Egri Népújság - Eger, 1929. január-június (46. évfolyam, 1-49. szám - 40. évfolyam, 1-96. szám)

1929-01-01 / 1. szám

Előfizetési díj postai szállítás­sal: egy hónapra 2 pengő 50 fillér, V« évre 7 pengő, egyes szám ára 10 fillér, vasár­­­­nap 20 fillér.♦ ara 20 FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal i Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések« milliméteres díj­szabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ főszerkesztő: Dr. URBÁN SUSZTÁv * POLITIKAI NAPILAP * Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XXIVI. évf. 1. szám Kedd Eger, 1929. január 1. Az élet a fontos. Úton-útfélen hallhatjuk ismét a szokásos, sokszor szív és gon­dolat nélkül hangoztatott szóla­mot : boldog újévet.. . Két szám határme­gyéje között, a régi esztendő elkopott száma s az új év sejtelmesen sokat ígérő új száma között az embereket az az érzés kísérti, hogy váljon a régi felé forduljanak-e hálájuk­nak némi jeleivel szókért a dol­gokért, amit arasznyi földi létük egy milliméternyi része: egy év alatt kaptak, vagy az új felé forduljanak friss vágyakozással, csengő reményekkel, hogy tőle várják megnyerni mindazt, amit a régitől meg nem kaptak Az élet képe ez. A boldogság­ra törő, de soha ki nem elégülő embernek mindig van várni va­lója a jövőtől. Újév napján kü­lönös erővel buzog fel az a sej­telmes érzés : hátha ... Hátha ezentúl könnyebbé válik életünk útja, jobban fog szolgálni egész­ségünk, baj, betegség, veszede­lem el fog kerülni bennünket. Mily szerencsénk ez az örök op­timizmusunk, mert ez elfelejtett velünk, hogy tavaly ilyenkor, meg öt évvel ezelőtt, aztán tíz évvel ezelőtt is, hasonlóképpen gondolkoztunk, vágyakoztunk, várakoztunk s mindig egyforma­képpen csalódtunk. De hát az élet a fontos. Nem a vágy, a kielégülés, a boldog­ság. A szenvedés sem fontos. Ha élünk, szenvedünk, de ha szenvedünk, élünk. S van-e fon­tosabb ránk nézve, mint az, hogy éljünk ? Az új évek egymást követő sorozatában bennünket a legmélyebben, legőszintébben tényleg az érdekel, hogy végig­éltünk egy évet s ismét megér­tünk egy új évet. Ha az időnek végtelen lánca bennünk egyszer megszakad, ránk nézve már na­gyon is mindegy, hogy van-e öröm, vagy egészség, vagy bol­dogság, vagy szenvedés a vilá­gon. Amíg élünk, mindent meg­nyerhetünk. Várjuk tehát a belénk oltott régi bizakodással a most követ­kező új esztendőt is. Ahogy az­tán forgatni fogjuk 365 lapos könyvének lapjait egymás után, majd felpattannak előttünk a titkok zárai, amelyek most hála a végtelen bölcsességű gondvi­selés előrelátásának, zárva van­nak. Ezt a nagy könyvet úgy kapjuk ajándékba Szilveszter éjszakáján, mint a gyermek a képeskönyvét a karácsonyfa alatt. Ez a könyv nagy, mint egy ódivatú, fatáblás, acélkapcsos biblia, súlyosnak látszik, mert egy év tartalma, minden titka bele van sürítve, de a mi örök optimizmusunk pehelykönnyű­nek találja, hiszen egyelőre csak annyit tud elolvasni címlapjáról az életigéret betűiből: 1929 ja­nuár 1. őszintén kívánjuk lapunk minden olvasójának ezen a ha­­tármesgyén, hogy hittel, biza­lommal és jó egészséggel for­gassa az élet könyvének ezer­­kilencszazhuszonkilencedik kö­tetét ! Dr. Urbán Gusztáv. Eger város nagy kérdései az újév küszöbén !­M. ■ i .......................... ■... ■ [UNK] [UNK]hu — Szilveszternapi beszélgetés Trak Géza polgármesterrel* « Eger, december 31. Szilveszter­ nap délelőttjén az Egri Népújság munkatársa fel­kereste Eger város polgármes­terét. Megkértük a tpolgármes­­tert, hogy lapunk újévi számá­ban részletesen nyilatkozzék vá­rosunk elmúlt esztendejéről, egy­úttal pedig a kezdődő 1929. év programmját és kilátásait is is­mertesse. Trak Géza polgármes­ter készséggel teljesítette kéré­sünket és a hosszabb beszélge­tés során ezeket mondotta mun­katársunknak: — Év utolsó napján magán­ember is visszanéz a letűnő év eseményeire, mérlegel s lelkének veleszületett bizakodásával vár­— A városi közéletnek nagy jelentőségű, kardinális kérdései nyertek megoldást e pár szavas felsorolással megjelölt nagyará­nyú munkálatokban. — A vízvezeték megépítésének egyhangú elha­tározását a polgárság általános helyeslése kísérte s ma, amikor a vízmű már közhasználatban van, — a közegészségre ártal­mas, nem egyszer végzetes álla­potokat megszünttnek tekintjük. Azt általánosan tudjuk , tudjuk, hogy a város alatti riolit-tufa jó, egészséges ivóvíz szolgál­tatásra szennyezettségénél fogva nem alkalmas, — arról azonban már kevesen hallottak, hogy egyes hóstyák vízellátása igen­igen szegényes volt s magam is meglepődött m jöttem három év alatt annak tudomására, hogy például a Czifra-hóstya északi­ja az újat, ismét és ismét fel­építve újabb reménységeit. — Mennyivel inkább köteles­sége ez a visszatekintés, mérle­gelés s egy rendszeres, de nem reménységekre, hanem realitá­sokra épített jövőbeli programut megalkotása a közélet emberé­nek, ki a fórumon, annak kisebb, vagy nagyobb területén dolgo­zik az összpolgárság javán s ugyanakkor a nemzeti élet iz­­mosításán.­­ Készséggel teszek tehát ele­get az Egri Népújság kívánsá­gának, amikor ha nagy általá­nosságban, ha rövid vonalakban is, a nagy nyilvánosság előtt számolok. részén lakók inkább a patak vizét használták, mintsem a vá­ros szélén lévő közkútjukét. Az 1917. évben a közkedvelt *Ka­­lapos­-kút vizétől 164 tifuszon megbetegedés történt a kút kör­nyékén lakók körében s e meg­betegedések 20 százaléka halálos kimenetelű volt. A városi főorvos jelentéséből tudom, hogy a tífuszos megbetegedések egy csapásra megszűntek a vízvezeték használatba adása óta s a szórványosan előforduló eseteknél a vidékről való behur­colás kimutatható. A közegészségügyi vonatkozá­sokkal majdnem egyenrangú a tűzvédelmi érdekek szolgálata. Hiába volt tűzoltóságunk gé­pekkel kifogástalanul felszerelve, a vízhiány miatt tűzbiztonsá­gunk hiányos volt. Gondoljunk csak vissza az érseki palotának pár év előtti tűzesetére. Ma az 50 lépésenként elhelyezett tűz­csapok mondhatják teljes biz­tonságot nyújtanak. — Szennyvíz csatornázás nélkül nincsenek teljesen meg­oldva azok az érdekek, melyek a vízvezetékkel kapcsolatosak. És azért foglalt állást a képvi­selőtestület a szennyvizek lecsa­­tornázása mellett. Félmegoldást nem akart. — A Korona szálloda megépítését kísérő kritikák, me­lyek pro et contra hangzottak s hallatszanak még ma is, nem térítenek el bennünket, a városi közélet felelős tényezőit annak a megfontolásnak realizálása elől, hogy a városi élet fejlődésének ezt a nélkülözhetetlen intézmé­nyét a városnak kell létesíteni, ha erre a mai gazdasági viszo­nyok között a magántőke nem vállalkozik. Itt nemcsak a min­dennapi élet szükségletének ki­elégítését tartottuk szem előtt, nem csupán azt a szegényes, mondhatjuk sokszor szégyell ál­lapotot akartuk megszüntetni, mely a szállodai ellátás szem­pontjából fennállott, de fürdő­­városi programmunknak meg­alapozási munkáját nagy ará­nyúan megkezdettük. Mert hang­súlyozzuk, hogy városunk féltékenyen s büszkén őrzött iskolai jellegének állandó gondoskodása mellett, a fürdői jelleg kiépítésének programját fel nem adhatjuk. Azok a nagy értékek, melyek forrásvizeinkben Isten adomá­nyaként feküsznek, parancsoló­­lag követelik tőlünk ez értékek kihasználásának munkáját. — iskolaváros voltunk, vagyunk 8 leszünk. Ezt a címet mindig büszkén — Az 1928. évet a vízvezeték, a szeny­­vizcsatornáik, a Korona-szálloda felépítése s az Iskolaépítési Programm keresztül­vitele uralta

Next