Egri Népujság, 1922. január-június (29. évfolyam, 1-145. szám)

1922-01-14 / 11. szám

Suer, 1922. január 14 szombat. %% IX. évf. 11 sz.óra: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. ElőSsstési díjak postai szállítás* «J 3«#** és félévi előfizetést nem­ fogadtuk el. | H*3S«d évre 150 X,­­ Ess bóra 50 S. -POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNFfY IMRE. Ssfe*ks«*téség s Eget, lActtum. XSeádMratal« Líceumi sigomd*. Telefess «szára 11, Piócák •süngnek ezen a szerencsétlen országon, ki akarják teljesen belőle szívni azt a ke­vés életerőt is, ami még megmaradt benne a világégés után. A «dicsőséges« úgynevezett «győzők» ezek a piócák, amelyek még most is azt hiszik, hogy ez a csonka ország Kánaán, s hogy tejjel, mézzel folyó boldog ország. Szinte lehetetlen hírt röpített ma szét a távíró, az antant jóvátételi bizott­ságának legújabb követelését. Azt kíván­ják tőlünk, hogy fizessünk az antantnak évenkint — harminc esztendőn keresztül — 89 ezer élő állatot! Hatvankilencezer élő állatot és pedig­ 18 ezer szarvasmarhát, 25 ezer lovat, 26 ezer birkát! Megáll az ember esze és összeszorul minden ököl erre a minősíthetetlen arcát­lanságra. Hát nem volt elég, hogy teljesen szétszedtek bennünket, hogy megfosztottak az életfenntartás minden eszközétől, hogy elvették Erdélyt, a Felvidéket, a Bánátot, hogy összerombolták derék magyarok számtalan tűzhelyét... Hogy elvették fán­kat, szenünket, sónkat, vasunkat. . . óh Isten, magyarok Istene, meddig töröd még ennek a siserahadnak átkos pusztítását! Keserű és panaszos a kenyerünk, rongyos a ruhánk, a cipőnk, újabb szen­vedésre, újabb nyomorúságra ébredünk a jó Isten minden napjával. Éhes és didergő emberek járnak az utcán, viaszarcú, sop­­padt gyermekek, a jövendő reménytelen reménységei küzdenek az iskolában a tudományokkal. Járványok pusztítanak, nincs gyógyszer, nincs semmi, amivel megakadályozhatnék rémes pusztításait. A lakások terve, vagyonok ezreiben szám­űzött magyarok töprengenek a lét és nem­lét kérdése fölött. És mégis fizessünk? Nem! Térjen eszére végre itt min­denki. Életről, halálról van szó. Legyünk végre egyek s szüntessük meg a vissza­vonást, a testvérharcot és egész komolyan, méltósággal kiáltsuk oda az egész világ­nak, hogy ezt az antantkövetelést, amely ennek a szerencsétlen országnak erejét sokszorosan felülmúlja — nem teljesítjük! A kormánytól pedig elvárjuk, hogy álljon végre a sarkára és juttassa diadalra a magyarok igazát­­ a piócákkal szem­ben, vagy rázzuk meg magunkat, hogy lehulljon rólunk mind! A Move Egri Sport Egylet 1. évi január hó 29 én, vasárnap d. e. 10 órakor a Lí­ceum tornatermében rendes közgyűlést tart, melyre a tagok szíves megjelenését kéri. Károly-brigádot toboroznak ? Ismét királypucs készül ? ... Ottó a magyar trón várományosa ? — Ki lenne a régens ? — Rassay nem fogadja el az indemnítást — A nemzetgyűlés eddig nem teljesítette misszióját. Budapest, 1922. január 13. A nemzetgyűlés mai ülését délelőtt 10 órakor nyitja meg Gaál Gaszton elnök Az elnöki bejelentések után Kerekes Mi­hály képviselő kéri a Ház határozatké­pességének megállapítását. Mi sem termé­szetesebb, mint az, hogy a Ház határozat­­képtelen volt és az ülést föl kellett füg­geszteni. Az 5 perces szünet után Ralsay Ká­roly szólalt föl az indemnitás vitájában. Azt mondotta, hogy a nemzetgyű­lésnek első feladata lett volna az, hogy a nemzetet visszaadja önmagá­nak. A nemzetgyűlések mindig for­radalmak után következnek, még­pedig azért, mert az állami élet az elkésett és megváltozott viszonyok követelte refor­mokkal párosult forradalmak után alkot­mányos útra tért. Huszár Károly 1920-ban hangsúlyoz­ta, hogy a nemzetgyűlés első feladata a földreform megoldása. Dánér Béla közbe­kiált: Andrássy akadályozta meg. Rassay folytatja: Két év óta a nem­zetgyűlés a költségvetéssel nem produkált semmit. A pénzügyminiszterek mindig azt mondották, hogy összehívják a pénzügyi bizottságot. Ez azonban nem történt meg. Attól féltek, hogy a költségvetésekben napfényre kerülnek a felhatalmazás nélkül elpocsékolt milliók. Mikor a mostani kormány megala­kult, azt olvastuk, hogy az itteni igen tisztelt minisztereken kívül még két mi­nisztere lesz az országnak. Nem tudom, honnan vette a kormány arra a felhatalmazást, hogy egy komoly költségvetésből tréfát csináljon. Hol van a közigazgatás reformja, amelyre mindenki fölemelt kézzel esküdött. Dánér: (közbekiált) Szavazzátok meg az indemnitást, akkor beterjesztjük! Rassay tovább beszél: A nemzetgyű­lés minden téren visszaesést mutat. Eb­ben az országban minden ideiglenes, ki­véve a jelenlegi kormány élete. Ezután az államfői hatalomról be­szélt, miközben az elnök egyszer rendre­­utasította. — A választójog megalkotása — mon­dotta Rassay — a legsürgősebb feladat. Határozati javaslatot nyújt be, amely­ben kéri a nemzetgyűlést, hogy mindad­dig maradjon együtt, amíg a választójog kérdésében nem döntenek. Kívánja, hogy az új választójog alapján hívják össze a nemzetgyűlést. S minden olyan kormány­intézkedést, mely ezzel a törvénnyel el­lenkezik, már eleve alkotmányellenesnek nyilvánítsanak! (Taps az ellenzéki oldalon.) Rassay az indemnitást csak 3 hónap­ra fogadta el. Királypuccsa? Friedrich ezután előadja, hogy 48 óra­­ óta izgalmas hangulat uralkodik. Az a hír terjedt el, hogy új puccs készül. Ívekkel járnak, eskü formákkal és a Károly brigád részére gyűjtik az embereket. A terv az, hogy Zitát és Ottót Sopronba hozzák. Fel­fogása az, hogy a gent provokátorok dol­goznak. Az egyes laktanyákban új fakto­rok kezdenek mutatkozni és ismét gya­núsan száguldoznak az autók Budapes­ten. Ugyancsak egy készülő királypuccsal látja összefüggésben azt, hogy Nyugatma­­gyarország felé nagy csapateltolódások vannak. Polgári ruhába öltözött hivatal­nokok, legitimista érzelmű fiatalemberek viszik a szerepet. Éppen most hívta ki egy munkapárti képviselő, aki azt közölte vele, hogy ő együtt volt a hadsereg főpa­rancsnokság vezérkari főnökével, aki azt mondotta, hogy a főparancsnokság szíve­sen látná az Ottó főherceg féle megoldást és ennek esetén magára vállalná a ré­­gensséget. Négy füzesabonyi tanítónő alak művelődésének szolgálatában. Eddig csak színpadra 10,000 K-t fizettek. — 21,870 koronájuk van bankban. Eger, 1922. jan. 13. Pap Ida és Pap Irén, Kiss Rózsika és Tassy Rózsika tanítónők valóságos harcosai a népművelésnek és a jótékony­ságnak. Ez a négy gyönge nő nagy ter­het vett a vállára, nem kisebb terhet, mint azt, hogy egy község fiatalságával meg­szerettesse a művészetet, a kultúrát, a nyomtatott betűt. Az iskolában mozielőa­dásokat tartanak, színdarabokat rendez­nek, felolvasnak. Csupa lázas tevékenység, örök tervezgetés mind a négy. Nem szó­róinak senkire. Segítségükre van asszo­­nyias gondolkozásuk. A legutóbbi pásztor­­játékot korhű bibliai kosztümben játszot­ták s olyan helyzetben voltak, hogy a kölcsönruháért 6000 koronát tudtak fizetni. Egy kis levélkét kaptunk ma tőlük. A : áll rajta, hogy: Elszámolás. Utána rideg számok következnek : Új iskolai színpadra fizettünk 10,000, kölcsönruháért 6000 koro­nát. Apróbb kiadás 4570 korona. Bankba tettünk 21,870 koronát.

Next