Egri Újság, 1991 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1991-01-11 / 1. szám

ÚJÉVI ÜZENET Elmúlt éjfél. Vidám, bolondos tár­saság gyülekezik a belváros utcáin, a sétatéren. Fura álarcok, dudák, pa­pírcsákok a bohó kavarodásban. Is­meretlenek bizalmasan kezet szorí­tanak, ölelkezés, csókok csattannak: Boldog Új Evet! De nem így. Ahogy közeledünk a Dobó tér felé, egyre lehangolóbb, sőt vészt­­jóslóbb állapot fogad. Bolondság se­hol. Ordítozó, kötekedő csoportok. A hangoskodás közepette sűrűn pe­tárdák robbannak, ami a gyülekező tömegben több mint félelmetes. Kit hogyan talál meg a fejek fölött elha­jított pezsgősüveg is? Csörömpölés, szitkozódás. Nem használ az üvöltő tiltakozás sem. A tömeg begerjedt. Éles visítás, vonszolnak valakit a földön. Talán csak magatehetetlen részeg. Újabb hullámokban érkeznek az ünnepelni vágyók, egy részük igyekszik az áruház árkádjának vé­delmébe húzódni, vagy valahogy a körön kívül maradni. Mások ellenkezőleg, egyenest a közepébe vágnak. Dulakodás, egy fiatalembert ütnek, üldöznek, rúg­nak végig társai a sokadalmon, a templom lépcsőin a kapuhoz szorít­ják. Néhányunk próbál védelmére kelni. Mi is hangoskodókká leszünk ez által. Látom, hogy a fiúnak felha­sadt a szemöldöke, vérzik a szája­­széle. Elmúlt éjfél és sehol az elmúlás és újrakezdés misztérium-ünnepe. A múltba és jövőbe réved­és, pláne áhí­tat. Idén legalább kirakatokat nem zúztak be - hallom, és közben a díszvilágítási búrák sorra szenved­nek ki. Kétségek között iszkolunk haza. Korábban, amikor így csatatérré vált a Dobó tér, még lehetett arra vetni, hogy valamiféle tiltakozás ez, hogy talán ilyen mód veszi vissza a fiatalság elorzott szabadságát. Nem tudni, van-e ilyen tombolás másutt is? Hogy az ünneplés ilyen eldurvulása más városban is szo­kássá lett-e. És főként nem lehet okát adni, nem tudom mit jelent. Kalmár Péter „Vagy bolondok vagyunk...ff Olvasóinkat köszöntem ültem író­gép mellé az új esztendő elején, annak rendje-módja szerint, ahogy illik egy magára valamit is adó újságnál. Talán az sem szokatlan, hogy ilyenkor fogad­­kozik az ember, beszél a terveiről, vál­lalkozásairól, hiszen mámoros pillana­tainkban mindannyian elhatározzuk: ezentúl jobban, eredményesebben, öt­let­gazdagabb­an, szorgalmasabban, hozzáértőbben,­­ egyáltalán másképp csináljuk azt, amit eddig tettünk, hi­szen új év kezdődik. Aztán jön a kijózanodás. Remélem azonban, ezúttal elhiszi az olvasó, hogy józan ítélőképességünk teljes tudatában vállalkoztunk minden baljós előjel ellenére is újságunk nagy­arányú fejlesztésére. A baljós jeleket, mint mindannyian, itthoni és határa­inkon túli eseményekből érezzük. Raj­tunk kívülálló okok ezek, amelyeknek hatása alól mi sem vonhatjuk ki ma­gunkat a következő hónapokban. Mi most mégis úgy teszünk, terve­zünk, mint aki nagyon bízik a jövőben. Nem akarjuk, hogy a folytonos borúlá­tás bénultsága vegyen erőt rajtunk, mert arról azért meg vagyunk győződve, hogy jobb napok is virrad­nak ránk. Hetilappá fejlesztjük újságunkat, a már körülöttünk kialakult szellemi al­kotóműhelyre építve. Hatásában, mon­danivalójában következetesebb, a helyi politikát közvetítő és alakító orgánum­ként akarunk jelen lenni a térség közé­letében. Túllépve az Egri Újság lassan két évvel ezelőtti alapítása óta kéthe­tenként megjelenő, sokak számára ked­vessé vált kísérleten. Pont most? Amikor már az új év első munkanapja is munkabeszüntetés­sel kezdődött? Amikor az árak hullám­verése, a terjedő fizetésképtelenség bár­mikor, bárkit elsodorhat? Sokat vívó­dott ezen a lap köré csoportosultak tá­bora. Végül az a vélemény győzött, hogy éppen most kell nekivágnunk, ép­pen most van ránk szükség. A higgadt, hiteles tájékoztatásra, a mocskolódá­­soktól mentes, ám semmit el nem hall­gató, kritikus és sokoldalúan informá­ló újságra. A szárnyaikat bontogató önkormányzatok falun és városon sor­ra adják ki - többségükben ugyan jó­­szándékúan dilettáns - időszaki tájé­koztatóikat, mert tudják, a demokrácia alapja a nyilvánosság. Az ember akkor lesz hajlandó igazán tenni is valamit szűkebb hazájáért, környezetéért, ha tudja, mi történik körülötte, ha érzi, számítanak a véleményére, ha önmaga is részese lehet a változásoknak. Ezt a nyilvánosságot akarjuk mi szolgálni most, amikor többen vannak az elfásultak, a borúlátók, a minden­napi létükért aggódók, a reményvesz­tettek. Makacs konoksággal hiszünk abban, hogy hamarosan túljutunk a fogcsikorgató időkön. Ady Endre sza­vaival: „Vagy bolondok vagyunk..." Mi inkább hitünk valóságra válását gondoljuk és nem méla álmodozóként, hanem a valóban létező lehetőségeink, korlátaink józan mérlegelésével. Azok­hoz is szólni akarunk, akik már sem bennünk, sem másokban nem hisznek. Talán együtt lelhetünk valami tá­masztékot, valami kapaszkodót. Kérjük Önt, kedves olvasó, fogadja el, most útjára indított hetilapunkat azzal, hogy véleményt mond róla, bí­rálja jobb és ballépéseinket, közli elvá­­­­rásait. Sok biztató szót, kritikát érzünk a már eddig hozzánk küldött levelezőlapokon, jelzik, hogy eddigi munkálkodásunk sem volt hatástalan. Fokozatosan tágítva a kört, ki akarunk lépni Eger határai mögül, fórumává szeretnénk válni az önállóan cselekvő, egymással szövetkező önkormányza­toknak. Közösen tegyünk a boldogulásun­kért egy nehéznek igérem&h­ét esz­tendőben. ^Hékeli Sándor A sajtó megjelenésének klasszikus formája, még a 17. században, a he­tilap volt. Ennek oka a postakocsi­járatok heti rendszerességében rej­lett; a „lapokat" (amilyen az augs­­burgi Aviso és a strassburgi Relation volt) a postajáratokkal küldték szét. Mint az idézett címek is mutatják, az első hetilapok még „hírlapok" voltak a szó legszorosabb értelmé­ben, mert akkor a kommunikáció ál­talános lassúsága (a maihoz képest) kielégítette a hírszükségletet, az in­formációigényt hetenként. A 19. században megjelentek a napilapok, s a hetilap akkor kezdett más jelle­get ölteni. A hetilap egyrészt összefoglal, másrészt a dolgok, események és je­lenségek mélyebb rétegében kutat, világít és rendszerez, mint a napi­lap. Az a jó hetilap, amelyet egy hétig lehet olvasni. HETILAP Amint az a jó folyóirat, mely egy hónapig ad szellemi foglalatosságot olvasóinak. A körülmények 1989-ben arra kényszerítették az Egri Újságot, hogy se hetilap, se folyóirat ne le­gyen. Két hét sem nem elég rövid, sem nem elég hosszú. Két hét alatt minden újdonság szakállassá válik, két hét alatt nem lehet elég­ elmé­lyült és tudományos, művészi vagy esszé-rangú alkotásra szert tenni. A kétheti lap olyan, mint a mutáló hangú kamasz. Már nem gyermek s még nem felnőtt. Időszaki lap, s mint ilyen, reagál a történésekre, csakhogy reagálásai elkésnek, mert mire megjelennek, már változik a helyzet, s a legalábbis hetinek szánt reagálás már nem pontos. A 17. században a megjelenés sűrűségét a heti postajárat szabá­lyozta. v fii* y A 20. században a­ rendelkezésre álló tőke. A pénz. Addig nyújtózkodjál, amíg a taka­ród ér, csakhogy két hét takarónak túl rövid, fügefalevélnek túl terjedel­mes. Most már, hetilapként, az Egri Új­ság komoly szerepet kap. Most már Eger orgánumának kell lennie; szer­ves részévé kell válnia a város életműködésének, egyensúlyozva különféle közönségigények és kitűznivaló célok között. Óvakodnia kell a provincializmustól. Egernek föl kell ébrednie egy zsibbasztó má­­kony-álomból s az Egri Újság szere­pe az, hogy ébresztő kürtös legyen. Ha nem tudja betölteni ezt a szere­pet, ráncolt homlokkal, szemrehá­nyón néz majd rá az utókor. A szel­lem világában nincs tisztítótűz, csak üdvösség van vagy kárhozat. S. A. Eger város és környéke hetilapja Megjelenik minden pénteken Kiadja: tfratotip kftIíegerX^ Felelős kiadó: Herman István, Fábián József ügyvezető igazgató Szerkesztőség és kiadó: 3300 Eger, Dobó tér 6/a. Telefon: (36)20-266 Főszerkesztő: Hekeli Sándor Főszerkesztő helyettes: Mészáros György A szerkesztő bizottság tagjai: Herman István Palágyi Edit (munkatárs) Sárközi Judit (munkatárs) Nagy Péter Szegedi Erzsébet Molnár Béla (reklám menedzser) Külső munkatársak: Albert Anikó, Ilosvai Ferenc, dr. Lukács Tamás, dr. Maczkó Ferenc, dr. Novák Rudolf, dr. Oláh László, Sándor András, H. Varga Gyula, Petróczi Éva (Budapest) Ernst Demianiuk (Nürnberg) Tervezőszerkesztő: Slakta Tibor Nagy Mária Szövegelőállítás: Grafotip Kft fényszedő üzeme Nyomtatás: Egri Nyomda Felelős vezető: Kop­ka László ISSN 0864-943 X Alapító: Egri Dohánygyár Egri Nyomda ÉvTéli vezetés 19>9T raklári kanyarban gyakori­ak a képen látható esetek Szabó Sándor felvétele

Next