Egri Népujság, 1922. január-június (29. évfolyam, 1-145. szám)

1922-05-14 / 109. szám

Ára hétköznap 2 K, vasár** és ünnepnap 3 K. £ 3*?, ssa2. május 14. vasárnap, xxix. évf. 109. *? eitsK p«wu s**uirt***‘ ■í*Smí ét félév! aléfistftist nets iogadenktl >ü«l*d­évr« ISO E. — Igj bér* 80 E. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNHY IMRE. Sse?k«sst6cég> Ege», Sieé és Kristai ( Meenmi­ngessfe ftitfSB síén 1! A földmunkások figyelmébe. Eger, 1922. május 13. A szociáldemokrata párt, amely eddig úgyszólván csak az ipari (különösebben: a gyári) munkásság körében szervezkedett s onnét robbantotta szét az országot, — mostanában új talaj ugarát kezdi szánto­­gatni. Igen erősen rávetette magát a va­gyontalan földmunkásságra, az úgyneve­zett «nincstelenekre». Mellőzve most azt, hogy ennek a szó­nak merőben ellentétes jelentését fejteges­sük s kimutassuk, hogy a «nincstelen» szóban lévő két tagadásnak állító (tehát a vagyonosságnak megfelelő) jelentése van: — ehelyütt csak arra mutatunk rá, hogy a vagyontalan földmunkásság, a nincstelen osztály, tulajdonképen önmaga alatt vágja a fát, midőn a szociáldemokrata szerve­zetbe bevonul. A szociáldemokrácia ugyanis végelem­zésben nem ismer magántulajdont. Hiszen a kommün alatt is csak azért nem mertek a törpebirtokhoz nyúlni, mert tisztában voltak vele, hogy a magyar föld népe azonnal felborítja a proletárdiktatúrát. Ter­mészetes ennélfogva, hogy ideiglenesen nem hogy az apró birtokokhoz nyúltak volna, hanem még adómentességet is biz­tosítottak a számára. Nem csináltak azon­ban titkot belőle, hogy ezek az apró bir­toktestek beleszívódnak a szocializált nagy­birtokokba, vagy pedig önmagukban kell egyesülniük egy-egy nagyobb birtok­testté, amelyben részesedésre gazdálkodnak majd a volt tulajdonosok. Ez a tiszta valóság, melyet nemcsak ésszel, hanem ököllel is föl lehet érni. S ebből az igazságból természetesen követ­kezik, hogy aki pl. a szociáldemokrata s a vele egy húron pendülő Rassay-pártot támogatja, az eleve lemond arról, hogy neki, saját magának földecskéje legyen valaha. Mit parancsol, mit követel tehát a jó­zan ész ? Azt, hogy ha valaki — föld nél­kül lévén — földhöz akar jutni, amely az ő sajátja legyen, ne támogassa azt a pár­tot, amely még a mostani földtulajdonoso­kat is meg akarja fosztani kis birtokaik­tól. Az tehát a józan és okos tennivaló, hogy olyan jelöltet támogasson, aki a nincstele­neknek is akar juttatni földet. A Bethlen-kormány és az Egységes párt programmjában benne van a föld­birtok-reform becsületes végrehajtása. A sok-sok akadályozó körülmény elhárítása után teljes lendülettel megindult a munka nemcsak nálunk, hanem országszerte. Aki tehát nem akarja, hogy ez a munka ismét megakadjon, az józan ésszel nem segíthet abban, hogy felboruljon a helyzet, hanem ahhoz az Egységes párt­hoz áll, amely nyugodt és biztos megélhe­tést akar teremteni a nincstelenek szá­mára is. A Magyar Turista Egyesület Egri Bükk- Osztályának szervező bizottsága felkéri a tagsági ívet aláírókat, hogy ma (vasár­nap) délelőtt 11 órakor, a Vármegyeház dísztermében tartandó alakuló közgyűlé­sen teljes számban megjelenni szívesked­jenek. A belső politika híre! Még nem döntött a kormány a népgyűlési tilalom ügyében. — Ma 102 gyűlést tar­tanak Budapesten. — A belügyminiszter a választás rendjéről. Budapest. Politikai körökben az a hír terjedt el, hogy a kormány május 21-én népgyűlési tilalmat rendel el. Illetékes helyről szerzett értesülés szerint a kor­mány ebben a dologban még nem döntött. Budapest: Holnap vasárnapra a fő­­kapitányságon 102 gyűlést jelentettek be. A gyűlésekre megfelelő rendőri tisztvise­lőt küldenek ki, ezenkívül gondoskodik a főkapitányság a mozikban és a színházak­ban megfelelő karhatalomról. Budapest. A választások zavartalan lefolyásához szükséges, életbeléptetendő rendelkezésekről Klebelsberg Kunő gróf a következőket mondotta a Magyar Hír­lap munkatársának: Minden legkisebb rendbontó kísérletet a legteljesebb szigor­ral fogok elnyomni és minden rendelke­zésemre álló eszközt fel fogok használni arra, hogy a rendet az egész vonalon fenntartsam. Azok az elemek ellen, ame­lyek arra számítanak, hogy a választások­­ ideje alatt turbulenciát csináljanak, közben­­ fogok járni úgy, hogy a legkisebb rend­­­bontásért a kormányhatalom legteljesebb­­ súlyával találják magukat szemben. „Hol kell a föld?“ — Egy kortesfogás leleplezése. — Eger, 1922. május 13. Az Egri Népújság egyik legutóbbi számában arról cikkezett, hogy a válasz­tók ne üljenek föl az ígéreteknek. Egyút­tal a legerősebben elítélte az olyan jelöl­teket, — legyenek azok akár egriek és megyénkbeliek, akár az ország bármely kerületében, — akik lelketlen ígéretekkel csalogatják magukhoz a jóhiszemű sza­vazókat. Sajnos, ennek a helyes elvnek hirde­tése ellenére is sokan vannak, akik bíz­nak a lehetetlen ígéretekben és engedik, hogy elámítsák őket. — «Kedves Urambátyám, hol kell magának föld? Az Érsekkert mögött? . . . Rendben van. . . Meglesz...» És a jelölt úr veszi a jegyzőkönyvét s nagyobb hitelesség okáért be is írja an­nak a szegény embernek a nevét, aki hisz az ígéretben. Jámbor polgártársam, aki felülsz en­nek a beszédnek és hókusz-pókusznak, de kiábrándulsz majd álmaidból! Még­pedig hamarosan. A földbirtokot nem a jelölt és nem a képviselő adja, hanem a földbirtokren­dező bíróság. Ennek tagjai valamennyien talpig becsületes, meg nem vesztegethető, józan ítéletű bírák, akiket eskü is köt ar­ra, hogy legjobb meggyőződésük és az igazság szerint ítéljenek és osszák szét a földet. Itt tehát a képviselőnek semmi szava sincs. Ugyanilyen becsületes, mindent mér­legelő elvek szerint állítják össze azoknak a névsorát, akik földhöz akarnak jutni s személyük és anyagi helyzetük megfelel a törvény követelményeinek. Itt sincs szava a képviselőnek. Végül pedig csak olyan birtok, vagy birtokrész kerül felosztás alá, amelyre így intézkedik az Országos Földbirtokrendező Bíróság. Már­pedig ott sem igen hallgat­nak a képviselőkre. Mi haszna van tehát ezekből az ígé­retekből a szegény szavazónak? Mit re­mélhet abból, hogy neve és kívánsága be­kerül a «jelölt úr» noteszébe. Semmi. Szíves figyelmébe ajánljuk ezt a hi­székeny lelkű választóknak. Ne akadjanak horogra! Nagy az adó! Eger, 1922. május 13. Kortes jelszavak puffognak most min­denfelé. Választási bűzbombákat dobálnak a tömeg közé, melyek megszédítik kön­­­­nyen azokat, akik csak kalaptartónak hasz­nálják a fejüket. Ilyen puffogó jelszó a mostani vá­lasztási idényben, hogy nagy az adó. Hát akármilyen képviselőt választa­nak, egyik sem fogja tudni az adókat le­­jebb szállítani. Eddig sem a képviselők szeszélyétől függött az adó nagysága, ha­nem az állam szükségletétől. Most meg sok más egyébtől­­ is. Először is most azért nagy az adó, mert a pénzünk értéke alacsony. Egy bé­kebeli korona, most 130, 185 koronának felel meg. Tehát csak látszatra nagy az adó, igazi értékben kevesebb, mint a bé­kében. Vegyünk egy példát! Ha egy cipész a békében 14 korona adót fizetett, az több volt mint egy fél pár cipőnek az ára, ha ez sajnos most ezer koronát fizet, ez is ma nem több, mint egy fél cipőnek az értéke. Ma némelyik gazda egy puttón cseresznye árával, vagy egy mázsa búza, vagy egy hektó bor értékével kifizeti az adóját. Meg­tehette ezt a békében? Másodszor azért sok ma az adó, mert a háború vége felé, a forradalom, kom­munizmus alatt nem fizettek a polgárok adót, és most két-három évi adót kell egy­szerre befizetni. De ennek nem a mostani képviselők az okai. A harmadik oka meg a nagy adók­nak az, hogy az állam háztartása ép úgy többe kerül ma, mint az egyszerű embe­rek háztartása. Ahogy a napszámos többet követel ma a munkájáért, hogy meg tudjon élni, maga az állam is többet követel a polgároktól, hogy meg tudjon élni. Adót csak egy esetben nem kellene fizetni, ha az állam megszűnnék, de akkor megszűn­nék a polgárok élet-­és vagyonbiztonsága is. A kommunizmus alatt nem volt adó, mert nem volt állam, de nem volt ám biz­tonságban az emberek élete és vagyona sem. Rettegve kellett még a pincébe is menni a gazdának, lopni a saját borát. Bizony a pásztort is meg kell fizetni, hogy a legelőre kihajtott állatot őrizze, hát az államot is meg kell fizetni, amiért a polgá­rok vagyonát és életét őrzi.

Next