Eger, 1930. július-december (41. évfolyam, 146-296. szám)
1930-07-01 / 146. szám
2 Gáspárdy Katinka növendékeinek vizsgahangversenye. Eger, június 30. Gáspárdy Katinka növendékei szombaton délután tartották vizsgahangversenyüket a régi, nagynevű zeneiskola intim termében. Szépszámú közönség hallgatta, sőt a komoly kritika hangján mondhatjuk: élvezte végig a szép műsort, amelynek számaiban nagy sikerrel szerepeltek a kezdők és haladók egyaránt. A kitűnő zongoratanárnő pedagógiai módszere valóban olyan eredményeket mutat el évrőlévre, a taktusérzők kifejlesztésének legalsó lépcsőjétől a technikai tökéletesedés egyre súlyosabb feladatainak megoldásáig, amelyek önmagukban, minden dicséret helyett mondanak ítéletet és kritikát Gáspárdy Katinkának zenei körökben legszélesebben és legőszintébben elismert és nagyraértékelt munkásságáról. A szereplők közül Mednyánszky Márta és Frank Erzsébet nevét kell említenünk elsősorban.Mindketten nagy technikai felkészültséggel rendelkeznek és sikerrel fogják meg a kompozíciók lényegét, komoly tehetségű erők, akik előtt szép jövő áll. Havas Hanna és Vucskits Magda nagy fejlődésről tettek tanúbizonyságot. A Bánk Bán Ábránd értékes interpretálása, Chopin »Polonaise«-ének finom megszólaltatása meleg sikert aratott. Ugyancsak sok tapsot kapott Horánszky Magda Gaál Magyar Rapszódiájáért. Klein Éva Chopin és Karganoff műveiből játszott figyelemreméltó tudással, míg Weiner Ilus Haydn és L.ck egy-egy kompozícióját adta elő igen szépen. Halász Vera különösen Beethoven Für Elise című kis darabjának eljátszásával tűnt ki. A kisebbek közül kétségtelenül Ambrus Klárika áll első helyen. Nagy muzikalitású gyerek, aki alig két évi tanulással olyan technikai ügyességet sajátított el, hogy mindenkit bámulatba ejtett. De a többiek: Bolgár Mária, Angyal Ilonka és Kiitsky István is derekasan megállták helyüket. Igen szépen sikerült Ambrus Klárika és Halász Vera kétzongorás darabja is, amely tökéletes összjátékot mutatott. EGER ^wrasa^jaa^.^fraa^rg^&uMirawM^ArwaBBWWBB^ jniima r# 1930. július 1. Félholtra szurkáltak két rendőrt tegnap délután a tűzoltó őrtanya előtt A sebesültek egyikének állapota életveszélyes. A rendőrség és a katonai hatóságok erélyes nyomozást folytatnak a szurkálás ügyében. Eger, június 30. Tegnap délután a tűzoltólaktanya udvarán is át volt. A szokásos Péter páli mulatság. Vidám zeneszó pattogott a fülledt vasárnapi csendben, táncoló emberek örültek — s ugyanakkor pár lépéssel odább mártírja lett a kötelességének két derék rendőr. A bor és a féktelen duhajkodás, a megcsúfolt vitus kívánta a vért, meggondolatlan ököl emelte a bajonettet és két ember áldozatul esett a buta gőgnek. Hat legény ballagott a tűzoltó téri hídon keresztül. Vasárnap volt, tehát ittak. És ilyenkor nagyon megnő bennük a ki vagyok, mi vagyok legénykedés. Énekeltek hát torkuk szakadtából. A vezér és főbátor köztük Pónusz János nevű katona, meg Kocsis Barnát miskolci tüzér voltak. Látszott rajtuk, hogy elszándékolták : ma belekötnek valakibe, ma vér fog folyni, akárkié, mindegy. A tűzoltómulatságban teljesített szolgálatot Kovács János rendőrőrmester, aki figyelmessé vált a nagyhangú dalolásra és elindult, hogy elhallgattassa a duhajkodókat. Bajonettet húz a tüzér. Kovács János odament a társasághoz és látva, hogy a legények nagy része ittas, csendesen kérte őket: hallgassanak el a nótázással, ne csináljanak itt botrányt. A legények azonban érezték, hogy ők többen vannak, erősebbek, hát káromkodva próbálták letorkolni a rendőrt. Leghangosabb volt mindannyiuk közt Pónusz János honvéd, akinek külön rovására írható, hogy legjózanabb volt a társaságban. A kiabálás, nótázás és káromkodás hangjára a Széchenyi utcán szolgálatot teljesítő Bárd László őrmester is a tűzoltók hídjához sietett, hogy segítséget nyújtson társának. Akkorra Kovácsot már körülvették a legények. Mikor meglátták közeledni a másik rendőrt is, valamivel csendesebbek lettek. Bárd és Kovács úgy gondolták, hogy eltávolítják valamiképen a társaság vezérét, Pónuszt, aki úgy látszott, mindenáron verekedést akart provokálni. Felszólították hát, hogy igazolja magát. A katona megtagadta az igazolást, mire be akarták kísérni a kapitányságra. Pónusz azonban felháborodottan, káromkodva tiltakozott ez ellen. Hívták a tűzoltó őrtanyára is, de semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy kövesse a rendőröket. Kocsis Bernét tüzér barátja »védelmére« kirántotta oldalfegyverét és Bérczi rendőrőrmesterre támadt vele, de ez gyorsabb volt, kicsavarta kezéből a bajonettet és eldobta. A többiek erre körülfogták a két rendőrt, úgyhogy ezek, bár látták, hogy veszedelmessé válik a helyzet, még kardjukat sem voltak képesek használni. Kicsődül a tömeg, de nem segít senki. A nagy zajra és kiáltozásra a tűzoltók udvaráról is kijöttek többen, de beleavatkozni már nem mertek a dologba, vagy tán idejük sem lett volna erre, mert az események ezután már drámai gyorsasággal követték egymást. Bárdi telefonálni akart a tűzoltó őrszobáról, hogy segítséget kérjen, azonban alig tett egy-két lépést, hozzáugrot Pónusz János és kirántva oldalfegyverét, mellbe szúrta vele a rendőrt. Kovács segítségére akart sietni társának, de a következő pillanatban újból megvillant a bajonett a katona kezében és lecsapott vele Kovács őrmesterre. A fegyver nyakán találta a szerencsétlen rendőrt s átlyukasztva vastag zubbony gallérját és az alatta levő kaucsuk nyakravalót is, mélyen a nyakába hatolt. Harangozó felügyelőhelyettes, aki a mulatságon teljesített szolgálatot, telefonon értesítette a kapitányságot, ahonnan rendőri készültség vonult ki a véres verekedés színhelyére, ahonnan bekísérték a legényeket. A két szerencsétlenül járt rendőrt betámogatták a tűzoltólaktanyába, ahol elsősegélyben részesítették őket, majd az Irgalmasok kórházába szállították. A vizsgálat megindul. A sebesült rendőrök állapota súlyos, különösen Kovács János őrmesteré, akinek nyakán hatalmas, szűrt seb tátong. Még a tegnapi est folyamán megjelent az Irgalmasok kórházának 25. szobájában Imrégh Lajos dr. vizsgálóbíró és kihallgatta a sebesülteket. Az őrizetbe vett legények kihallgatását is megkezdték a rendőrségen. Debreczeny Dezső rendőrkapitány, bűnügyi előadó egész éjjel kihallgatásokat foganatosított. A vármegyei laktanyában, — ahol korábban volt a takarodó is tegnap az eset miatt, — szintén megkezdték Pónusz kihallgatását. A polgári és katonai hatóságok tehát erélyes nyomozást folytatnak, hogy világosságot derítsenek a csúnya ügy minden részletére. A két szerencsétlen, kötelességtudó rendőr sápadtan, elgyötörten fekszik a kórházi ágyon. Sebek rajtuk, amelyeket csak azért kaptak, mert hivatásuk odaállítja őket a betyár és duhaj kedv, az ostoba virtuskodás elé, céltáblául. Ki fog nekik elégtételt szolgáltatni, nem azért, hogy megsebesültek, hanem azért a mérgező tudatért, hogy minden részeg ostoba csak őreájuk pályázik és minden csizma azárba rejtett bicska az ő vérük megcsapolására van elszánva? A rendőrkapitányság olyan, mint a megbolygatott méhkas. Mindenki ebben az ügyben fárad, nyomoz, kihallgat. Csak a két sebesült rendőr vértől mocskos derékszíjjá, kardja és inge hever, bűnjelként csendesen egyik sarokban. A kardon is, derékszíjon is, ingen is a rendőr vére veresük. Fritzmaurice és Kohlé kapitány ismét átrepülik az óceánt. New York, június 30. Fritzmaurice ezredes, pilóta, az első keletnyugati óceánátrepülés hőse, hír szerint, néhány hét múlva megismétli merész vállalkozását. Társául ismét Kohl kapitányt választotta ki. Tanítógyűlés Füzesbonyban. Füzesabony, június 30. A tiszáninneni felső esperesi kerület rk. tanítóköre a napokban tartotta Füzesabonyban Szentmre ünnepséggel egybekötött rendes évi gyűlését. Szentmise után Török Dezső kér. esperes elnök megnyitójában megemlékezett arról, hogy bár hazánkat megcsonkították, szentjeinket nem vehették el tőlünk. Majd tartalmas szavakban mutatott rá Szent Imre erényeire, nagy vallásosságára, tiszta életére, hazaszeretetére. Utána Jósvay Gábor világi elnök indítványára a tanítókor táviratban üdvözölte vitéz Subik Károly egyházmegyei főtanfelügyelőt. Ezután Csanády József igazgató tanító beszéde következett Szent Imréről, akiről mint a magyar ifjúság követendő példájáról emlékezett meg. Serényi Gyula egerfarmosi kántortanító Szent Imre gyermekkoráról tanított a III. osztályban. A lendületes, szépen