Egyenlőség, 1883 (2. évfolyam, 1-67. szám)
1883-04-22 / 16. szám
szám. Budapest, 1883. április 22. H. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V. kerület, fürdő-utcza 4. sz. a hová minden küldemény intézendő. TÁRSADALMI HETILAP. SZERKESZTI - BOGDÁNYI MÓR. Előfizetési feltételek : Egész évre házhoz küldve . Sort Felévre..................................... 4 . Negyedévre............................ . 2 . Egyes szám ára 16 ki*. Az Egyenlőség megjelenik minden vasárnap. Verhovay nincs többé. Á׳ ■ ■ .. . Egy temetésnek voltunk szemtanúi e héten, olyan temetésnek, melynél a fájdalom nem facsart ki könyökét s a részvét nem tört ki szánakozó szavakban. Egy temetést láttunk, melynél a nemzet géniusa meg- szönnyebülve fellélegzett és a bőszülő igazság tartá a gyászbeszédet. Mélységes gödörbe szállott alá, ki másnak vermet ásott és a ki teljes életében szüntelenül mások becsületét rabolta a nélkül, hogy neki csak egy csepp is jutott volna belőle. Verhovay Gyula halt meg, eltemették. Ravatala mellett szebb jövő dereng a hazai hírlapirodalom egén, mert nincs többé, ki becsületes hírét oly ezudarul beszennyezte. Tönkre■ tették, lehetetlenné vált, megsemmisítették örökre. A fizikai halál után van feltámadás, de az erkölcsi halál minden katekizmus szerint végsemmisülést jelent. És Verhovay Gyula erkölcsi halállal múlt ki. Élő halott! ... ... Múltja alacsony atmoszférában mozgott, jövője nincs, és jelene mindenki előtt ismeretes. Néhány napig, talán még hetekig, amíg a jelen jart, beszélni fognak róla és aztán elfeledik, észre sem veszik, ignorálják és ha itt, amott feltűnik, csak úgy fog szerepelni, mint a börtönből kiszabadult fegyencz, kit a társadalom átka lépten nyomon kísér. Megvetve polgártársai által, kitaszítva a tisztességes körökből, a társadalmon kívül fog bolyongni, mint elzüllött útszéli szegény legény. Élő hallott! Pártja mondta ki fölötte a halálos ítéletet, az a párt, melynek ő olyan sokat köszön, és amelynek olyan véghetetlen perfidiával árulója lett. Irtózatos ítélet! Nem vetették a börtön fenekére, nem állították a puska csöve elé és mégis megsemmisítették gyászos exisztencziáját. Egy egyszerű nyilatkozatot tett közzé a független-ségi párt, melyben Verhovayval és lapjával, a függetlenséggel minden szolidaritást megtagad. Ez az egész. De e nyilatkozatnak minden szava gyilok, élő méreg annak, kit illet. Milyen nagy lehetett ez ember bűne, hogy ilyen súlyos büntetést mértek reája! ’ Rágalmazott! Ez gaztettének a czime. Rágalmazott kormányt, osztályokat, felekezeteket, ellenséget, barátot egyaránt. Gonosz nyelve szegte a nyakát. ■A mások becsületében gázoló toll vájta ki a gödröt, melybe oly hirtelen belebukott. ׳ A rágalom és botránycsinálás természete volt. Eredeti , bűne. A tisztességesembereket irigyelte, mert ösztönszerűleg sejtette a katasztrófát, mely a hazugságot elmaradhatlanul éri, de azért ő nem javult, hajltem ellenkezőleg folyton mélyebben sülyedt a pocso- ן lyába, melyből menekülés többe nincsen. " A lefolyt napokban a rágalmat, mely eddig lapjában ־ ölte orgiáit, a parlamenti térre snkczolta. Polónyi Géza országgyűlési képviselőt, kinek tiszta jellemét a Függetlenség nem tudta szennyével bemocskolni, más után akarta befeketíteni. Addig hazudott, addig intrikált, mig Füzesséry Géza országgyűlési képviselő ősz fejét rávette, hogy Polónyit egy internaczionális tolvajbanda tagjaként mutatta be a magyar parlament előtt. A hazugság azonban csakhamar kitűnt és Füzesséry Géza férfias önmegalázással vallotta be tévedését, mely rosszakaratú informáczióból eredt. . És e rosszakaratú informátor Verhovay Gyula volt. Az ő bemondásai képezték alapját a rágalmazó interpellácziónak. S midőn ez köztudomású lett, midőn a legkétségtelenebb jelek, sőt megdönthetően bizonyítékok merültek fel a hitvány árulás mellett, akkor Verhovay felállt, és a leálerázott gazság hetvenkedő impertinencziájával kijelenté, hogy ő soha Füzesséryt nem informálta. A hazugságot hazugsággal tetézte. A titokban áskálódás és orozva támadás a becsület ellen, már régi kenyere. Ez senkit meg nem lepett, de az a vérlázító impertinenczia, mely a magyar országgyűlés színe előtt nyilvánvaló tényeket kérkedő önérzettel eltagad, az már több volt a soknál. A válaszszal nem késtek, a párt nyomban megadta. Herman Ottó, aki az értekezleten a párt rekrimináczióit ékesen szóló felháborodással tolmácsolta, ez alkalommal parlamenti tevékenységének egyik legszebb diadalát ünnepelte. Legbensőbb meggyőződéséből fakadó szavai gyújtottak, mint a futótűz, és az értekezlet egyhangúlag elfogadta indítványát, mely Yerhovay Gyulát örökre kiközösítette a becsületes emberek köréből Yerhovayra lesújtólag hatott e tény. Még azon este tudta meg a párt határozatát. És a hatás elég jellemző azon emberre, akit sújtott. Yerhovay alig hallotta halálos ítéletét, midőn fűhöz fához szaladt kegyelmet és bocsánatot, elnézést esedezni. Rimánkodott, kórt, hunyorait, mint a csínyen kapott iskolás gyermek, és ígért jobb magaviseletet, tisztességet, becsületet, csak vonják vissza a szörnyű határozatot. De nem hittek esküdözéseinek, nem bíztak bűnbánó pityergéseiben. Nem adtak neki kegyelmet, mert teljes életében nincs olyan momentum, mely a kegyelemre érdemessé tenné. Verhovayt kiutasították! Ez olyan ítélet, melyet emberi• fórum többé meg nem változtathat. Ha ezentúl is garázdálkodik, már csak bottal és korbácscsal lehet bíráskodni fölötte. Verhovay Gyula élő •halott! Bogdányi: Mai számunk 12 oldalra terjed.