Egri Népujság, 1922. július-december (29-39. évfolyam, 146-283. szám)
1922-07-01 / 146. szám
1!$£ m«*b1 éljak p*%Uä uáUitásssi Siáse és félévi ai«ta«%ést bab logsdoal dl. a?«sí$«n évre 170 *. — E«ns hér» 60 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő BREZNAT IMRE. Ssetk&sifdség i Eger, Lieezie^ &is £ 6Mv&tali Licenmi mg»mám felelős «zias II. Az Egri Diákszövetség. Megalakult a Ciszterci Diákszövetség Egri Osztálya. — Eger, 1922. június 30. Pár évvel ezelőtt, mikor a tekintélyek rombolása virágjában volt, erős kirohanások hangzottak el az «öregek” ellen. Azt követelték a fiatal törtetők, hogy a Beöthy Zsoltok, az Eötvös Lórántok stb. stb. álljanak félre s adják át helyüket a fiatal óriásoknak. Nem gondolta meg ez a szerénytelen mozgalom, hogy mily roppant értékeket képviselnek az «öregek» a magyar tudomány, művészet, politika, társadalom, ipar, kereskedelem terén. Nem gondolták meg, hogy a bőséges tapasztalattal párosult tudás mily dúsan kamatozó tőkéje a nemzetnek s hogy ezt a tőkét nem lehet, nem szabad gyümölcsözetlenül hagyni. Örömmel láthattuk ennek az igazságnak igazolását a Ciszterci Diákok Szövetsége egri osztályának csütörtöki alakuló gyűlésén, amikor a sok öreg diák beözönlött az alma mater falai közé. Bevonult a tornaterembe nem a magyar múlt, hanem a magyar jelen, mindjárt azután, hogy — egy munkás esztendő végeztével — szünetre széledt onnét a magyar jövő. S ezt a magyar jövőt, a ma diákjait, megnyugtathatjuk, hogy csak a testben,lélekben erős, egészséges öregek tiszta világnézete s a becsületes munka lehet az az alap, amelyre Magyarországot újra fölépíthetik.* Mintegy 120 régi diák kereste föl az alakulás alkalmából az alma matert. Sokan jelentek meg a vidékről is és többen levélben mentették ki elmaradásukat, Böck Géza földbirtokos pedig, Babocsay Sándornak, a Diákszövetség egri osztálya elnökének talán egyetlen élő iskolatársa, (59 évvel ezelőtt érettségiztek,) táviratban fejezte ki sajnálkozását, hogy ígérete ellenére nem jelenhetett meg, de szíve szerint a jelenlévők közé sorozza magát is. A megjelenteket Cseke Gábor prelátus nagyprépost üdvözölte a testvéri együttérzés keresetlen szavával, meleg szeretettel S miután Isten bőséges áldását kérte a ciszt. rend egri főgimnáziumának régi diákjaira s azok nemes célú szövetkezésére , az elnökségre Babocsay Sándort ajánlotta. Tartós, szívből fakadó éljenzés között foglalta el az elnöki széket városunknak és vármegyénknek ez a kiváló közéleti férfia s kedves hangulatú beszédében többek között ezeket mondotta: Kedves öreg és fiatal diáktársaim! Madách szerint az ördög is jogcímet idéz, hogyan ne keresnék tehát én, a megcsontosodott turista, jogcímet felszólalásomhoz. Nem tekintve azt, hogy éppen most tiszteltek meg az elnöki állással, én egyike vagyok a legöregebb egri ciszterci diákoknak. Mintegy zárójel között megjegyzem mégis, hogy az öreg szót, önmagamra alkalmazva, talán most használom először, mert én még most sem akarok engedni a 48-ból. De a félreértések kikerülése végett azt is kijelentem, hogy a 48-as számot nem politikai értelemben használtam, mert a sokszor átkos és rút politikát annyira ki kell zárni a mi kedves Diákszövetségünkből, hogy azt még a kulcslyukon se bocsássuk be. Hanem értettem ezalatt a kornak még mindig munkabíró 48-ik esztendejét. De a már eddig mondottnál van nekem erősebb jogcímem is a felszólaláshoz. Három olyan tulajdonsággal rendelkezem, melyek együtt egyik egri ciszterci diáktársamnál sincsenek meg. Először: Legyen az illető 77 éves, de annál idősebb is lehet. Másodszor : Én mind a nyolc osztályt az egri főgimnáziumban végeztem és itt tettem le (egy hián hatvan évvel ezelőtt) az érettségi vizsgálatot is. Harmadszor pedig: Már engedelmet kérek, de kérkedés ide, kérkedés oda, minthogy én erre egész életemben büszke voltam és mert akkor az érettségi bizonyítványt latin nyelven adták ki, «eximio modo maturus!» lettem, kitűnő osztályzatú érettségi bizonyítványt kaptam. Ez az együtt lévő három körülmény — úgy vélem — nekem kellő jogcímet biztosít a mostani fölszólalásomhoz . . . A beszédet többször szakította meg a szívből jövő éljenzés, a végén pedig szeretettel ünnepelték a kéthetes (7+7 + 77 év) elnököt, kinek javaslatára a legteljesebb együttérzéssel választották meg alelnökökké Werner Adolf dr. kir. tank. c. főigazgatót s Lipcsey Péter dr. kir. közjegyzőt, titkárrá Breznay Imre tanítóképző tanárt és pénztárossá Pölöskey Kornél cisztr. főgimn. tanárt. Ezután Breznay Imre titkár terjesztette elő az ötventagú választmány névsorát, melyet az előkészítő bizottság állított össze s melyet a közgyűlés teljes egészében elfogadott. A szervezkedés megtörténte után, elnök indítványára az Osztály védnökségére egyakaratú, lelkes elhatározással Szmrecsányi Lajos dr. érseket és Cseke Gábor prelátus-nagyprépostot választották meg. Breznay Imre titkár ismertette az előmunkálatok eddigi eredményeit, bejelentvén, hogy az egri osztálynak eddig 7 örökitő, 63 alapító és 200 rendes tagja van. Miután javasolta, hogy a tagok és jelen voltak minél több új tagot nyerjenek meg. Bayer Sándor dr. (Bpest) indítványára fölolvasta az eddigi tagok névsorát. (Ez idő alatt ismét 28 régi diák iratkozott be tagnak.) Békefi Remig dr. zirczi apátot, a C. D. Sz.-nek fővédnökét meleghangú telegramjában üdvözölték s jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak az eddigi pénztárosnak, — az időközben Pécsre kinevezett — Braun Jácint ciszt. r. főgimn. tanárnak, aki lelkes kitartással buzgólkodott az osztály megalakítása érdekében. Bárdos József ciszt. r. főgimn. tanár felszólalására a volt diáktársak közül azokat, kik ez időszerint főiskolai hallgatók, szintén belépésre buzdították. Babocsay Sándor elnök a következő beszéddel zárta be a közgyűlést: Kedves öreg és fiatal diáktársaim! Némelyek azt tartják, hogy a hála olyan tartozás, amelyet az örökösök ritkán vesznek föl a leltárba. Ámde mi, a nagy tiszteletre méltó alma materünk nagy tudományának legalább részben örökösei, a mi dicső alma materünk iránt — bizonyára mindannyian — örök hálát érzünk. Kossuth Lajosnak van egy bölcseleti társadalmi aforizmája, mely így szól: Az emberi természet szerencsétlensége, hogy a kiállott szenvedéseket sohasem felejti el, míg azokat a kedves emlékeket, amelyekre szívesen szeretne visszaemlékezni könnyen felejti. Ez az aforizma reám, de úgy hiszem, diáktársaim egyikére sem talál. Például nem rövid már az az idő, amióta én az egri főgimnáziumban mintegy 70 évvel ezelőtt jártam iskolába, mégis ehhez a főgimnáziumhoz fűződő kedves emlékeim ma is olyan élénkek, olyan üdék, emlékezésem ma is olyan világos, mintha tegnapelőtt hagytam volna el a nyolcadik osztály padját. Van egy ó-zsidó legenda, amely szerint aki az Ígéret földjén járt, negyven napig a ruháján hordozza az ottani illatot. Én pedig ebben a gimnáziumban szerzett lélekemelő érzést ma is a keblemben hordozom. Ez a kellemes érzés — mint a francia találóan mondja — ce n’ est pas cerit, c’ est buriné, ez az érzés lelkemben még most is mintegy elpusztíthatatlan kőbe van vésve. Volt nekem egy harminc esztendős tollkésem, melyet húsz évvel ezelőtt egyik faragcsáló, de fájdalom a borzalmas világháborúban elpusztult, hősi halált halt — még akkor kis fiam veszített el. Ennek a tollkésnek már akkor más volt a nyele, de mások voltak a pengéi is, de azért a tolikés ugyanaz volt. Amióta én az egri főgimnáziumban jártam iskolába, azóta már ennek más az épülete, a palotája, egytől egyig mások annak a tanárai is, de azért ez a jó hazafiakat, vallásos és derék férfiakat nevelő jeles tanítóintézet és annak nemes szelleme ma is ugyanaz. Éppen ezért az egri főgimnázium iránt a mi hálánk is csak annyiban változott, hogy amint egy másik, egy spanyol