Egri Népujság, 1922. január-június (29. évfolyam, 1-145. szám)
1922-05-14 / 109. szám
Ára hétköznap 2 K, vasár** és ünnepnap 3 K. £ 3*?, ssa2. május 14. vasárnap, xxix. évf. 109. *? eitsK p«wu s**uirt***‘ ■í*Smí ét félév! aléfistftist nets iogadenktl >ü«l*dévr« ISO E. — Igj bér* 80 E. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNHY IMRE. Sse?k«sst6cég> Ege», Sieé és Kristai ( Meenmingessfe ftitfSB síén 1! A földmunkások figyelmébe. Eger, 1922. május 13. A szociáldemokrata párt, amely eddig úgyszólván csak az ipari (különösebben: a gyári) munkásság körében szervezkedett s onnét robbantotta szét az országot, — mostanában új talaj ugarát kezdi szántogatni. Igen erősen rávetette magát a vagyontalan földmunkásságra, az úgynevezett «nincstelenekre». Mellőzve most azt, hogy ennek a szónak merőben ellentétes jelentését fejtegessük s kimutassuk, hogy a «nincstelen» szóban lévő két tagadásnak állító (tehát a vagyonosságnak megfelelő) jelentése van: — ehelyütt csak arra mutatunk rá, hogy a vagyontalan földmunkásság, a nincstelen osztály, tulajdonképen önmaga alatt vágja a fát, midőn a szociáldemokrata szervezetbe bevonul. A szociáldemokrácia ugyanis végelemzésben nem ismer magántulajdont. Hiszen a kommün alatt is csak azért nem mertek a törpebirtokhoz nyúlni, mert tisztában voltak vele, hogy a magyar föld népe azonnal felborítja a proletárdiktatúrát. Természetes ennélfogva, hogy ideiglenesen nem hogy az apró birtokokhoz nyúltak volna, hanem még adómentességet is biztosítottak a számára. Nem csináltak azonban titkot belőle, hogy ezek az apró birtoktestek beleszívódnak a szocializált nagybirtokokba, vagy pedig önmagukban kell egyesülniük egy-egy nagyobb birtoktestté, amelyben részesedésre gazdálkodnak majd a volt tulajdonosok. Ez a tiszta valóság, melyet nemcsak ésszel, hanem ököllel is föl lehet érni. S ebből az igazságból természetesen következik, hogy aki pl. a szociáldemokrata s a vele egy húron pendülő Rassay-pártot támogatja, az eleve lemond arról, hogy neki, saját magának földecskéje legyen valaha. Mit parancsol, mit követel tehát a józan ész ? Azt, hogy ha valaki — föld nélkül lévén — földhöz akar jutni, amely az ő sajátja legyen, ne támogassa azt a pártot, amely még a mostani földtulajdonosokat is meg akarja fosztani kis birtokaiktól. Az tehát a józan és okos tennivaló, hogy olyan jelöltet támogasson, aki a nincsteleneknek is akar juttatni földet. A Bethlen-kormány és az Egységes párt programmjában benne van a földbirtok-reform becsületes végrehajtása. A sok-sok akadályozó körülmény elhárítása után teljes lendülettel megindult a munka nemcsak nálunk, hanem országszerte. Aki tehát nem akarja, hogy ez a munka ismét megakadjon, az józan ésszel nem segíthet abban, hogy felboruljon a helyzet, hanem ahhoz az Egységes párthoz áll, amely nyugodt és biztos megélhetést akar teremteni a nincstelenek számára is. A Magyar Turista Egyesület Egri Bükk- Osztályának szervező bizottsága felkéri a tagsági ívet aláírókat, hogy ma (vasárnap) délelőtt 11 órakor, a Vármegyeház dísztermében tartandó alakuló közgyűlésen teljes számban megjelenni szíveskedjenek. A belső politika híre! Még nem döntött a kormány a népgyűlési tilalom ügyében. — Ma 102 gyűlést tartanak Budapesten. — A belügyminiszter a választás rendjéről. Budapest. Politikai körökben az a hír terjedt el, hogy a kormány május 21-én népgyűlési tilalmat rendel el. Illetékes helyről szerzett értesülés szerint a kormány ebben a dologban még nem döntött. Budapest: Holnap vasárnapra a főkapitányságon 102 gyűlést jelentettek be. A gyűlésekre megfelelő rendőri tisztviselőt küldenek ki, ezenkívül gondoskodik a főkapitányság a mozikban és a színházakban megfelelő karhatalomról. Budapest. A választások zavartalan lefolyásához szükséges, életbeléptetendő rendelkezésekről Klebelsberg Kunő gróf a következőket mondotta a Magyar Hírlap munkatársának: Minden legkisebb rendbontó kísérletet a legteljesebb szigorral fogok elnyomni és minden rendelkezésemre álló eszközt fel fogok használni arra, hogy a rendet az egész vonalon fenntartsam. Azok az elemek ellen, amelyek arra számítanak, hogy a választások ideje alatt turbulenciát csináljanak, közben fogok járni úgy, hogy a legkisebb rendbontásért a kormányhatalom legteljesebb súlyával találják magukat szemben. „Hol kell a föld?“ — Egy kortesfogás leleplezése. — Eger, 1922. május 13. Az Egri Népújság egyik legutóbbi számában arról cikkezett, hogy a választók ne üljenek föl az ígéreteknek. Egyúttal a legerősebben elítélte az olyan jelölteket, — legyenek azok akár egriek és megyénkbeliek, akár az ország bármely kerületében, — akik lelketlen ígéretekkel csalogatják magukhoz a jóhiszemű szavazókat. Sajnos, ennek a helyes elvnek hirdetése ellenére is sokan vannak, akik bíznak a lehetetlen ígéretekben és engedik, hogy elámítsák őket. — «Kedves Urambátyám, hol kell magának föld? Az Érsekkert mögött? . . . Rendben van. . . Meglesz...» És a jelölt úr veszi a jegyzőkönyvét s nagyobb hitelesség okáért be is írja annak a szegény embernek a nevét, aki hisz az ígéretben. Jámbor polgártársam, aki felülsz ennek a beszédnek és hókusz-pókusznak, de kiábrándulsz majd álmaidból! Mégpedig hamarosan. A földbirtokot nem a jelölt és nem a képviselő adja, hanem a földbirtokrendező bíróság. Ennek tagjai valamennyien talpig becsületes, meg nem vesztegethető, józan ítéletű bírák, akiket eskü is köt arra, hogy legjobb meggyőződésük és az igazság szerint ítéljenek és osszák szét a földet. Itt tehát a képviselőnek semmi szava sincs. Ugyanilyen becsületes, mindent mérlegelő elvek szerint állítják össze azoknak a névsorát, akik földhöz akarnak jutni s személyük és anyagi helyzetük megfelel a törvény követelményeinek. Itt sincs szava a képviselőnek. Végül pedig csak olyan birtok, vagy birtokrész kerül felosztás alá, amelyre így intézkedik az Országos Földbirtokrendező Bíróság. Márpedig ott sem igen hallgatnak a képviselőkre. Mi haszna van tehát ezekből az ígéretekből a szegény szavazónak? Mit remélhet abból, hogy neve és kívánsága bekerül a «jelölt úr» noteszébe. Semmi. Szíves figyelmébe ajánljuk ezt a hiszékeny lelkű választóknak. Ne akadjanak horogra! Nagy az adó! Eger, 1922. május 13. Kortes jelszavak puffognak most mindenfelé. Választási bűzbombákat dobálnak a tömeg közé, melyek megszédítik könnyen azokat, akik csak kalaptartónak használják a fejüket. Ilyen puffogó jelszó a mostani választási idényben, hogy nagy az adó. Hát akármilyen képviselőt választanak, egyik sem fogja tudni az adókat lejebb szállítani. Eddig sem a képviselők szeszélyétől függött az adó nagysága, hanem az állam szükségletétől. Most meg sok más egyébtől is. Először is most azért nagy az adó, mert a pénzünk értéke alacsony. Egy békebeli korona, most 130, 185 koronának felel meg. Tehát csak látszatra nagy az adó, igazi értékben kevesebb, mint a békében. Vegyünk egy példát! Ha egy cipész a békében 14 korona adót fizetett, az több volt mint egy fél pár cipőnek az ára, ha ez sajnos most ezer koronát fizet, ez is ma nem több, mint egy fél cipőnek az értéke. Ma némelyik gazda egy puttón cseresznye árával, vagy egy mázsa búza, vagy egy hektó bor értékével kifizeti az adóját. Megtehette ezt a békében? Másodszor azért sok ma az adó, mert a háború vége felé, a forradalom, kommunizmus alatt nem fizettek a polgárok adót, és most két-három évi adót kell egyszerre befizetni. De ennek nem a mostani képviselők az okai. A harmadik oka meg a nagy adóknak az, hogy az állam háztartása ép úgy többe kerül ma, mint az egyszerű emberek háztartása. Ahogy a napszámos többet követel ma a munkájáért, hogy meg tudjon élni, maga az állam is többet követel a polgároktól, hogy meg tudjon élni. Adót csak egy esetben nem kellene fizetni, ha az állam megszűnnék, de akkor megszűnnék a polgárok élet-és vagyonbiztonsága is. A kommunizmus alatt nem volt adó, mert nem volt állam, de nem volt ám biztonságban az emberek élete és vagyona sem. Rettegve kellett még a pincébe is menni a gazdának, lopni a saját borát. Bizony a pásztort is meg kell fizetni, hogy a legelőre kihajtott állatot őrizze, hát az államot is meg kell fizetni, amiért a polgárok vagyonát és életét őrzi.