matyó-ruhába ... Adnak rája pántlikás takaros szoknyácskát, patyolat ingvállat, aranyba-ezüstbe játszó pruszlikot. .. Aztán útnak indítják őket és a csöppnyi babák kitipegnek Amerikába, Hollandiába, Svájcba, Svédországba! S bizonyára szívesen látják majd őket az idegen országok gyermekei. Hiszen a gyermekek mindenütt egyformák : ők is bölcsőbe, kis kocsiba fektetik, ültetik majd a kövesdi babát, megcsodálják kék szemét, piros arcát, virágos szoknyáját, csillogó pruszlikját . .. , gen altatódalt fognak nekik énekelni IdeAztán majd a sarokba dobják őket és elfelejtik, vagy leszedik róluk a csillogó éket, ruhát, mindent.. . Majd lefejezik, kitépik lábát, kezét a magyar babának ... Nem baj! Babasors. De kitipegésükkel szaporodni fog a magyar vagyon s gyarapodni fog a külföld előtt a magyar nép becsülete. És ez is sokat ér ma, amikor annyira elhagyatottak vagyunk . . . ségnek ismét lesz alkalma gyönyörködni Frank Margit énekesnő kellemes hangjában és Meissner Imre karnagy művészi zongorajátékában. A műsort, amelyben az egyleti dalárda is több számmal szerepel, *Mi a hasa* című melodráma zárja be. Előadják : Csipke József egyleti tag és Thún G. Ottó, Thún Endre egyleti karnagy zongorakíséretével és a dalárda közreműködésével. A Legényegylet célját megértő közönség bizonnyal az idén is szívesen fogja látogatni a kulturdélutánokat. És bár kötelező belépődíj nem lesz, anyagi támogatását sem fogja megvonni a közönség azoknak a derék iparos- és kereskedősegédeknek egyesületétől, akik nehéz napi munkájuk után szívesen áldozzák fel esti szabadidejüket önművelésükre és estéről estére kitartó szorgalommal készülnek arra, hogy vasárnaponkint egykét kellemes félórát szerezzenek a közönségnek. A Katolikus Legényegylet kultúrdélutánja. Eger, 1921. dec. 3. A Katolikus Legényegylet ma, vasárnap délután 5 órakor rendezi egyleti dísztermében idei első kultúrdélutánját. Ennek tartalmas műsorából ki kell emelnünk a magyar katolikus közélet egyik kiváló vezérének, Hindy Zoltán dr. fővárosi ügyvéd, v. országgyűlési képviselőnek, az Országos Kat. Szövetség igazgatójának előadását. Ezenkívül a közön Milyen lesz az új szinházi függöny? Látogatás Korány József festő- és iparművésznél. Eger, 1921. dec. 3. Ma délelőtt Korény József festőművészt, (aki akadémiai templom festő is) fölkerestem Széchenyi utcai műtermében. A kiváló festő- és iparművész éppen munkában volt. Egy cégtábla tervezetén dolgozott. Belépésemkor fölkelt az íróasztal mellől. S miután kölcsönösen üdvözöltük egymást, megkérdezte, hogy mi járatban vagyok. — A színházfüggöny terve hozott ide — mondottam. A közgyűlésen értesültünk, hogy ön kapta meg a hirdetési jogot. Korény mester szives készséggel halászta elő a rajzok rengetegéből a tervet. Ezalatt szót is néztem. A falon lógott az angolkisasszonyok templomának festési terve, meg a susányi kath. templomé. Az előbbi barokk-reneszánsz, az utóbbi románstílusú. — Az angolkisasszonyok templomát még 1912 ben festettem — világosított föl Korány. Régebbi templomfestéseim tervei sajnos Ungváron maradtak. Eddig körülbelül huszonöt templomot festettem Magyarországon. De beszéljünk a színházi függönyről. Mondanom sem kell, hogy a régi túlzsúfoltsága mellett még művészietlen is volt. A színházfüggönyt reneszánsz stílusban terveztem empire-vonatkozásokkal. A nagy mezőt iónikus oszlopok szelik át. Az oszlopfők — reneszánsz stílusú, fogjuk rá, szatír — fejek. Az oszlopokat bestilizált babérfüzérek fonják keresztül s ugyancsak ezek a girlandok kötik össze a reklámtereket is. Huszonnyolc reklámtér van a függönyön. Jórészük már el is kelt. A reklámdíj 2000 és 10,000 korona között váltakozik. Az összegben persze minden benne van: reklámdíj, festés, hirdetési adó. Arra a kérdésemre, hogy vajjon megtalálja e számításait, így felelt: — Lehet, hogy elszámítottam magam. Némi keresetről csak a Il-ik esztendőben lehetne szó. De — amint az Egri Népújság már megírta — csak egy esztendőre kaptam hirdetési jogot. A hirdetőkkel is csak egy esztendőre kötöttem szerződést. A következő esztendőkben — aránylag —• sokkal olcsóbb lenne a hirdetési díj, mert akkor már sok mellékes költséggel nem kellene számolnom. Ezeket mondottam a színházi függönyről a jeles iparművész. A lomtárba való ócskaságra ízléses függönyt varázsol. S a szép színházi függöny egyik fontos kelléke annak, hogy az ember felvonásközökben jól érezze magát. Már most csak a hátulsó zártszékek között bódorgó illatot kellene szagtalanítani. Egyelőre ki lennének elégítve az igények. Az Egri Népfőiska megnyitó ünnepét, mint már megírtuk, december hó 8-án d. e. 10 órakor tartják meg. D. e. 10 órakor kezdődik a ciszterciek templomában Veni- Sanctéval s ezután a főgimnázium tornatermében folytatódik a következő renddel: 1. Himnusz. Énekli: az Egri Polgári Dalkör. 2. Hevesvármegye Szabadoktatási Bizottságának ügyv. elnöke, Russzek Károly kir. tanfelügyelő üdvözli a vallás és közoktatásügyi miniszter és az Orsz. Szabadoktatási tanács képviselőit. 3. A vall. és közokt. miniszter s az Orsz. Szabadoktatási Tanács képviselőinek válasza. 4. A vármegye részéről Isaák Gyula alispán és 5. Eger város nevében Trak Géza h. polgármester mondanak beszédet. 6. A népfőiskola hallgatóinak nevében beszél Vass Sándor. 7. Szavalat. Mondja: Huppauer Flórián népfőisk. hallgató. 8. A népfőiskola tanári testülete nevében beszél: Werner Adolf dr. c. kir. főigazgató, a népfőisk. igazgatója. 9. Szózat. Énekli az Egri Polgári Dalkör. — Kívánatos lenne, ha nemcsak az értelmiség, hanem az iparos és földmíves osztály is minél nagyobb számmal jelennék meg a megnyitáson. Evvel is kifejeznék rokonérzésüket az intézmény iránt. A regény második fele a mi büszkeségünk: az egri vár vívásának nagy tudással, nagy szívvel, de mindenek fölött bámulatos ember- és lélekismerettel megírott története. Meg vagyok győződve, hogy fölösleges ismertetnem. Valóban nem érdemli meg az egri nevet, aki még nem olvasta! Csak hogy bizonyítsam, mily munkát végez az író képzelete és érzelmi világa egy egy jelenet aprólékos kidolgozásával, emlékeztetek íme az egri nők harcának leírására. (3041.) A képzelő tehetségnek, a minden aprólékos vonást nyomon követő figyelemnek, az együttérzésnek mekkora munkája egyegy ilyen színes leírás: — csak az tudja értékelni, aki feszült odaadással, tüzetes analízissel olvas, — vagy aki már maga is próbálta az írómesterségnek e feladatát megoldani. Hogy pedig mennyire emberi Gárdonyi minden alakjának viselkedése, cselekvése, szava, példa rá a két anya s a két gyermek találkozása a regény végén, mikor a kis Bornemissza Jancsikát visszahozza a kis Sselimnek az anyja. Könnyet szöktet a szembe ez a kevés szóval, de annál több megérzett érzéssel festett jelenet. (328. lap.) Aki az Egri csillagokkal csillogó emléket állított Dobónak és vitéz bajtársainak; aki tehetségének legjavát a mi várunk dicsőítésére áldozta; aki e munkájával is örök helyet biztosított magának a magyar irodalomtörténet lapjain. — méltó arra az a Gárdonyi Géza, hogy az egriek első nagy büszkeségükkel, Dobó Istvánnal együtt emlegessék. Az karddal, ez tollal szerzett becsületet az egri névnek. S ki tudná megmondani, melyik drágább, melyik nemesebb?! Hogy az egri vár költőinek sorozata teljes legyen, megemlíthetem Tóth Kálmánt, aki színpadra viszi hőseinket s Dobó Katicájával szinte keresztnevet adott az egri nő típusának. — Említhetem Tárkányi Bélát, aki az Egri amazonnal örökíti meg a harcias egri nőt, aki hat véres tartőt, hat görbe kardot temet bosszúja jeléül harcban halt férje hantjaihoz. Említhetem Zalár Józsefet, ki remekbe készült szonettjeivel áldoz Dobó emlékének. Említhetem végül az egész magyarságot, hisz a magyar ma se tud ennél szebb, teljesebb, elismerőbb dicséretet mondani. Kivívta az egri nevét.* Nagy Magyarországnak is kevés városát, Csonka-Magyarországnak még kevesebb városát kapcsolják oly erős szálak a történeti múlthoz, mint a mi városunkat, Szent István kora, a husszita harcok, a török-átok ideje, a kuruc szabadságharcok, az abszolutizmus kora, a nyakas ellenzékieskedés ideje mind mély nyomot hagytak a város történetében. És mivel egészen a 67-es kiegyezésig a nemzeti történelmet nyomon követte, sőt olykor elő is készítette, irányította is a nemzeti irodalom , városunk kapcsolata az irodalomtörténettel ép oly szembetűnő, mint a nemzeti történettel. Kliónak is, Kaménának is sok dolgot adott a századok folyamán Eger. De mind történelmi, mind irodalmi dicsőségünknek sugarai az egri várból világítanak elő. Azt akartam megmutatni, hogy e sugarak oly erősek, hogy a legragyogóbb lángelmékben találták meg rokonaikat. Hiszen még a zörgős szavú Tinódi is nagy alakja az irodalomnak, mert ő írt először hatalmas kötetre való verset; Balassy Bálintnak, a XVI. század turbókóló vadgalambjának, hangját csak Csököny lágy trillái csöndesítik el; Vörösmartyt a költőkirály címmel tiszteli meg az irodalomtörténet; Gárdonyi Géza meg legnagyobb a magyar lélek és a magyar nyelv ismeretében. Arra akartam magyar lelkeket hajlítani és magyar szívüket buzdítani, hogy ma, mikor Eger vára Csonka-Magyarországnak megint végvára lett: becsüljük meg, tiszteljük és szeressük végvárunk, városunk emlékeit, könnyel-vérrel verejtékkel áztatott földjét, — mert a szülőföld szeretetéből sarjadzik az egész magyar hazát átfogó nagy szeretet, melyből előbbutóbb ki fog fesleni az eléggé meg nem becsült, de most százszor megsiratott, milliószor visszahajtott Nagy-Magyarország!