Eger, 1929. július-december (40. évfolyam, 97-248. szám)

1929-07-02 / 97. szám

o Az Egri Polgári Dalkör is igen szépen szerepelt a dalos­versenyen. Kalovits Alajos dr. vezetése mellett figyelemreméltó eredményt ért el. A nehéz mű­­dal-csoport közel másfélseles da­lárdája között a huszadik helye­zést nyerte el és igen szép tisz­teletdíjat kapott. Minden dicsé­retet megérdemel tagjainak lel­kes munkája, akik napi fáradal­maik után a pihenés idejét a ma­gyar dal művelésének áldozzák. Heves, Nógrád és Hont vármegyék közönsége fogadta Hatvanban Bem apó hamvait. Hatvan, július 1. A Bem apó hamvait hazájába vivő különvonat pénteken dél­után érkezett a díszbe öltözött, fellobogózott hatvani állomásra, ahol Heves, Nógrád és Hont vármegyék küldöttei, Hatvan közönsége, egyesületek és testü­letek vezetői, az államrendőrség, tűzoltóság, tanulóifjúság, cser­készek és leventék százai tisz­telegtek a magyar szabadságharc nagy vezérének.­­ A vonal be­érkezésekor előbb a Petőfi cser­készek fúvós-zenekara, majd a Máv. Dalkör a lengyel himnuszt adta elő, azután a magyar és lengyel polgári és katonai elő­kelőségek kölcsönösen bemutat­koztak a hatvani fogadtatáson megjelent küldötteknek, majd Csépány Géza Heves vármegye, Hanzély Gyula Nógrád és Hont megyék részéről méltatták Bem tábornok el nem halványuló ér­demeit és a magyar-lengyel test­vériséget. Vármegyénk koszorúit tették ezután a koporsóra, ahová Hatvan község, a vármegyei és a hatvani leventék is koszorút helyeztek. Felhangzott a magyar Himnusz és a feldíszített moz­dony tovább vitte a hős tábor­nok hamvait. Pásztó állomáson is ünnepé­lyes fogadtatás várta Bem apó hamvait. Nemzetközi kerékpár­verseny Egeren keresztül. Eger, július 1. A négynapos nemzetközi ke­rékpárverseny résztvevői szom­baton futottak keresztül váro­sunkon. A színháznál frissítő ál­lomás volt, ahol rövid pár perc alatt 150 liter limonádé fogyott el. A versenyzők nagyon panasz­kodtak az egri utakra. Az összesített végeredmény­ben az osztrák Thierbach győ­zött, míg a második és harma­dik helyezést Jákis PSE és Is­tenes I. MTE érték el. EGER |<WAS>W«*»WWffl«ííí^ ír- *a%® *í^Wr'-a'. rtftMBftMlttttStfSimMBBnMKSlIMHfcmaiira 1929. július 2. Az egri Ciszterci Diákszövetség szombati közgyűlésén demonstrált Klebelsberg kultuszminiszter mellett Az 1879­-ben érettségizettek találkozója. Eger, július 1. A ciszterci öregdiákok egri szövetsége Páter és Pál aposto­lok napján, június 29-én délelőtt 10 órakor tartotta szokásos évi közgyűlését a szent Bernát gim­názium tágas udvarán. A szépen sikerült ünnepséget, melyen ha­talmas közönség vett részt, a kisdiákok évzárója előzte meg. Az ünnepi közgyűlést a gyen­gélkedése miatt távolmaradt Ba­­bocsay Sándor elnök helyett Lip­­csey Péter dr. kir. közjegyző, kormányfőtanácsos, a Szövetség alelnöke nyitotta meg. Közvetlen szavakban üdvözölte a megje­lenteket és az ötvenéves találko­zójukra összegyűlt öregdiákokat, akik — igen helyesen — a Diák­­szövetség közgyűlése napját vá­lasztották találkozójuk napjául s ezzel példát statuáltak az el­következendő találkozók rende­zői számára. Beszéde további részében Babocsay Sándor sze­mélyével foglalkozott s indítvá­nyozta, hogy az elnökség veze­tése alatt küldöttség keresse fel a gyengélkedő elnököt, aki oly nagy szeretettel és buzgalommal viselte s viseli tisztségét. Lipcsey Péter ezután a Cisz­terci Diákszövetség díszelnökét, Klebelsberg országos Kunő gróf kultuszminisztert ért táma­dásról beszélt s többek között a következőket mondotta: “ Kultuszminiszterünket a na­pokban egy inaktív politikus részéről különös támadás érte. Úgy érzem, nem a politikát, ha­nem a kultúrát szolgáljuk akkor, amikor erre a támadásra választ adunk és vezérünk, a kultúra lelkes apostola, Eger díszpolgára mellett állást foglalunk. Úgy ér­zem, ezzel az állásfoglalással nem az ő személyét, hanem a magyar kultúrát vesszük védel­münkbe. • Egy országot elrabolhattak kultúra nélkül, de megtartani, vagy visszaszerezni anélkül nem lehet. Miért támadják a kultusz­minisztert? Talán azért, mert országot ment, az elüldözött ko­lozsvári egyetemnek hajlékot ad, tanyai iskolákat s a magyar magvetőknek a tanítóságnak haj­lékot épít? Mi mindezért a szi­vünket visszük Klebelsberg gróf elé s ezek a szívek teli vannak szeretettel, lelkes bizalommal. Indítványozom, fejezze ki a köz­gyűlés szeretetét és bizalmát Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter iránt és biztosítsa őt a legteljesebb együttérzéséről. A közgyűlés nagy helyesléssel hallgatta végig az elnök szavait és az indítványt egyhangúan elfogadta. Kürti Menyhért dr. a szövet­ség ügyvezető alelnöke beszá­molójában lelkesült szavakkal köszöntötte az Alma Mater de­resebb halántékú öreg diákjait, majd Babocsay Sándor el nem fogadható lemondásával és a megrendezett kultúrdélutánok je­lentőségével, továbbá a Szövet­ség elmúlt évi tevékenységével foglalkozott. Dr. Ott Péter ügyvéd a pénz­táros jelentését olvasta fel, majd Lipcsey Péter hangulatos szavai után Breznay Imre főtitkár a ciszterci öregdiákok nevében, az őszinte tisztelet és hódolat je­gyében, ünnepi beszéddel kö­szöntötte az ötvenéves találko­zóra egybegyűlteket. Nagyhatású beszéde után egy kisdiák rebe­­gett üdvözlő szavakat, majd a nyolc ünnepelt: Bauer Soma ny. leányiskolai igazgató (Budapest), Czapáry László dr. ciszterci plé­bános (Tósokberénd), Elek Ár­pád ny. (Budapest) min. osztálytanácsos Glasner Samu dr. ügyvéd (Budapest) Gyurkovics László dr. O. F. B. tanácselnök (Budapest), Novák Károly plé­bános (Domoszló), Kozma Endre dr. kúriai bíró (Budapest) Za­lai Mihály zirci alperjel (Zirc), nevében Gyurkovics László vá­laszolt meghatódott hangon. Vé­gül Kürti Menyhért főigazgató az intézet és a tanári kar nevé­ben ünnepelte újólag az intézet ötven évvel ezelőtt érettségizett növendékeit. Az ülés Lipcsey Péter elnök­­ zárószavával ért véget. Virtuskodó legények az Érsek­kertben összeszurkálták a kötelességét teljesítő rendőrt Kövekkel dobálták a rendőröket a verekedők. Vasárnap délután az Érsek­­kertet zsúfolásig megtöltik az ünneplő hangulatban leledző fia­talok. Jófomán talpalatnyi hely se marad az utakon. Ez még nem baj, hiszen mindenkinek joga van oda menni. De, hogy ott bonyolítsák le a vasárnapi vere­kedő-tornáikat, az már nemcsak ízléstelen, de lehetetlen is. Ha ez így folytatódik, az esetleg ott megforduló idegenek nagyon szép véleményt formálhatnak meg az egriekről. Minden elfo­gultság nélkül leszögezhetjük, hogy ez az állapot lehetetlen és az egyetlen rendszabály a verekedé­seket rendező legények kitiltása az Érsekkertből ilyen incidensek ismétlése esetén. A délutáni órákban Kis Dezső és Csörgő György törzsőmester teljesített szolgálatot az Érsek­­kertban. A nagy tömegben egy csapat fiatal legény összeszólal­kozott és valaki figyelmeztette Kis Dezső rendőrt a készülő in­cidensre. Ez el is indult a han­­goskodók felé, akik közül ek­korra Bodó Ferenc 21 éves föld­műves már zsebkést húzva hadonászott. Kis Dezső a nagy tömeg kö­zött odament a verekedőkhöz. Kardot húzva felszólította Bodót és a körülötte lévőket, hogy hagyják el a kertet. Ez azonban nem engedelmeskedett a felhí­vásnak, hanem szó nélkül belevágta kését a rendőr combjába. Kis nem veszítette el hideg­vérét, hanem lefogta Bodó karját, mivel a sűrű tömegben kardját nem volt képes használni. A dulakodás közben e rendőr és támadója a földre zuhantak, ahol Bodó Kis Dezsőt a mellén súlyosan, kezén pedig könnyebben sebesí­­tette meg. Ekkorra azonban már ott ter­mett Csörgő György törzsőrmes­ter is és kiszabadította társát a veszedelmes helyzetből. Bodót megkötözve a rendőrségre akarták szállítani, azonban a le­gények ököl nagyságú kövekkel dobálták a két rendőrt. Bodót előállították a rendőr­ségen, társai ellen pedig meg­indították az eljárást. A meg­­szurkált rendőrt az Irgalmasok­­nál vették ápolás alá. — A Hevesvármegyei Rádiósok Egyesülete folyó hó 2.-án, este órakor tartja rendes összejövete­lét a Koronában levő helyiségéből Az érdeklődőket ezúton hívja meg az egyesület. Az előadás tárgya »Rádiónál népszerűen« ismeret­­terjesztő előadás kezdők és haladók számára. Szükségletét mindenkor helybeli iparosnál és kereskedőnél szerezze be. A késmárki diákok emlékkönyve a múlt évben Budapesten meg­rendezett nagy­ találkozóval kap­csolatban most jelent meg s a magyar kulturhistória egyik leg­fényesebb fejezetét tárja elénk. A könyv szerkesztőjét, Krisch Jenő szfőv. felső kereskedelmi iskolai igazgatót, kinek lelkes agitációja hozta össze a volt késmárki diá­kokat, külön elismerés is illeti a cikkeknek gondos összeállításáért és a sok kép összegyűjtéséért.

Next