Eger, 1939. január-június (50. évfolyam, 1-101. szám)

1939-01-01 / 1. szám

2 Táviratok a világ minden részéből. Imrédy Béla miniszterelnök tegnap az ónodi kerület több községében ismertette a kormány programját. Délelőtt Hejőcsabán, délután pedig Ónodon mondott a miniszterelnök nagyobb beszédet, amelyben ismertette a kormány reformpolitikáját, szociális célkitűzéseit. Hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy politikájának középpontjában a falu szociális helyzetének javítása áll, külpolitikai tekintetben pedig a tengelyhatalmakkal való szorosabb együttműködést hangoztatta a független, öncélú, öntudatos nemzeti politika biztosításával. — Csáky István gróf külügyminiszter az ózdi kerület mandátumát tegnap vette át a miskolci városházán. A mandátum átadásánál jelen volt Imrédy Béla miniszterelnök és Jaross Andor miniszter is. Csáky István meleg szavakkal köszönte meg a küldöttségnek a kerület bizalmát. — Kassán az Egyesült Magyar Párt most tartotta meg a felszabadulás után első ülését, amelyen igen nagy számban vettek részt a párt vezetői. Az ülésen elhatározták, hogy a párt működését továbbra is változatlan szellemben vezetik tovább. — A szlovákiai magyar kultúregylet Nyitrán tartotta gyűlését, amelyen megjelent Eszterházy János is. A gyűlésen elhatározták, hogy a kultúregylet működését kiterjesztik a vegyes lakosú falvakra is. Szóba került az iskoláztatás ügye is és megállapították, hogy a Felvidéken jelenleg 50 magyar iskola 150 tanítóval, a Kárpátalján pedig 15 magyar iskola működik. A gyűlésen elhatározták az iskolák fokozottabb anyagi támogatását és további is- T SZEM hashajtó dragée ßIZWSITJA A jó EM ESZTEST EGER kólák felállításának szorgalmazását. — A szlovákiai országos hivatal tegnap váratlanul népszámlálást rendelt el, amit ma végre is hajtanak. A népszámlálás során azt is megvizsgálják, hogy kinek van illetősége a mai Szlovákia területén. — Hácha cseh köztársasági elnök táviratban fejezte ki újévi jókívánságait Horthy Miklós kormányzónak. Hitler vezér és kancellár az újév alkalmából felhívást intézett a birodalom lakosságához, amelyben kiemeli, hogy a nemzeti szocializmus első éveiben a belső megerősödést tűzte ki célul, az utóbbi évek a külpolitikai kérdések megoldását eredményezték. A további cél — mint a felhívás mondja — a hadsereg megerősítése, a négyévi terv végrehajtása, az új területeknek a birodalomba való bekapcsolása. — Daladier francia miniszterelnök holnap délelőtt 10 órakor indul el Párisból Toulonba, ahonnan tovább folytatja útját Korzika és innen majd Tunisz felé. — Vajda- Vojvada Sándor, akit a román kormány berlini követté akart kinevezni s aki rövidesen Németországba akart utazni, felesége betegségére való hivatkozással lemondta berlini útját s a hírek szerint a követi kinevezést sem fogadja el. si jövő év lesz a városi háztartás életében a legmélyebb pont Az új év küszöbén munkatársunk felkereste Braun Károly polgármestert, hogy megkérdezzen a jövő év kilátásairól. A polgármester a következőket mondotta: — 1939 lesz a városi háztartás életében a legmélyebb pont. Igen szigorú takarékosságra lesz szükség, hogy ezen túljussunk. 1940- ben már enyhül a helyzet, mert több adósságtól megszabadulunk, 1941-ben már fellélekzik a város, az üzemek szanálása befejeződik és megkezdődhetik, persze igen óvatosan az alkotó munka. Mécs László előadóestet tart az egri szegénygondozás javára Eger, december 31. Az egri Szegénygondozó Bizottságnak sikerült Mécs Lászlót, a kiváló papköltőt egri előadóestre megnyernie. Az előadóest minden valószínűség szerint január 14 én lesz a Városi Színházban, ahol Mécs László legújabb verseiből szaval. Az érdekes és szép élményt ígérő est iránt példátlan érdeklődés nyilvánul meg. 1939. január 1. Szerelvények az „Eger“ régi számaiból A nyelv élő valami, mely állandó változásoknak van alávetve. Szavak esnek ki a használatból és újak keletkeznek helyettök. A nyelv fájáról lepergő levelek megtermékenyítik a nyelv talaját s ebből a humuszból új élet fakad. A nyelvvel együtt változik azután a stílus is, a szavak használata és kötése, a mondatfűzés, sőt az írásban közölt mondanivalók egész szerkezete. Ezt már az irodalmi műveknél is tapasztalhatjuk s innét van újabban, hogy a múlt század második s harmadik negyedének íróit mai nyelvre iparkodnak átültetni, mint azt például a Jósika regényeinél teszik. S ha már az irodalmi művek is ennyire a kor és a sajátos nyelvhasználat hatása alatt állanak, mennyire hat a kor az újságok nyelvezetére. Hiszen a hírlap a napi élet krónikása, tehát nyelvében is alkalmazkodik születési idejének szokásaihoz, beszédmódjához: a divathoz. Ennek igazolására szedtem össze pár hírt a régi „Eger“ számaiból, melyek világosan mutatják, hogy miképen gondolkoztak az emberek 70—80 esztendővel ezelőtt s bizonyítják azt is, hogy a jól szerkesztett hírlap mindenütt taníthat, ha akar s ha jószándékú. Kezdem egy halálozási hírrel, mely 1872-ben szept. 12-én jelent meg a 37. számban. „Polgártársaink jelesebbjeinek sorából ismét kiragadt egyet a halál. Juhász János hit. ügyvéd, Eger város volt főbírája, a közügyek terén fáradhatatlan munkássága-, lelkes buzgalma-, gazdag ismeretei-, higgadt, komoly gondolkozásmódja- s igazságszeretete-, a magánéletben pedig megnyerő, barátságos modora- s előzékenységéről általán ismert s közbecsülésben álló férfiú nincs többé!“ Majd, midőn gyászjelentését és rövid életrajzát közli, így fejezi be híradását: „Kit ily jeles életpálya, annyi szép s nemes tettek emelnek ki polgártársainak soraiban, az nem halt meg a jövőnek, mely előtt derék példaként fog mindenha tündökölni, — s e tudatban lelje legfőbb vigaszát a boldogultnak kesergő családja.“ Manapság a halálozási hírekkel könnyen végez a sajtó. Egyszerűen közli a tényt s nagyon kivételes eset, ha az elhunytnak érdemeiről ily részletesen számol be s még ritkább, hogy mint követendő példát állítsa az élők elé. E hír terjengősnek látszik ugyan, de tartalmas és oktató is egyszersmind. Még érdekesebbek a házassági hírek, amelyeket manapság szintén csak mint tényt jegyeznek föl a hírlapok, de szinte kivételes, ha csak egy-két jelzőt is tesznek a házasságra lépők neve mellé. Régente nem így fogták fel a dolgot s talán az érdekeltek zokon is vették volna, ha a sok díszítő jelző elmarad a mennyasszony, vagy vőlegény neve mellől. Lássunk erre is példát. Az egyik 1876-ban jelent meg az „Eger“ hasábjain (okt. 26., 46. szám). „(Hymen) Hölgykoszorunknak ismét egy kedves és bájos rózsáját szakasztá keblére. Balzó Etelka úrhölgy, városunk egyik derék, veterán polgárának ép oly művelt, mint szeretetre méltó leánya, múlt kedden, f. hó 24-én tartó menyekzőjét művelt fiatalságunk egyik kiváló tagja, lapunk szép tehetségű, szorgalmas munkatársa, dr. Kesztler József gyakorló homeop. orvossal. ... A díszes násznép részvéte mellett végbement fényes esküvőt a menyasszonyi háznál, otthonias, barátságos, fesztelen kedélyesség, eleven, talpraesett, s különösen a násznagyok részéről is igen sükerült pohárköszöntések, de legkivált a bájos menyasszony nyájassága, vidám kedélye s szeretetre méltósága által is fűszerezett lakoma követte, melyet a messze éjig tartó, a mindvégig derült hangulatú táncmulatság zárt be. Szivünk mélyéből kívánunk a derék ifjú pár nemes frigyéhez tartós zavartalan boldogságot.“ Csak természetes, hogy a nyoszolyóasszonyokat éppen úgy felsorolja, mint a násznagyokat, nyoszolyóleányokat és vőfélyeket s — mint látjuk — nem fukarkodik a fiatal pár egyéniségének áradozó jellemzésétől. A másik himenhír az 1872. évf. 48. számában jelent meg november 28-án. „(Hymen). Párádról írják lapunknak: Néhai Sir Antal, egykor Eger egyik legbuzgóbb polgárának fia, Sir Lajos, egri fűszerkereskedő, vasárnap, f. hó 24-én tarta esküvőjét Parádon, Slovák Ferenc, a parádi üveggyár igazgatójának szellem- és kellemden leányával, Annával. A menyegző, a menyasszonyi háznál, nagyszámú rokonok és barátok részvétele mellett, fényes vigalommal tartatott meg, hol az ifjú pár boldogságára sok pohár üríttetett ki.“ Mint ebből a hírből látjuk, a vőlegény édesatyjáról emlékezik meg elismerő szóval s valóban, aki ismeri Egernek ezt a korát, jól tudja, hogy Sir Antal nagyon érdemes, tekintélyes kereskedő volt Egerben s ő alapította nálunk az első magánjellegű gyorskocsi vállalatot. Csak még a színházi rovatból akarok megemlíteni egy-két jellemző példát. Ezek egyrészt azért érdekesek, mert annak a kornak szokásos stílusát, másrészt a lapnak oktató törekvéseit tükrözik vissza. De nem utolsó korfestő természetük sem, mert éppen közleményeikkel és tanítói szándékukkal nyújtanak művelődéstörténeti adatokat. 1866. február végén kezdette meg játékát az Egri Kaszinó nagytermében Csaby társulata. Az első előadásokról szóló tudósítások után a következőket mondja lapunk (8. sz ): „Színház. . . észrevehette a társulat, hogy közönségünk finom ízlése még nem qvalifikálódott oda, hogy színirodalmunk számos élvezhető csemegéi helyett ily sületlen, sikamlós, emészthetetlen kotyvasztékkal beérje, s ha lassacskán újra nekiindult Thalia temploma látogatásának, ilyesmikkel igen könnyen el lehet riasztani. Legyen elég ennyi figyelmeztetésül.“ Ugyanez a színházi tudósítás azonban a közönséghez is intéz megrovási kalandot a következőkben: „ . . Még egy pár szerény észrevételt szeretnénk színház-látogató nemes ifjúságunkhoz kockáztatni, ha meg nem haragudnának. Míg egy részük ugyanis, felvonások közt csapatostul vonul a culissák mögé, hogy bírálati gyakorlataikat melegében s „in facie focit nyilváníthassák az érdekelteknek, addig egy pár komolyabb hangulatú, hátul mél-