Eger, 1938. január-június (49. évfolyam, 1-103. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2 EGER Újévkor, szombaton reggel 6-ig tánc a Mi Koronában. Asztalrendelés a Sűpuncérnél, nemcsak hajlandóságomat jelentettem ki, hanem azt mondottam, hogy amennyiben a bizalom mellettem megnyilvánul, kötelességemnek tartom, hogy tovább vezessem a város ügyeit. Ha saját egyéni érdekeimet nézem, jobb volna visszavonulnom, de ezt én soha nem tekintettem, közpályámon mindig a közért dolgoztam és küzdöttem, ha kellett. Most, amikor újult erővel indulok munkába, még nagyobb szorgalommal fogok dolgozni Ezt a bizalmat csak előlegnek tekintem, amelyet törekedni fogok kiérdemelni, mert állíthatom, hogy soha a magam munkájával megelégedve nem voltam. Kérem, támogassanak célom elérésében, amely oda irányul, hogy a város polgárságának terhein minél inkább tudjak könnyíteni. Kérem tisztviselőtársaimat is, hogy szorgalmas munkájukkal segítsenek ebben. Röviden még a következőket vagyok bátor leszögezni erről a helyről és ebből az alkalomból. Értsék meg azok, akiknek szól: kitűzött célom elérésében holmi apró tűszúrások el nem kedvetlenitenek s az alaptalan támadások ellen is állom a harcot. Ezek ellen megvéd a képviselőtestület szeretete és 40 éves közszolgálati múltam, amelynek elveitől el nem tértem s nem fogok eltérni soha. Isten engem úgy segéljen. A közgyűlés a polgármesternek nagy éljenzéssel fogadott szavai után áttért a tárgysorozat pontjainak tárgyalására. Január 1-től már felemelt fizetésüket kapják meg az egri városi tisztviselők Eger, december 31. A kormánynak a tisztviselők fizetése felemeléséről való rendelete abban az esetben, ha az emelés a költségvetés egyensúlyát nem fenyegeti, lehetőséget nyújt a törvény hatóságok és városok közszolgálati alkalmazottainak fizetésemelésére is. Mint megírtuk, hatósága és Heves vármegye tövényis határozta a vármegyei tisztviselők és nyugdíjasok illetményeinek felemelését, ugyanakkor Eger város számvevőségi hivatala is kidolgozta a városi tisztviselők és egyéb alkalmazottak fizetésének felemelésére vonatkozó tervezetet. Ezt a tervezetet a tegnapi városi közgyűlésen Frank Tivadar főjegyző ismertette. A tisztviselők öt százalékos, a nyugdíjasok 2 és 3 százalékos illetményemelésben részesülnek. A fizetésjavítás évi 15.100 pengős szükségletet jelent, ezt az összeget a költségvetésben sikerült biztosítani, úgy, hogy a pótadó százalékának lesz szükség,megváltoztatására nem A tisztviselők fizetésemelésére vonatkozó javaslatot a közgyűlés egyhangúan elfogadta, azzal, hogy a felemelt illetmények már január 1-től, tehát a költségvetés kormányhatósági jóváhagyása előtt folyósítandók. A városi tisztviselők egy része ma már meg is kapta felemelt illetményét, a többiek a városi közpénztárba történő befizetések szerint az ünnep után, egy-két napon belül szintén megkapják. 1938. január 1. Egerben 770 beton termelnek vörösbort 168 ezer gyümölcsfa van az egri határban Elkészült Eger részletes szőlőművelési statisztikája A városi gazdasági hivatalban most fejeződött be az egri szőlőbirtokállományról készült részletes statisztika összeállítási munkája. A kimutatás pontos felsorolásban közli az egri szőlőtermelés területi, mívelési megoszlását, részletesen foglalkozik az egyes szőlőfajták szerint a míveléssel, közli a mívelés változását, a természeti károkat és az ellenük való védekezést. A kimutatás szerint a város összes területe 10.759 katasztrális hold, ebből a szőlővel a kataszter szerint beültetett terület 3071 hold. Az öt kat. holdnál nagyobb szőlőgazdaságok száma 67. Az elmúlt gazdasági évben kivágott nagysága túlhaladja a* 25 területek holdat. Ezzel szemben az 1937 évben telepített területek nagysága 41 hold volt. Az összes szőlők területe az 1937 évi szüretkor 3087 hold, ebből a fiatal, még nem termő szőlő 55 hold. Az amerikai oltványokkal beültetett terület 3083 hold, a direkttermő szőlővel beültetett: 4 hold. Az összes szőlőterületből csemegeszőlő 458 hold, fehérborszőlő 1854 hold, a terület 60 százaléka, a vörösborszőlő pedig 770 hold, az összes terület 25 százaléka. Mívelés szerint: lugas mívelésű mindössze 10 hold, az egy tőkére eső földnagyság a szőlők 50 százalékánál az egy négyzetméter alatt marad, 45 százalékánál egy négyzetméternél nagyobb, 5 százalékos arányban pedig gyalogszőlőtermelés folyik. A fajtiszta szőlőtáblák az összes területnek 10 százalékát teszik ki 308 hold területtel, míg a fennmaradó 2779 holdon keverten ültetett szőlők vannak. A szőlőkbe kiültetett gyümölcsfák száma 168.758. 1549 hold területű szőlőben közöttes művelés is folyik. A legelterjedtebb szőlőfajták a csemegeszőlők közül a piros és fehér chasselas, Csabagyöngye, muskatal. A borszőlők közül az olasz rizling, mézesfehér, furmint, kadarka, nagy-burgundi, oportó, othello és százszoros. A legjobb bort adják ezekből az olasz rizling, furmint, kadarka, ugyanezek a fajták legkiválóbbak a terméseredmény szempontjából is. A legjobban bevált csemegefajták a piros és fehér chasselas, Csabagyöngye és muskatal. A chasselassal beültetett terület 72 hold, olasz rizlinget termelnek 152, kadarkát 22, nagyburgundit 31, furmintot 27 és hárslevelűt 3 holdon. Az 1937 évben 455 hold szőlőterületet míveltek trágyázással. Az 1937 évben filoxéra ellen legalább négyszer permetezték a szőlőket 1500 holdon, háromszor 1000 holdon, egyszer vagy kétszer 500 holdon, egyszer sem 87 holdon. Az elmúlt több-nagyobb gazdasági évben kielemi kárt az egész egri szőlőgazdálkodás szenvedett. Egyharmadnál kisebb, de számottevő károk voltak 308 holdon, egykétharmados károk 2156 holdon, kétharmadnál nagyobb károk 623 holdon. A vesszőkben a jövőre is kiható kisebb károk voltak 154 holdon. A statisztika a továbbiakban a lapunkban már közölt idei terméseredményeket, a termés szüreti termelői átlagárait és a hordómennyiséget ismerteti. Tizennyolcévesek menetzászlóalja Visszaemlékezés, írta Kristóf János volt honvédtizedes. Húsz éve már! . . . A győzelmesen megvívott tizedik isonzói csata okozta öröm még érezhető volt a közhangulatban. Ebben a véres ütközetben tizedszer állította meg a monarchia hadserege a Trieszt felé előtörni akaró olaszokat, akik véres fejjel megtorpantak ugyan, de az az „Állj!“, melyet a mi fegyvereink ereje, katonáink halált megvető bátorsága parancsolt nekik, sok véráldozattal járt: sok száz magyar katona vére festette pirosra a Karszt szikláit. E győzelem kivívásában oroszlánrész illette a szatmári 12. honvédgyalogezredet, melynek pótzászlóalja a világháború idején Egerben állomásozott. A véres veszteségek pótlására összeállította és útnak indította Drugba Sándor alezredes úr, pótzászlóaljparancsnok a XXX. menetzászlóaljat. * 1917. július 3-át írtak. A Deák Ferenc utca alsó végén levő térségen állt fel a 12/XXX. menetzászlóalj. Kevés kivétellel mind gyerekarcú, pelyhedzőállú, tizennyolcéves fiúk, az 1899-es évjáratúak, akik mint népfölkelők vonultak be háborús szolgálatra az év március 10-én. Csupa virág volt valamennyi virág a sapkán, a zubbonyon, a szuronyok vasnyelén, de még a manlicerek csövében is. Ezek a tizennyolc éves fiúk maguk is virágok voltak — Délután két óra. A bevagonírozáshoz még egy félóránk volt s ezt a rövid időt búcsúzkodásra engedélyezte Major Imre főhadnagy úr, a menetzászlóalj fiatal, daliás parancsnoka. Búcsúzkodtak az ifjú katonák: egriek, magyar, ruthén és román anyanyelvűek, akiknek jelen voltak hozzátartozóik. Anyák, testvérek zokogva ölelték át a virágos, ifjú katonákat, apák könnyeikkel küzködve, hangtalanul simogatták harcba induló fiaikat. Mintha a tizennyolc éves katonák is elérzékenyültek volna egy-egy pillanatra. Isten tudja. Mindenki érezte, soknak utolsó búcsúzása ez. Egy darócruhás román anyóka, Opre Gergely máramarosi román fiú édesanyja, hangosan siránkozva könyörgött anyanyelvén minden katonának, akinek csillagot látott a gallérján: „Domnule, domnule, ase vinye kásze la mine la jeo George? Dumnyezó ! Máre Dumnyezó! . .. (Uram, uram, úgy-e hazajön még nekem az én Gergelyem ? Úristen ! Nagy Úristen ! . .). — Bizony haza, no még ilyet! Hát persze hogy hazajövünk, csak elporoljuk egy kicsit a digót, — mondottuk neki, de nem akarta hinni, hogy ez csak olyan könnyen megyen. Mezei Pista, a volt tisztesiskola tenoristája síró édesanyját vigasztalta jóbarátjával, földijével, Katócseri zászlóalj küldönccel együtt: „Ne sírjon Mezei néni, visszajövünk, nem hal meg ott sem mindenki, csak tábori lapot írjanak, hadd vigyem Pistának, én fogom a kezébe adni mindig. Különben is hat hónap múlva szabadságra jövünk — ha addig valami baj nem lesz.“ — Lassan megnyugodott a szegény asszony s vörösre kisírt szemeit szipogva törülgette. Mezei Pista hosszant nézett a levegőbe . . . Egy fiatal leány szelíden korholta öccsét, mert az csupa fehér virágokat tűzött ki. Ezt nem szabad, — mondotta — a csupa fehér virág temetésre, halálra emlékeztet, ez rossz jel . . . És kicserélgette a fehér virágokat pirossal, lilával. Kérések, ígéretek, fogadkozások, tréfálkozások keveredtek a levegőben . . . Néhány öreg, harcteret járt, lábbadozó katona vegyült közénk, jól meghúzogatták a kézről-kézre járó bikavéres demizsomukat és „jótanácsokkal“ láttak el bennünket: hogyan kell óvakodni odakint a gránáttól, srapneltől stb. Eltelt a félóra. Major főhadnagy úr véget vetett a búcsúzkodásnak: a civileket felszólította, hogy most már vonuljanak félre, mert indulás ... — Sorakozó! — vezényelt a főhadnagy úr. — Pihenj! — Sapkát, szerelvényt megigazítani! Ezután a menetzászlóalj elé lépve kardot rántott. A fényes penge