Egyenlőség, 1882 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1882-11-05 / 1. szám

/ 03 1. szám Budapest, 1882. november 5. --------------------------■***&»?*.---------------*-------1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, 7. kerület, fürdő-utcza 4 sz, a hová minden küldemény intézendő. TÁRSADALMI HETILAP. SZERKESZTI, • BOGDÁNYI MÓR. Előfizetési feltételek : Egész évre................................frt 6.— Félévre . ... . .3 . . . .... . .־.— Negyedévre ..................... . 1.50 Egyes szám ára 12 kr. Az Egyenlőség megjelenik minden vasárnap. ׳־ A tiszaeszlári eset és a sajtó. I. Zsidó sajtó ! A jólelkű magyar olvasónak mai napság e szó alatt persze nem kevesebbet kell képzelnie, mint az ismeretes zsidó világhatalomnak kormányzó gépezetét, a borzasztó zsidó despotiának népeket igázó készséges instrumentumát. A hajdani lictorok, kik a consulok előtt jártak bárddal és vesszővel, bizonyosan nem képeztek oly rettenetes hatalmi jelvényt, mint a minő ma az ujságlap, mely mögött egy zsidó journalista tolla rejtőzködik. Mert el kell hinni az antiszemitáknak, kik nem hiába akarják a középkornak minden ördöngős bűvhitét föléleszteni, a zsidók valódi boszorkánymesterek! Igenis, ők képesek arra a megfoghatlan bűvészetre, hogy a szabad sajtót, mely minden más szabadságnak ved vára, az elnyomás eszközévl változtatták, a nyilvánosság ezerhangú trombitáját egy titkos összeeszűvés szolgálatába fogadják, a világosság özönével teremtik meg a sötétség uralmát. Biz ilyen csodákra eddig a világnak semmi más hatalma nem volt képes. .Most el kell képzelnie a magyar olvasónak azt, hogy ez a megmérhetlen sajtóapparátus az ő mindenüvé szétágazó polypkarjaival hogyan működött a tizaeszlári »rituális gyilkosság« eltakarásán, hogyan igyekezett a bírákat a lelkiismeretes nyomozásban meggátolni és a közönséget hamis hírekkel megtéveszteni, csakhogy a sakterfanatizmus továbbra is háborútlanul szedhesse véres áldozatait ártatlan keresztény gyermekek közül. Jó magyar olvasó, tudd azt, hogy valamennyi nagy és tekintélyes lapjaid, tartozzanak a kormánypárthoz vagy az ellenzékhez, legyenek régi hitelnek vagy új versengők, ők mind zsidó zsoldot húznak és a fakterpolitika érdekeit szolgálják, sugallataikat mind a bűnpalástoló szövetkezet utasitásaiból veszik, hiteiket magának a kagalnak stafétái szolgáltatják. Nincsenek mások, kik a magyar társadalom legszentebb érdekeinek védelmét teljesítik és a kétségbeesett keresztény anyák szeretett gyermeke*־־ 11' ־'s saktarkezek elől megmentik, csak ők, kik a »Függetlensog«-t״ szerkesztik. Írják és tudósításokkal ellátják, ők a megvesztegethetlen puritánok, a halált megvető vitéz Bayardok. Nemde keresztény magyar olvasó, erős próbára teszik a te jámbor hitedet! Olyan erős próbára, hogy könnyen beláthatsz a dolgok fenekére. A magyar olvasónak felizgatott phantasiája ma a hírlapüzleti versenygés kitűzött czélpontja, a kiadói spekulatiónak legkeresettebb tárgya. Nem rí-e ki az olyan Vádaskodásból, minőt fentebb bemutattunk, az előfizetőfogdosásnak szörnyű vastag madzaga ? Az idők természete úgy hozta magával, hogy a magyar olvasó most benne van az antiszemitikus áramlatban, és most minden kétséges existentiának, minden problematikus vállalatnak ez a nagy reménysége, hogy még zöld ágra vergődjék. És nagy fájdalommal kell kimondanunk, itt van az a varázslámpa, melynek világosságánál lehet a magyar sajtó legnagyobb részének magatartását megértenünk. Mert nem hogy zsidóvédő színben lehetne a mi nagy és tekintélyes lapjainkat feltüntetni, épen úgy áll a dolog, hogy a tiszaeszlári bűnügy tárgyalásában az igazságnak és méltányosságnak, minden közérdeknek legegyszerűbb követelményeiről is megfeledkeztek. Bármint vélekedjék is valaki rituális véráldozat lehetőségéről vagy lehetetlenségéről, annyi bizonyos, hogy egy olyan váddal szemben, mely sötét századokban a legirtóztatóbb üldözések okául szolgált, de minden újabb bírósági és tudományos vizsgálat világánál egészen alaptalannak bizonyult, most mikor ez egy speciális esetben ismét bírósági nyomozás tárgya lett, legalább is a közléseknek óvatossága, és az ítéletnek bizonyos tartózkodása lett volna helyén. Ám derítse ki a bíróság, hogy csakugyan megtörténhetett az, mit eddig a józan felfogás minden törvényei szerint lehetetlennek tartottunk, de mi ez Magyarország igazságszolgáltatásának és jogászi lelkiismeretének minden törvényes garanciáival meg nem történik, a legközönségesebb lelkiismereti szabály is követelte azt, he0־־ a közönség véleményét előleges elfogultság, irányzó lélek hatlma alá ne helyezzék. Es he zer'űen hamis vélemény lett volna a nkkelésben! De egy évekig tartó, kíméletlen, gyűlöletes «׳ gitatió után, mely a köznépnek minden vad szenvedélyét és veszedelmes ösztönét igyekszik fölkelteni, az ország nyugalma, a közbéke iránti minden tekintet, a legegyszerűbb hazafias érzés nem parancsolja-e azt, hogy az elharapódzó izgatottságnak mérgező tápot .ne nyújtsunk, a mindenünnen szándékosan összehordott gyuanyagra az égő kanóczot ne dobjuk. Lehet-e bárkinek az ily szempontokat csak pillanatig is figyelmen kívül hagyni, ha komoly számba akar vétetni? Nos, milyen volt hát a magyar sajtónak magatartása! Mondjuk csak ki egyenesen, kevés kivétellel olyan, hogy a tiszaeszlári nagy bűntény végéig, köznevetségnek lesz föremlítve a mi hírlapjainkban, mikor ez még mindig szégyenletes megemlékezésnek fog fenmaradni. A magyar hírlapirodalom egészben kétségtelenül magasabb erkölcsi színvonalon áll, mint sok más országnak irodalmi legénysége, a magyar hírlapszerkesztők kétségtelenül tisztességes emberek — nem adják el tollukat sem a nem létező kagalnak, sem semmi létező földi hatalomnak vagy épen vastagon terjeszkedő börzepotentátnak, ezt bizonyosan nem teszik — de hát az uralkodó áramlat, a közönség pillanatnyi hangulata, melyik modern szerkesztőnek nem ez az eleven testhelye, az ő igazán sebezhető Achillessarka. Az antiszemitismust ma pedig az utczákon éljenzik, kalapok bélyegjegyeül használják, a talánczokon fityegtedk és az athletikai klub alapszabályainak hallgatag szentségéül vallja ! És a modern ideges közönségnek oly־ szüksége van a folytonos sensatióra, sensatió- értesítések képezik a hirlapoknak mindennapi kenyerét. S lehet-e a renisatiónak valami Mai számunk 12 oldalra terjed?