Egri Népújság, 1923. január-június (40. évfolyam, 1-145. szám)
1923-01-03 / 1. szám
rajta 10 korona. ti Előfizetési díjak postai szállítással ágész és félévi előfizetést nem fogadunk el negyed évre 650 K. — Egy hóra 240 K, POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger. líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefonszám 11. A magyar címer a történelmi Magyarország jelképe. Minden magyar ember lelkében a legszentebb, a legmélyebb tisztelet tárgya, így is volt ez mindenkor. Amint megbecsültük, kegyelettel őriztük apánk, anyánk és más hozzánk tartozónk arcképeit: éppen úgy lelkünk minden érzésével öveztük a titokzatos hieroglifeket, amelyek nekünk a drága magyar földet jelentették és jelenteni fogják az idők végtelenjéig. A találékony, az élénk szellemű magyar idők folyamán, népi magyarázatot fűzött a címertest részeihez. A legnagyobb magyar folyók nevét adta a pólyákénak, a legmagasabb hegyekét a zöldelő halmoknak ... A Duna, a Tisza, a Dráva, a Száva, a Mátra, a Fátra, a Tátra nélkül el sem képzelhető Árpádnak földje, Nagymagyarország. A trianoni őrület aztán mégis úgy gondolta, hogy elképzelhető, sőt meg is valósítható. Szörnyű állapot teremtődött a kísérlet nyomán s a barbár új gazdák kezén bitangságba jutott az a nagy darab föld, amit erőszakkal szakítottak le a Kárpátok koronázta országról. S minél jobban nyugtalankodik a rablott föld elnyomott népe, az új zsarnokok annál erélyesebben őrködnek zsákmányuk biztosságán. A megrablott ország minden élet nyilvánulása bántja őket és mumust látnak bűnös lelkiismeretükkel még a legártatlanabb nemzeti érzések megnyilvánulásában is. Most régi magyar nemzeti eímérünk használata lett szálka a szemükben. Antantékkal meg is üzentették, hogy a régi magyar címer «sérti» az ő nemzeti szuverenításukat. Elvárják, hogy a legrövidebb idő alatt a trianoni határoknak megfelelő címert vegyünk használatba. Szinte elképedünk ezen az újabb követelésen, ezen a képtelen kívánságon. Hiszen, ha ezt teljesítjük, hát legközelebb azt fogják kívánni, hogy a trianoni határok közé szorítsuk ezeréves történelmünket és hagyjuk ki abból a legragyogóbb fejezeteket. Dögkeselyűk szálldogálnak az apró rablók nemzeti «szuverenitása» fölött. A halálra váltak utolsó rugdosásai ezek. S baj lenne, ha megijednénk puffogó, üres fenyegetéseiktől. Hisszük, hogy a magyar kormány még csak nem is válaszol erre a — nemzeti címerünket konfliskálni akaró — szemtelen írásra. • Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy Isteni örök igazságban, eszek Magyarország feltámadásában ! Amen » \ T Eger, 1923. január 3. szerda, XL. évf. 1. sz. Bethlen állítólagos lemondása börzemanőver. A pártok üdvözölték a pártvezéreket. A parlamenti szünet politikai csendesági körök börzéjében, az év utolsó estéjén, a sajtóban különböző hírek láttak napvilágot. A híradások azt tárgyalták, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök pozíciója megingott. Azt is elterjesztették, hogy a kormánypárt intranzigens keresztény részének fölfogása jutott diadalra és hogy már az jelentékenyen hozzájárult Bethlen István pozíciójának gyöngítéséhez. Már újév napján megjött az elterjedt hírek első cáfolata és a cáfolatot a mi információnk is megerősíti. Egészen bizonyos az, hogy az elterjedt hírek minden komoly alapot nélkülöznek. Bethlen miniszterelnök ugyanis nemcsak a pártjában, de egyébként is komolyabb és erősebb pozíciónak örvendhet, mint bármikor és szó sincsen arról, hogy őt elejteni szándékoznak. Illetékes helyen, ahová evvel az üggyel kapcsolatban kérdéssel fordultunk, az alábbi nyilatkozatot tették: Hogy milyen forrásokból táplálkoznak ezek a mendemondák, könnyen megítélhető abból, hogy bizonyos közgazda-manőverekre szokták kihasználni az ilyen koholt politikai szenzációkat és akkor, amikor megfelelő közgazdasági eredményt elértek, újra visszavonulnak odúikba, hogy újabb manőverekkel, hazugságokkal igyekezzenek izgalmat kelteni. A miniszterelnök egyébként, értesülésünk szerint, tegnap este érkezett vissza Radványból Budapestre. A miniszterelnök megérkezése után kihallgatáson jelent meg a kormányzónál. A miniszterelnök távollétében a kormánypárt csak egy rövid táviratban üdvözölte Bethlent és a szintén távol levő nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minisztert. Ugyancsak távirati úton kapott pártjától üdvözletet Andrássy Gyula gróf. A keresztény ellenzék hasonlóképen üdvözölte egy másik vezérét, Haller Istvánt is. A Friedrich pártban nem volt üdvözlés. Kassai Károly távollétében a Kassai párt egyáltalában nem üdvözölte vezérét, aki egyébként ma érkezett vissza Budapestre. A tekintélyről. Eger, 1923- január 2. A Magyarország I. évi november 25-i számában «A tehetség tiszteleti» című vezércikkében a liberális ellenzéki politikusok sérelmével foglalkozik. Helyteleníti, hogy a kormány őket rombolóknak mondja. Pedig hát — írja a Magyarország — «rombolni ők mást nem akarnak, csak a gyűlöletet és azokat a válaszfalakat, amelyeket a forradalom és a kurzus ékelt az egyes csoportok közé » Hogy a Magyarország a forradalom és a kurzus emelte válaszfalakat egyenlősíti, azt az ő politikai szemszögéből nézve — természetesnek találom... Hogy az államháztartás egyes ágaiban az igazi szakértelem részére a kritika jogát követeli, — helyeslem Hanem végső konklúziójával, melyet a tekintélyről, annak tiszteletéről, a tehetségről, tudásról, munkáról tételes igazságként fölállít: — nem értek egyet. Okoskodását a tekintélyről így vezeti le: <A tekintély tiszteletét hirdetik és követelik mostanában. Fanatikus tekintélytisztelők vagyunk mi is és éppen ezért fanatikusan követeljük a tehetség megbecsülését. Mert legfőbb tekintély a tehetség és tudás, az elsőbbrendű munka, amely egyéni kiválóságában ad és hoz egy szuperpluszt. Csak a munka és a tudás respektusa ölheti ki a gyűlölködést és segíthet minket a magyar jövendő gazdagabb és testvéribb korszaka felé.» A tehetség és tudás — az én szerény véleményem szerint — magában még nem alapja a tekintélynek, sem az elsőbbrendű munka, mely a gyám kiválóságában ad és hoz egy szuperpluszt. Mert ha ez így volna, akkor nagy tekintélyek gyanánt kellene tisztelnünk Lenint, Trockijt, Kun Bélát, Jászi Oszkárt, Kúnfit s még egy csomó bécsi «magyar emigránst.» Hisz’ ezek mindegyike adott, hozott «egyéni kiválóságában» egy egy nagy szuperpluszt; csakhogy olyat, amely a népek erkölcsi lerongyolódását alapozta meg nagy tudással, tehetséggel — szánt szándékosan. Tehát a tehetség, tudás és a munka csak akkor emelkedhetik tekintéllyé, ha lélekjóságával, a «Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” örök életű erkölcsi törvény hitével és gyakorlásával párolni. Vagyis első tekintély-alap a becsület; a tehetséget, tudást és munkát is csak az avathatja tekintéllyé. Csupán a munka és tudás respektusa soh«e öli ki a gyűlölködést, de nem segíthet minket a magyar jövendő gazdagabb és testvéribb korszaka felé sem. Mert a tehenség és tudás a nem-becsületes lélekben csak irigységet, gáncsvetést fakaszt, amelynek nyomán az a bizonyos testvéribb korszak továbbra is az igazak jámbor óhajtása marad... i 1 ) A