Eger, 1934. január-június (45. évfolyam, 1-131. szám)
1934-01-03 / 1. szám
2 EGER-GYÖNGYÖSI UJSÁG eljárásra, amellyel az egyik gyöngyösi intézet próbálja a félszázalékos hozzájárulást a betéttulajdonosokra hárítani, természetesen a rendelet téves értelmezése folytán, amely azt mondja, hogy a mezőgazdaság szanálásának terhéből a pénzintézetek betétállományuk fél százalékával tartoznak hozzájárulni. A kisbankok eljárását meg lehet magyarázni és meg lehet érteni is, azonban a kormánynak módot kell találni erre, hogy a nagy biztatással beharangozott gazdaszanálásra ne azok fizessenek rá, akik esetleg egész életük munkájával megtakarított kis tőkéjüket bankban gyümaölcsöztetik. Gyöngyös városa az idén is részt vesz a budapesti Nemzetközi Árumintavásáron Gyöngyös, január 2. Gyöngyös városa az elmúlt esztendőben nagy sikerrel szerepelt a budapesti Nemzeti Árumintavásáron s izléses reklámjaivalval még jobban elmélyítette a Mátra propagandáját. Az 1984. évi vásár rendezősége is megküldte meghívóját Gyöngyös városának s a város elhatározta, hogy a kiállításon föltétlenül részt vesz. A gyöngyösi városházán nagyon jól tudják, hogy a reklámban, a helyi értékek hirdetésében nem szabad megállni. Szerencséje volt a városnak, hogy a múlt évi vásáron nem kellett helypénzt fizetnie, mert a Mátra propagandáját nemzeti érdekként kezelte a vásár rendezősége. Minden remény megvan arra, hogy az idén is sikerülni fog ilyen kedvezően biztosítani Gyöngyös helyét az árumintavásáron. Titulescu táviratilag lemondott Titulescu román külügyminiszter, aki jelenleg Parisban tartózkodik, tegnap váratlanul táviratilag lemondott. A kormány ugyancsak táviratilag kérte, hogy vonja vissza lemondását, azonban a volt külögyminiszter egyij Vásári naptár. Január 8. és 8. között a következő heves megyei és egyéb közeli községekben tartanak országos vására-által ön nem válaszolt erre a táviratra. A közvélemény nagy nyugtalansággal vette tudomásul Titulescu távozását és az Anghelescu kormány mindent elkövet, hogy Titulescut elhatározásának megindítására bírja. kat: január 3. Miskolc; január 4. Tiszafüred; január 5. Gyöngyös; január 8. Egerben. Hirdessen az »EGER« napilapban! 1984, január 8, A kultuszminiszter több vidéki középfokú iskola felsőtagozatát meg akarja szüntetni Eger, január 2. Az új költségvetéssel kapcsolatban különböző hírek terjedtek el a vidéki középiskolák sorsát illetően. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter ez ügyben a következőket mondotta: — A vidéki középiskolák között tagadhatatlanul van egynéhány, amely nincs kellőkép kihasználva. — Ezért a készülő középiskolai törvényben gondoskodni kívánok arról, hogy ilyen esetben egyes iskolák felső tagozata szüneteltethető legyen. — Egyébként is a középiskolai hálózat átszervezésénél a tényleges szükségletet kívánom alapul venni. A kultuszminiszter értesülésünk szerint még tavaszra elkészíti a középiskolai hálózat racionális átszervezésére irányuló javaslatát. Zagyva Géza lett az Egri Sakk Kör 1933. évi bajnoka Eger, január 2. A három év óta egyre nagyobb lendülettel működő , a királyi játék kultuszát mind szélesebb körben sikerrel terjesztő Egri Sakk Kör minden év utolsó negyedében szokta megrendezni az egri sakkélet legkiemelkedőbb eseményét: köri bajnoki mérkőzését, amelyen való elsőség nemcsak a kör bajnokságát jelenti, hanem tekintettel arra, hogy Egerben csak ez ez egy egyesület foglalkozik a sakkjáték tudatos művelésével, egyúttal Eger város bajnokságát is jelenti. Az 1933. évi bajnokságért folytatott küzdelem a múlt héten végződött s nagy meglepetéssel szolgált mindazoknak, akik a régi, kipróbált s eddig verhetetlennek hitt krekkek diadalát várták pepiiformi szerint. Ennek ellenkezője történt: a most lezárult bajnoki verseny jellemzője a fiatal játékosok előretörése és öntudatos pozíciófoglalása volt. A kétszeres bajnok Garay Ernő ezúttal a harmadik hellyel kénytelen megelégedni. A verseny hőse, igaz, hogy szerencsés hőse is, mindenesetre az 1933. évi bajnok, Zagyva Géza. Fiatal, jó idegzetű játékos, akit erős ambíció fűtött, talán nem is a bajnokság megnyerésére, hanem a kétszeres veterán bajnok Garay legyőzésére. Garay nem bírta idegzettel a késő esti órákba nyúló partikat s talán nem is vette elég komolyan a fiatalokat. Ennek köszönheti 3 vesztett pontjával a harmadik helyre jutását. Megelőzte őt Juhász József is, a kör új gárda- A remekelő mesterlegény a céhvilágban. Irta : Richter Mátyás. II. Az egri kőműves, kőfaragó és ács egyesült céheknél az 1825. évi április 10. gyűlés jegyzőkönyve szerint a remekelni kívánó számára egy a céh által kinevezett mester készített remektervrajzot. Mihelyt elkészült vele, bejelentette a cébmesternek, aki újra összegyűjtötte a céhet, hogy megvizsgálják, megfelel-e a tervrajz az előírt követelményeknek. Ha jónak találták, akkor a városi tanács által kinevezett céhbiztos jelenlétében megmutatták a remekelni kívánónak, hogy elvállalja-e ennek a megkészítését. Ha elfogadta, a céh elöljárósága aláírta a tervrajzot, a céhbiztos láttamozta és a remekelő ezt írta rá: »Én ezen remek planum szerint, amelyet a becsületes céhtől elvállaltam, remekemet a hozzátartozó és a privilegiumunkban feljegyzett mód szerint Sbarschlaggal(Uberschlaggal, költségvetéssé!) együtt elkészítem s erre kötelezem is magamat.« Egerben, — év, — hő, — nap. Név, mp. Erre a tervrajzot lepcsételték és a céhládába tették.Volt rá eset (1831. febr. 27-iki gyűlés jegyzőkönyve), hogy a planumot egy táblára erősítették s a középen fekete, két oldalt pedig vörös pecséttel lepecsételték. A céh aztán kinevezett egy mestert, akinek házánál a legény remekét megcsinálja, azaz remekelni fog. A remekelő mindenekelőtt egy rajzdeszkára tiszta fehér papirost ragasztott, amelyre a céhmester ráütötte a céh pecsétjét. Azután kivette a céhládából a planumot s átadta neki. A remekelő minden tehetségét arra fordította, hogy a remeket jól és rendesen készítse el, hogy a mesterek, amikor megvizsgálják, kifogástalannak találják (Pozsonyi és fejérmegyei takácsok céh!. 6. art.) Az ellenőrző mestereket, az úgynevezett látómestereket a remek készítése alatt fel kellett tartania étellel, itallal, hogy ne unatkozzanak , el ne bóbiskoljanak; a munka végeztével pedig vacsorával traktálta meg őket (Nagyszombati és székesfehérvári kovácsmesterek céhi. 7. art.) — A pozsonyi és ftijérmegyei tanácsoknál (5. art.) egy tallérral jutalmazta az ellenőrző mestereket. Mikor a remekelő elkészült remekével, összehívatta a céhet és a városi tanács kiküldöttjei, t. i. a céhbiztos és egy tanácsos, néhol csak a céhbiztos (Véli csizm. céhl. 5. art.) jelenlétében bemutatta remekét. A mesterek azonnal megvizsgálták a megmondták róla véleményüket. Az egri csizmadiáknál (4. art.( a remekeidnek ilyenkor a mestereket három tisztességes tál étellel és három pint borral kellett megvendégelnie, valószínűleg, hogy őket lekenyerezze , jóindulatukat megszerezze, hogy kritikájuk ne legyen szigorú, hanem inkább elnéző. Ha a remeket elfogadhatónak találták, azonnal javasolták a remekeidnek mesterré avattatását, vagy, amint a győri és székesfehérvári csizm. céhl. 2. artikulusa mondja: »javallták mesterségét« ■ a céhbe való felvételét. A bajmóczi és németprónai (5. art.) valamint a győri és székesfehérvári csizmadiáknál (2. art) a remek elfogadása után a remeklő egy aranyat űzetett a céhládába. Ha hibát találtak a remekben, megbüntették, még pedig kisebb hibákért a váli csizmadiák (5 art.) 2, 3, 4 forintra; az egri kőműves, kőfaragó és ács egyesült céh pedig 5 írtra (1825 ápr. 5 iki gyűlés jegyzőkönyve). Ha pedig nagy hibát követett el a remekelő, tehát a remek nem sikerült, akkor vagy új remek készítésére vagy a mesterség továbbtanulására utasították. Ha ezt nem akarta megtenni, a pécsi és baranyamegyei vargák oáhl. 10. artikulusa megenengedte, hogy pénzzel, mégpedig 10 forinttal válthassa meg a remekelést. Ha valaki nem remekelt, annak a győri és székesfehérvári fazekasoknál (12. art.) 40 tallért kellett fizetnie a céhládába, a németprónai vargáknál (4. art.) 18 forintot. A vármelléki takácsoknál (6. art.) senki sem válthatta meg pénzzel a remekelést, mindenkinek kellett remekelnie. Mester fiának némely céh elengedte a remekelést (pécsi és baranyamegyei varga céh. 10. art. — pozsonyi és székesfehérvári kő-