Egri Népujság, 1921. július-december (28. évfolyam, 146-297. szám)

1921-07-22 / 164. szám

EGRI NÉPÚJSÁG Hegedűs elhalasztotta válaszát. Ereky gyámság alá akarja tenni a kormányt és a pénzügyminisztert. Fővárosi tudósítónk jelentése a nem­zetgyűlésről : Az indemnitás vitájához Czeglédy Imre szólott hozzá. Intenzívebb gazdasági politikát követel. Gazdasági munka nélkül nem lehet újra­építeni ezt az országot. A termelésre több gondot fordítson a kor­mány. Ha a földreform törvényt előbb hozták volna, a termelés sokkal nagyobb arányú lett volna. A birtokrendező bíró­ságok csak június elején kezdték meg a munkát. A földreform végrehajtásánál kí­vánatos, hogy a hadviselteknek és a tiszt­viselőknek előnyt biztosítsanak. Az indem­­nitást elfogadja. Ereky Károly folytatja a Szterényi tegnapi vádjait, sőt azt betetézi. A pénzügyminiszter nem váltotta be programját és a takarékossági elv csődöt mondott. A diplomáciáról Hegedűs különös költség­­vetéssel gondoskodott. A pénzügyminiszter a csempészektől elvett összegeket önhatalmúlag a nagy bankoknak és a vállalatoknak adta át. Erről hivatalos akták vannak a ke­zében. Indítványozza, hogy utasítsák a bankokat ezen összegeknek az azonnali viszafizetésére, a pénzügyminiszter 30 na­pon belül terjessze a nemzetgyűlés elé az idevonatkozó összes aktákat. Az Ergon r. t. kiviteli és behozatali engedélyét vissza­menőleg 1920. júniusáig felül kell vizsgálni. A pénzügyminiszter minden két hónapban mutassa ki, hogy a kiviteli és a beviteli illetékekből befolyt összeget hová fordí­totta, a kormány pedig terjessze elő minden egyes külföldi kereskedelmi szerződésnek a szószerinti szövegét (!!) Ezután Gaál Gaszton példákat hozott fel, hogy a hivata­li bürokratizmus az egyes gazdasági cikkeket megdrágította. A benzin a szabad forgalomban 12 K, az állami monopóliumban pedig 42 K. Az oroszországi magyar túszok névsora. Budapest, M. T. I. A honvédelmi minisztérium hadifogoly osztálya hazatért hadi­foglyoktól megszerezte a magyar túszok névsorát, amelyet felvilágosításul bárki­vel közölhet. _ Sport-emberkék az Érsekkertben. Jól érzik magukat a nyaraló gyermekek. — Nagyon féltékenyek a „focira“. Eger, 1921. július 20. Az Érsek-kert hűvös csöndjét kedd óta üde gyerek-kacagás kergeti el. Fővá­rosi gyermekek «fociznak» mezítláb sport-pályán. Apró emberkék. 8 — 12 évesek.a Ma délelőtt munkatársunk ellátogatott a sport-pályára, amelyet Horváth Géza dr. engedett át a nyaraló fővárosi gyermekek számára. Martani Jolán és Csíky Izabella tanítónők ügyelnek a gyermekekre. . . Harminc gyéren jóizu kiabálása, já­téka surran a lombok közé, amelyek he­lyeslően bólogatnak. Mattam Jolán tanítónő a gyerekeket magához szólítja. Nem szívesen jönnek. Még egy ideig űzik a labdát. A bíró fü­tyül. Abba­hagyják a játékot, mivel a fe­gyelmezett footballistának már rúgni nem szabad a fütyülés után. Körülvesznek bennünket. Miltsok Béla, egy barnaképű gyerkőc azt «üzeni,» hogy nagyon szeret footballozni. Láb József, a «cserkész» azt mondja: — Jól érzem magam. A sportolás na­gyon tetszik. Egy hiba van, hogy nem lehet fürödni. Kosaras Feri elém áll és elbeszéli, hogy már a Balaton mellett is nyaralt, ahol «a teheneket hajtotta». Németh János, a nyaraló csoport pa­csirtája, zengőszépen elénekelte az «Isten, áldd meg a magyart,* Mindenki levette a kalapját, A kis Németh világot járt gyerek. Hollandiában is volt. Nagyon szeretne ma­­jálisozni. A gyerekek meg vannak elégedve a koszttal, csak a gyümölcs hiányzik nekik. Napjában ötször étkeznek. Martani Jolán és Csíky Izabella érde­kes dolgokat beszélnek a kicsikről. — Nem is képzeli, milyenek. Rettene­tesen féltékenyek a footballra. Este min­dig azon marakodnak, hogy melyik szobá­ban aludjon a labda. Megemlítem, hogy holnap Temesváry István ezredorvos szíves kalauzolása mel­lett megnézem közelebbről is az étkezést, a kisleányokat, a hálóhelyeket. — Katonás rend van nálunk. — mondja Csíky Izabella. — A gyerekek este, reggel imádkoznak. A halaspiaci iskolában van­nak elszállásolva. Minden szobában van egy mesélő. Az tartja szóval a többit, a­míg el nem alszanak. A gyerekek párba állanak és indulóra gyújtva menetelnek az Angolkisasszonyok­hoz, ahol ízletes ebéd várja őket. — Nem, nem soha, egy talpalatnyit sem, — énekli harminc gyerekhang. A kis szurtos lábak dacosan dobban­tanak a porba. A jiesti Színjátszó Társaság 1815-ben kénytelen volt eltávozni a fővárosból, mert feje felül ellicitálták a Rondellát. Miskolcz hívta meg őket s odautaztukban utbaejtet­­ték Egert is, hol csak pár napot szándé­koztak tölteni. Déryné (Széppataki Schenbach Róza), akinek ekkortájt volt emelkedőben a csil­laga, szintén evvel a társulattal utazott s ő emlékezik meg a mi Hatvani kapunkról a következőkben: «...Egyszer csak előt­tünk termett a város az ő szűk, sötét ka­pujával, mely körül még akkor nehéz lán­cok függtek a falba erősítve . . . Beeresz­kedtünk a sötét kapu alá, nagy zörgést okozván a nehéz paraszt szekér, hogy rengett bele a kapu tetején lévő sötét épület, mely fekete volt, mint ha valami égés füstje maradozott volna rajta a rég elmúlt időkből. Vastag rostélyű két üregé­ből homályosan és busán pislogott alá ne­hány töredezett üvegdarab­. (Déryné Nap­lója I. 253). Déryné csak a Hatvani-kapun jöhe­tett Egerbe 1815. júniusában,**) mert a Maklári-kapu — Hatvan felől jövet — nem esett útjába, de még ott az úttest vízszintes volt, nem ereszkedő, mint ő írja. Ezt csak a mai parochia épület melletti kapuról lehetett mondani. **) Nagy János igazgatása alatt június 22-én kezdték meg előadásaikat »Kiki a saját háza előtt söpörjön* c. vígjátékkal. Ekkor játszottak Egerben először hivatásos színészek magyarul. « Hogy pedig a színtársulat tizenkét kocsija valóban a mai Deák Ferenc úton jött Egerbe, kitűnik ugyancsak a Déryné Naplójának (I. kötet 252.­­lap), következő helyéből: «Én nem nagyon szerettem Eger­ben. Mert midőn közel értünk már a vá­roshoz, ott pillantottam meg, — még most is borsódzik a hátam bele, — a borzasztó végzetes négy oszlopot, melyen már két hét óta függött négy, a törvény által elitélt gonosztevő. E látvány én bennem oly bor­zadást okozott, hogy rosszul lettem«. Mivel pedig Egernek vesztőhelye a mai «puskaporos torony« mellett volt, vi­lágos, hogy a színészek Kerecsend felől jöttek be városunkba az akkori Hatvani­­uton végig s a régi Hatvani-kapun ke­resztül. Bár teljes hitelű följegyzéseket nem tudtam találni, valószínűnek kell tartanunk, hogy ezt a kaput is Pyrker László érsek (1827—1847.) távolíttatta el, éppen úgy, mint a város falát és a többi kaput is ő rontatta le. (Ezért nevezték el a Ferenc­­rendiek temploma mellett Pyrkertől nyitott utcát is az ő nevéről). Kár volt pedig­ lebontani ezt a kaput. Érdekes ereklye volna a múltból. Páduá­­ban láttam igy önmagában állva a város régi kapuját és éppen nem akadályozta a forgalmat, sem a város rohamos fejlődését. Breznay Imre: Székely hangverseny, Eger, 1921. július 21. Már megírtuk, hogy július hó 23-án, szombaton este 8 órakor az Országos Me­nekültügyi Hivatal rendezésében — a me­nekültek fölsegélyezésére — hazafias jóté­­konycélú hangverseny lesz. Az előadók országosan ismert székely művészek. A pompásnak ígérkező műsor a következő: 1. Megnyitó beszéd. Tartja: Szilágyi Béla. 2. Madáry Béla énekel: «Ezer esz­tendeje . . .«, «Őszi alkonyatkor«, «Édes anyám«, «Arany pitykés dolmányt« cimű dalokat. 3. Szilágyi Béla előadja egyik melodrámáját. 4. Szilágyi Sándor eltáncolja a székely csürdüngölót. 5. Murgács Kálmán énekli cigánykiséret mellett saját nótáit. 6. Tóth Béla irredenta dalokat énekel. 7. Előadás a magyar népdalról. Tartja: dr. Finkey Zoltán. 8. Várady Pál énekli: «Sze­gény székely nép . . .«, «Millió a csillag«, »Szőke Tisza« cimű dalokat. 9. K. Somló Emma szavalja Szilágyinak «Petőfi éjsza­kája« című versét. 10. Hegedű-szóló. Játs­­­sza: Baczó László. 11. Szilágyi Béla újabb verseiből felolvas. 12. Madáry Béla: Szi­lágyi nótákat énekel. 13. Himnusz. Jegyek a Saj­tópropaganda üzletben (Érsek­ u. 1.) kaphatók. Szombat este pedig a színházi pénztárnál. Felülfizetéseket a jótékony cél érdekében szívesen fogad a rendezőség. Szerbül tanítanak a délvidéki tanítók. Budapest. A Magy. Táv. Iroda jelenti: A belgrádi közoktatásügyi miniszter július hó 15-től szerb nyelvű tanfolyamot állított fel, amelynek meghallgatására kö­telezte Bácska és Bánát tanítóit. A minisz­ter úgy határozott, hogy csak az a tanító maradhat meg az állásában, aki­ a szerb nyelvet 1922. szeptember hóig tökéletesen elsajátítja. Ilyen tanfolyamot állítottak föl még Zomborban, Újvidéken, Zentán, Óbe­csén, Nagy-Kikindán és Versecen, ahol a tanítóknak a kötelező tanfolyamokat láto­­gatniok kell.

Next