Eger, 1933. január-június (44. évfolyam, 1-130. szám)
1933-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ —EGY NEGYED ÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11.—KIADÓHIVATAL: EGER, líceumi könyvnyomda— TELEFON: 176. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK:: SZÁMLA: 54.558. .: XLIV. évfolyam 1. szám ♦ Vasárnap : Eger, 1933 január 1. Köszöntjük az új esztendő: • temetjük a régit. Temetjük a régit, mely sok csalódást, vereséget, gyötrelmet hozott s köszöntjük az újat: újra nekilendülő vágyak és álapok teljesülését. Emberi természetünk mindig rossznak tekinti azt, ami elmúlt s megcsalta reményeinket, de mindig telve van bíző optimizmussal a jövő iránt. Minden lehetséges a jövőben. A lélek örökös sóvárgása a jobb, nemesebb, derűsebb, eszményibb iránt ki* irthatatlan. S ez az emberi nem végtelen szerencséje és isteni öröksége, mert csak igy nem pusztul ki az emberi lélekből az a felemelő hit, hogy az emberiség sorsa megpróbáltatásokon és küzdelmeken át ível egyre tisztultabb eszmények felé a magasba. Elmúlt évünk a lelki szétesés tragikus képét mutatja. Mindennapos magyar életünk bonyolultabb és sivárabb lett, mint amilyen azelőtt volt. Közéletünk nem hozta meg a kivánt lelki megnyugvást. Gazdasági helyzetünk egyre veszít a belső energiákból, teherbíróségünk elérte a mélypontot.képesDe bármilyen fájdalmas csalódás akkordjával temetjük is el az ó-esztendőt, számtalan jelből éreznünk kell, hogy az idők fordulása nem lehet már messze. Minél mélyebbre sülyedünk a bajok áradatába, annál szívósabban kell kapaszkodnunk abba a gondolatba, hogy ennek a nemzetnek élnie kell! Ennek a népnek Isten akaratából ezen a földön, a Duna medencéjében, a Kárpátok ölén hivatása van! Ennek a nagy hivatásnak a jegyében kell összefogni minden magyarnak • lelkiismeretbeli támadást készíteni az új esztendő fordulásakor, hogy milyen hibát vetkezhet le, ami a múltban e földhöz húzta s milyen kötelességet kell maga elé kitűzni, amivel bekapcsolódhat az egész nemzet munkaközösségének orchesterébe. Minden egyes ember, aki kivonja magát kényelemszeretetből, önzésből vagy közönye miatt ebből a közösségből, mélyebbre dönti ismét a nemzetet a romlás szakadékába, ismét el fog telni egy hosszú, szenvedésteli esztendő és hiába siránkozunk a beteljesült boldogságnak, a három halom és a négy folyó egybeforrott klaródiumának annyira áhított újéve után. Miért jutott a fizetésképtelenség szélére a város egyetlen jövedelmező vállalata? Kritikai hozzászólás a városi gépüzemek szanálásához. Az üzemi vizsgálat eddig még nyilvánosságra nem került részletes. Fel kell emelni a városi pótadót?! Eger, december 31. Távol áll tőlünk a közönség szenzációéhségének kielégítése, amikor a városi gépüzemarc »leépítésének« eddig homállyal fedett adatait nyilvánosság elé hozzuk. Távol éli pedig azért, mert ebben a kérdésben a város vezető pozícióiban helyet foglaló embereket kell a kritika reflektorai elé állítanunk, akik lelkiismeretük szerint egyenes úton haladtak, azonban az volt a hibájuk, hogy nem vették észre, hogy ez utóbbi évek útjai ettől szinte homlokegyenest eltértek, hogy ma már más koncepciókkal kell dolgozni, mint azelőtt; — hogy a csengő adótallér és a bőr alól előkapart adógaras között nemcsak súlykülönbség van, hanem sok más egyéb is, ami megfontolást és figyelmet érdemel. Hogy ez milyen mértékben súlyos hiba, az egyéni mérlegelés szempontjaitól függ, mindenesetre az igazság mérlegének két serpenyője van és ha a jó súlyokkal rakott serpenyőt méltányoljuk, meg kell mutatnunk a másikat is, mert kötelez erre bennünket a közérdek és a sajtónak közéletet irányító felelősségei hivatása. Hogy a városi gépüzemek rentabilitásának kérdése a szó szoros értelmében kérdés lett, az az idei ősz elején tűnt ki, amikor az üzemekben fizetési zavarok kezdtek mutatkozni. Akik helyzetüknél fogva közelebbi betekintést nyerhettek az üzemek belső életébe, megállapították, hogy a zavart egyrészt a fék nélkül hajtott beruházások s az ezzel kapcsolatos terhek, másrészt pedig a takarékossági szempontok mellőzése okozza, így például Radi Károly városi képviselő egyik őszi közgyűlésen kijelentette, hogy az üzemek költségvetésében évi 100 ezer pengőt meg lehet takarítani. Ez az összeg 30 ezer pengő híján megfelel a két Spayer-kölcsön félévi annuitásának. Az üzemek megroppant helyzete szükségessé tette egy tárgyilagos és helyi szempontokon felül álló szakértő meghívását s a képviselőtestület bizottságot küldött ki a szakértővel való együttes vizsgálatra, még a legjelentéktelenebbnek látszó dolgokat is a nyilvánosság elé kell vinni. Egy rövid és általánosságokban mozgó , nemrégiben közölt polgármesteri nyilatkozattól eltekintve hosszas kutatás után sikerült csak hozzájutnunk a vizsgálat adataihoz, amelyek teljes fényt vetnek a gépüzemek nehéz helyzetének kialakulására. Túlméretezés és túlterhelés. Az üzemek eredendő hibája a túlméretezettség volt. A harmincezer lakosú városban egy fővárosi magán nagyüzem kereteit teremtették meg. Ha csak az idei leszorított költségvetést nézzük is, a gépüzemek költségvetése több mint fele az egész városi háztartás költségvetésének. (A háztartásé 1.718,627, az üzemeké 1.268,000 pengő.) Ez eredetileg nem lett volna katasztrofális baj, de időközban a túlméretezés viszonylag óriásit nőtt azzal, hogy a gazdasági helyzet s vele a polgárság teherbírása ijesztően leromlott. Ugyanakkor azonban az üzemek gazdálkodása semmiféle törekvést nem mutatott a szűkebb keretek felé. Sőt. Már 1927-ben, a két Speyer kölcsön nagy terhének vállalásakor meg kellett volna vizsgálni az üzemek teherbírő képességét s ha a város teljes jelentőségében értékelte volna nagy jövedelmet hajtó vállalatait, nem lett volna szabad akár magának, akár az üzemeknek megengedni a további terhelést. Még inkább intette erre a várost a gazdasági pingág, amely irreálissá tette a leghelytállóbb számításokat is. A közjövedelmek megcsappanása aláásta a városi költségvetést ■ kezdtek megnőni az üzemek kintlevőségei is. A városi háztartás azonban még mindig a biztosság illúziójával kezelte az üzemeket s ha megszorult, — ami mindig gyakrabban történt meg — az üzemi pénztárból, emelte ki a szükséges összegeket. Súlyosbbították a helyzetet a magas személyzeti kiadások. Az üzemi altiszteknek is magas havi fizetésük volt, az irodai alkalmazottak számának megállapításánál pedig mellőzték a reális üzleti szempontokat. A személy- Két hónap óta még nem tájékoztatták a képviselőtestületet a vizsgálat eredményéről. Vitéz Pétery István kereskedelemügyi minisztériumi műszaki tanácsos és a bizottság még október folyamán megejtették a vizsgálatot. Soha még vizsgálat nagyobb titokban, zártabb ajtók mögött nem folyt. Ez érthető a vizsgálat folyama alatt, amíg egyes részletkérdések miatt az anyag még nem áll tisztán, sehogy sem tudjuk azonban megérteni, hogy jóllehet, lényegbevágó közügyről van szó, a város vezetősége két hónap óta nem tartotta szükségesnek tájékoztatni a város közönségének képviseletét, a közgyűlést, nem tűzte napirendre a vizsgálat eredményének tárgyalását, — akaratlanul is vállalva ezzel annak a gyanúnak a kockázatát, amely ilyen körülmények között érthetően tör fel a polgárság elkeseredett rétegeiből, hogy talán nem a nem akarás, hanem a nem mérés tartja vissza a várost a nyílt tárgyalástól. Mindenesetre kárának könyvelheti el ezt a tényt a város vezetősége és be kell látnia, hogy ma már nem lehet kabinet-titkokat csinálni a közügyekből, hanem