Egri Népújság, 1924. július-december (41. évfolyam, 150-300. szám)

1924-07-01 / 150. szám

I I ^ X MiíífU NKPUJSAU Meleggé,­ bensőséges volt a búcsú a jó pásztortól, akit kicsik és nagyok, sze­gények és gazdagok egyformán szerettek. A képviselőtestület nevében Magnin Al­fréd főjegyző, a Hangya képviseletében Simonkovics Sándor búcsúzott, a Hangya jubiláris díszalbumát nyújtva át a község­beli szövetkezet alapítójának. A tanító­testület nevében Jurassza Endre igazgató mondott búcsúbeszédet. Végül Bátor Gás­pár adminisztrátor búcsúztatta az ősz papot hitközségétől, melyet 30 éven át­­ vezetett és emlékül remek ezüst olvasót nyújtott át. A meghatóan őszinte búcsúbeszédekre a plébános külön-külön válaszolt, nagy szeretettel szólva a község minden lakó­jához. 25-én este távozott el községéből Less Lajos plébános a megszállott területen levő Apátújfalura. A vasútnál minisztránsa, a szívgárdisták szónoka és a község sok­­sok lakója búcsúzott meleg szeretettel tőle s zokogás közt lobogtatott kendőt a kiro­bogó vonat után. et* Záróünnepélyek napja. Eger, 1924. június 30. A líceumi elemi iskolák záróünne­pélye az előre meghatározott időben és lapunkban már közölt rendben vasárnap folyt le. A Líceum díszterme nagy közön­séggel telt meg. Az elsők között láttuk Farkas Gyula dr. apátot és kanonok-plé­bánost, az iskolák igazgatóját, továbbá Rusztek Károly kir. tanfelügyelőt, az iskolaszék tagjait és számos szülőt. A bő és tartalmas műsor színes énekei, hangsúlyozott szavalatai közben Kelemen Lajos igazgató tartott évzáró jelentést. Két IV. o. t. búcsúzó beszéde után Farkas Gyula kanonok lépett az emelvényre : — A szülőké a gyermek, vér szerint — mondta. A szülők kebléről levett gyer­meket a tanítók ringatják térdeiken. Majd átveszi őket az Egyház. A szülők óhajtása, hogy gyermekük boldog legyen. Sokan azt tartják, hogy a boldogság olyan, mint a szivárvány: elérhetetlen. Pedig három lépcsőfokon elérhető. Az első lépcső a tiszta családi tűzhely, a második a vallá­sos iskola, a harmadik a templom. Aki ehhez segítette gyermekét, az mindent adott neki. A záróünnepet a Himnusz fe­jezte be. Az áll. polgári iskolákban­­ is szép közönség előtt és nagy érdeklődés mellett folyt le az iskolai évzárás. Az énekkar nyitotta meg a Himnusszal, majd a távozó növendékek nevében mondott szép beszé­det egy leányka és egy fiú, melyre meg­hatóban válaszolt Keller Aladár igazgató. Ugyancsak ő terjesztette elő az éves je­lentést, melyből megtudták, hogy a két iskolának mintegy 500 tanulója volt az elmúlt évben. Sajnálattal állapította meg a jelentés, hogy a két iskola helyiségei szűkek és egyébként sem megfelelőek. Pedig ennek a szépen fejlődő és különö­sen az újabb időben erős emelkedésben levő két iskolának fejlesztésére nagy szük­ség van. Ez ugyanis a gyakorlati pá­lyákra készülő ifjúság nevelésével, taní­tásával foglalkozik. A jutalmak kiosztása után az ének­kar fejezte be a szép ünnepséget, melyen sok szülő volt jelen, jeléül annak, hogy komolyan kezdenek érdeklődni az iskola iránt. A főreáliskola záróünnepélye a cser­készzászló avatása után, a pénteki szá­munkban közölt műsor szerint pergett le. Érdekes pontja volt Sávoly, Milassin és Tömösközi szavalata. Hevesi György I. o. t. édes­anyjának, Hevesi Gusztávnénak, »Egri diák« című versét adta elő. A záróünnepély után kapták kézbe a tanulók az évvégi osztályzatuk mellé az intézet értesítőjét. Ebben Vucskits Jenő tanár értekezése kelt föltűnést. A r. k. fiú felső keresk. iskola záró­­ünnepélye igen eredetien és igen magas színvonallal folyt le. Az ünnepély műsora a közönség türelmével számoló, tehát mér­téket tartó és érdekes volt. Az énekkar Hiszekegy­je és Stokker Kálmán (III. évf.) szavalata után Lénárt János tanár foglal­kozott egy nagyon megszívlelni való kér­déssel. Óriás Nándor dr. felső keresk. isk. igazgató igen szellemes és nagyon logikus záróbeszédet mondott Szellemesen okolta meg a Líceum 2 emeleti folyosó aulájában való ünnep­lést. Nincsenek még teljes ünnepeink. Át­meneti helyzetben élünk mi magyarok. Célszerűség a kereskedelmi életfelfogás alapja. Szabad levegőre van a kereskede­lemnek szüksége. Ma csak látszatbék<* van. Harc folyik nemzetek és egyének között. Ez utóbbi­ban nem minden fiú tudta megvívni az elsők helyét. Nagyobb látókörre, világlátásra lesz az ifjaknak szükségük. Hogy erre képe­sek legyenek külföldi nyelveket kell tud­­niok. Ezeket gyakorolják a szünidőben és önként legyenek vallásosak. biztos Bőhm János prelátus kanonok érseki kiosztotta az igazgatótanács ju­talmait. Még egy szavalat és karének követ­kezett és bezárult egy reális irredenta ünnepnek is beillő záróünnep. 1924. július 1. Újabb találkozás és komoly szó a Leány­klubról. Eger, 1924. június 30. Újra találkoztam azzal a tiszta tekin­tetű leánykával, aki múltkor a Leányklub hírével megbúeított. Ki volt sírva a szeme. — Miért olyan szomorú ? — Mert itt az utcán a felét sem tud­tam elmondani annak, amit akartam és most ferdén látják az újságból a Leány­klubot. — Ez baj. De van-e olyan baj, amin egy egri leánynak jóakarata nem segíthet? Be fogjuk fejezni a félbe hagyott monda­tát és a Leányklub igazához fog jutni. Igen, de előbb mondja meg, hogy mi volt az az elhallgatott tanácsa, amit azért nem írt meg, mert nem volt jelen a be­számolón. — Azt nincs okom elhallgatni. Azt gondoltam ugyanis, hogy ha a Leányklub nem tudna harmóniában célt érni, volna arra kitűnő orvosság. — Ugyan micsoda ? — A télen találtunk rá. A Szocz. Miez*­szkő egyik előadásán hallottunk egy igen kedves előadást a magyar női lélek har­móniájáról. A magyar leányoknak ilyen lelkületű vezetést kellene a maguk részére biztosítani és boldogok lennének egyéni­leg, otthonukban, meg a társaskörükben is. — Kire gondol ? Talán Mária nénire ? Aki az otthon művészetét ismertette a télen ? — Igen. — Nagyszerű ! — felelt mosolyogva. — Valóban ezt gondoltam. — Hiszen ez nálunk meg is van. Ez az, amit nem tudtam itt a Fő­ utca reggeli forgatagában elmondani. — Hanem akkor baj van ! így nem lett volna szabad félben hagyni a történetet ! — Baj ! De előbb mondta, hogy min­dent helyre lehet hozni. Hát először is igazítsuk helyre a dolgokat. Az elnöki be­számoló így szólt: „A klub célja nem külsőleg észlelhető produktív munka, ha­nem a belső, a lelki harmóniának kialakulá­­sa.« Ez azt jelenti, hogy a Leányklub nem f­oglalkozik jótékonysággal, szegények lá­togatásával, betegek ápolásával stb. sem pedig műkedvelő előadásokkal vagy jóté­kony táncmulatságokkal, hanem öntuda­tos, komoly, művelt, munkás, nőies nőket, hivatásos háziasszonyokat, feleségeket és anyákat akar nevelni a jövőnek. Ennek a munkának külsőleg észrevehető eredmé­nye egyelőre még nincsen és 10 hónapi tevékenység után még nem is lehet. — Hiszen ez nagyon szép és ritka dolog és mindenki annak tartja, aki igazi nőies lelkületet keres a leányokban ! — Ugy­e igaz ? És ezért is volt kez­detben aggodalmunk, hogy talán itt nem egyeznek meg a különböző természetek. Csakhogy ezen nagyszerűen segített Má­ria néni ! — No ez kellemes. És mi volt az eredmény? — Igen szép eredmény. Csupa ön­magával harmonikus, lelkileg művelt, in­telligens leánylélek találkozott a klubban. Ezt Mária néni ,a családiasabb tónussal hozta létre. A nagy létszám helyett kisebb csoportokkal foglalkozott. És mi megsze­rettük leánytársainkat, de megszerettük Mária­ nénit is. Most azután olyan a har­mónia mint a pinty ! — Ez igazán kedves. Ez az, amire ma a művelt osztály leányainak a legna­gyobb szüksége van. Ez olyan intézmény, amit nem tud adni az iskola és hasonlót a család is csak akkor tudna nyújtani, ha mindegyikben egy egy igazi Mária néni volna a család lelke. Szeretet, sok szere­tet, kiváló érzék, szóval valódi magyar nagyasszonyi lélek kell hozzá. És, minthogy ez a kincs a Leány­klubnak ma birtokában van, ennélfogva csak szerencsét kívánhatok a klubnak. Mennyire sajnálom, hogy a múltkor magam nem találtam ki ezt a folytatást, hiszen ez a tiszta tekintet, az az őszinte hang csak ezt jelenthette. S ekkor eltért utunk. Én pedig őszintén örvendettem, hogy az egri leányok klub­járól ilyen jó híreket hallottam. És — el­határoztam — ha még egyszer kaput nyit­nak, bizony betekintek. Meggyőződtem, hogy az igazi lányoknak ott a helye. REVÍZIÓ 1997 A borforgalom. Eger, 1924. június 28. A Borászati Lapok legutóbbi száma írja, hogy bizonyos csend uralkodik a pi­acon, ami főleg annak tulajdonítható, hogy a helyzet teljesen bizonytalan. Az idei ter­ REVÍZIÓ 2011-

Next