Egri Népújság, 1926. január-június (43. évfolyam, 1-144. szám)

1926-01-01 / 1. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG Vízvezetéket, városfejlesztést és törvényhatósági jogot hoz Egernek az újév. Trak Géza polgármester az 1926. év programmjáról. Eger, december 31. Az Egri Népújság munkatársa fölkereste Trak Géza polgár­­mestert és fölkérte, hogy ismer­tesse az 1926. évi programmját. A polgármester a következőket mondotta: A vízvezeték. — Az 1926. év programmjában legfontosabb a vízvezeték meg­építése. A vízvezeték kérdésében azok a bajok és aggodalmak, amelyek eleinte felmerültek, ma már elmúltak. Megállapítást nyert az is, hogy a vízvezetéki bizott­ság a legkiválóbb szakembert választotta meg az egri vízmű­vek tervezésére és felépítésének irányítására Pazár István sze­mélyében. A kútfúrás is bizton­sággal halad előre. Mindent ös­­­szegezve valószínűnek tartom, hogy az 1926. év jelentős ered­ményeket hoz a vízvezeték ügyé­ben. Ez ma a legsürgősebb és legfontosabb kérdés. A városfejlesztő. — Azonkívül a Városfejlesz­tőről lehet szó, melynek részvé­nyei ma már 75 százalékban a város tulajdonát képezik. A Böhm és társa budapesti céggel egyezséget kötöttünk több terv elkészítésére. Ezek szerint a jövő évben a rituális fürdőt, a népfürdőt és a mosodát építjük meg. Ha kedvező feltételekkel köl­csönt kapunk, akkor a fürdő­szállodát és a tervezett többi épületet is tető alá hozzuk. Az előbb említett fürdők és a mo­soda felépítése azonban már biztosítva van, mert a vízveze­téki kölcsönből 2 milliárd koro­nát enged át a Városfejlesztő­nek a város ezekre a célokra. Törvényhatósági jog. — Az 1926. év meg fogja hozni Egernek a törvényható­sági jogot is. úgy tudjuk, hogy az 1926. év elején úgy a közsé­gi, mint a törvényhatósági vá­lasztójog törvénytervezete a par­lament elé kerül és rövidesen törvény is lesz belőle. Ezzel kapcsolatban vesszük a hírt, hogy Szombathely, Nyíregyháza, Nagy­kanizsa és Eger törvényható­sági joggal ruháztatnak fel. Eger különben már három évvel ezelőtt kérte a törvényha­tósági jogot. A törvényhatósági joggal való felruházás Eger kul­turális fejlődésének egyik leg­szebb elismerését jelenti a kor­mányzat részéről. — Január hő á­­én az említett négy város polgármesterei Buda­pesten összejövünk, hogy a tör­vényhatósággá való átalakulás­sal járó ügyeket megbeszéljük. — Ezt az alkalmat felhaszná­lom arra is, hogy az Egerben házhelyekhez jutott nincstelenek részére építkezési kölcsönt kér­jek a földmivelésügyi miniszter úrtól. A népjóléti miniszter úr­nál pedig az iránt szeretnék tá­jékozódást szerezni, vajjon nem lehetne-e Egerben a lakásínség enyhítésére állami lakásokat épí­teni. Mert ilyen célra az állam­építkezések költségvetésében je­lentékeny összeg van felvéve. 1926. január 1. lapokban propagandát kell ki­fejtenünk, aminek feltétlenül meg lesz az eredménye. A reklám a legfontosabb, ezt gyakorlatból tudhatjuk és tapasztalhatjuk a legkisebb külföldi üdülőtelepek­nél és fürdőknél. Kísérjük csak figyelemmel a többi vidéki városokat. Mindent elkövetnek ez idegenforgalom biztosítására s fokozatos fejlesz­tésére, dacára annak, hogy meg­közelítőleg sincsenek megáldva olyan természeti kincsekkel, mint Eger városa. Nézzük meg Buda­pestet. Fürdővárossá akarják és fogják fejleszteni a mi gyönyö­rű fővárosunkat. Fáradságot és anyagi áldozatot nem kímélve, a főváros minden befolyását és külföldi összeköttetését felhasz­nálva, belekapcsolódott a nem­zetközi idegenforgalmi vállalat­ba, hogy Európa egyik legszebb városát, Budapestet, a világgal megismertesse, megkedveltesse. A legtöbb idegen nem is tudta eddig, hogy létezünk, sejtelme sem volt arról, hogy a mi ked­ves fővárosunk a Dunával, Sváb­heg­gyel, stb. stb- oly fenséges, oly istenien szép. Eger városának is meg­van a jogcíme ahhoz, hogy belőle egy gyönyörű szép, kedves kis fürdővárost létesíthessünk,akkor, amikor oly felbecsülhetetlen ter­mészeti kincsekkel vagyunk meg­áldva , a mi megfizethetetlen gyógyfürdőinkkel. Ezt természe­tesen csak egy idegenforgalmi iroda létesítésével valósíthatjuk meg. Hogy őszinte legyek, szíve­sebben látnám az idegenfor­galmi irodát Eger város idegen­­forgalmi irodája cím alatt a Városfejlesztő r. t. kebelében megvalósítva, mint a város házi kezelésében. A városnak vég­eredményben mindegy, a Város­­fejlesztő r. t.­is a város tulajdona. A vállalatnak saját fürdőinek a fellendítése szempontjából első­sorban érdeke egy számottevő idegenforgalom biztosítására mindent elkövetni, amit az igaz­gatóságnak egy jól megszerve­zett propaganda alapján és némi anyagi áldozattal sikerülni is fog eredményesen megvalósítani. Tegyünk bizonyságot, hogy a közérdeket, városunk érdekeit, önzetlenül szolgálni akarjuk, pol­gártársaink jólétét­­ szívvel-lélek­­kel elő akarjuk mozdítani és mindent el fogunk követni, hogy idegenforgalmi irodánk útján a pihenést, üdülést kereső, kincses fürdőinket élvezni akaró idege­neket ide édesgessük és a mi kedves városunkat, mint fürdő­várost, megismertessük. Ne gondolkozzunk, de csele­kedjünk. Radii Károly. Idegenforgalmat Egernek! Állítsuk fel sürgősen Eger város idegenforgalmi irodáját. Eger, 1925. december 31. Ezzel a kérdéssel már foglal­koztam egy ízben az Egri Nép­újságban, de sajnos, eredmény­telenül. Elmúlt az esztendő és még csak meg sem kíséreltük ezt az igen fontos kérdést meg­valósítani. Hogy mit jelent különösen Eger város fejlődése szempont­jából a városnak idegenforgal­mat biztosítani, azt bővebben fejtegetni szükségtelen. Kétszeresen fontos érdeke ez Eger városának már azért is, mert a fürdők legnagyobb részt ismét a város tulajdonát képezi. Ez egymagában biztosítja Eger városának egy igen tekintélyes idegenforgalom megteremtését, amit városfejlesztés szempont­jából elsősorban kötelességünk megvalósítani, de kötelességünk azért is, mert ezáltal a városnak igen tekintélyes jövedelmet, la­kosságunknak, termelőinknek és kereskedőinknek pedig jólétet biztosíthatunk. Egy idegenforgalmi iroda fel­állítása alig kerül pénzbe. Egy kis fáradsággal, áldozatkészség­gel igen könnyen megvalósítható,­­ csak akaraterő kell hozzá és egy kis ügyesség. Ha célt aka­runk érni, akkor ne gondolkoz­zunk, de cselekedjünk. Minden idegen, aki a mi ked­ves, szép városunkban megfor­­dul, valósággal megütközik a mi élhetetlenségünk miatt. Állan­dóan hallhatjuk az idegenektől, hogy szívesen eljönnének a ter­mészet kincseivel oly bőségesen megáldott városunk gyógyfürdő jellegű uszodáit élvezni, család­jaikkal együtt itt megpihenni, ha megfelelő lakás és ellátás biztosítható volna. Hogy ezt elérhessük, addig is míg fürdőszállodánkat megépít­hetjük, sürgős kötelességünk egy idegen­­forgalmi iroda felállítása, amely iroda hivatva volna a ki­adandó lakásokat, illetve szobá­kat összeírni, azok árait, stb. stb. nyilvántartani. Ha jövő nyáron idegenforgalmat akarunk bizto­sítani, akkor már kora tavasszal a fővárosi és nagyobb vidéki Tegnap délután tartotta a Ke­reskedelmi és Iparkamara rend­kívüli teljes ülését. Neumann Adolf elnöki elő­terjesztésében visszapillantást vetett a kereskedelem és ipar helyzetére. Megállapította, hogy a viszonyok javulásának egye­lőre ugyan halvány jelei azzal biztatnak, hogy több reményt táplálva tekinthetünk a jöven­dőbe, mint eddig. A válság eny­hítésére folyamatba tett kor­mányintézkedések jó úton ha­ladnak. A kamarák állandó sür­getéseinek eredményeképen a középítkezések, állami beruházá­sok a tavasszal már oly mér­tékben fognak­­ remélhetőleg megindulni, hogy azok a keres­kedelem és ipar helyzetére ked­vező hatásukat éreztetni fogják. A kamarának az ipari kötvé­nyek kibocsátására vonatkozó­lag már korábban előterjesztett javaslata a komoly megvalósu­lás stádiumába lépett s folyamatban van a kis­ipari hitel kereteinek kibő­vítése is. Kiemeli végül az elnöki elő­terjesztés, hogy a kamara jövő­beni működésének megalapozá­sával s a kerület kereskedelmé­nek és iparának fejlesztését célzó gazdag munkaprogram összeál­lításával értékes örökséget ha­gyunk az új Kamarára, amely hivatva lesz ezeket a szép ter­veket megvalósítani. A napirend első pontjaként Wittich Andor főtitkár ismerteti a Kamara elnökségének előter­jesztését Miskolcon állandó jellegű árumintavásár rendezése iránt. Kiemeli, hogy Miskolc új ge­ográfiai helyzete szinte követeli az árumintavásár rendezését. Miskolcnak ugyanis, mint jelen­leg határszéli városnak gazda­ságtörténelmi missziója van. Kiegészítve ily árú mintavásár egy ad hoc mezőgazdasági ki­állítással külön kollektív csoport­tal, esetleg egy negatív csoport­tal — az itthon nem készülő iparcikkekről — gyönyörű pers­pektívát nyújt. Nem becsülhetők A Kereskedelmi és Iparkamara nagyszabású tervei. Nem emelik a kamarai illeték kulcsát. — Árumintavásárok rendezése, iparfejlesztés, iparmúzeum a jövő évi programm. A miskolci kereskedelmi és iparkamara rendkívüli teljes­ülése.

Next