Egyenlőség, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-06 / 1. szám

•* '■;:ל״' . c• P A; • ti •■׳ mm z i •­ ־ ׳ ............־׳• ................._­tatása és dolgozótársaink önzeht'en. ügy buzgó­ b • o is. .... ׳1ל>ז״ לי sága. ;.Vuy:: f Hütahnúnk és sikereink titka ;0 Aug­ getl­ enségb­enfi r ej­­ ikfiuper t y nem hafi-gatunkÉ na a A a, mint a',pártatlan kötelességérzet parancsszavára. Midőn e h­el­y­en hi­trokonaink­nak Hálás'köszön­etünket kifejezzük' és ׳ m­un­ka­társaink valóban megbecsülte־־ tetlen­ áldozatkészségét• kiemeljük, nem mulaszthat­­j­u­k el, nemzsidó oly társainknak is szivünkből fakadó לי• hálánk­at• kifejezni azért׳ a rokonszenvért, melylyel,ügyünk, az igazság­ ügye iránt visel״ tettek. •o • '■־־ . ■'■■■’ ' ■ ־ Ez a támogatás ránk nézve annál örven­de­te­­sebb, inert■ fényes bizonyítéka harezmodorunk 10- galitása mellett. Lapunk előfizetőinek két ötödét nem hitborsosaink, hanem keresztény­ polgártárs­­aink­­képezik. .Es számarány mutatja,hogy lapunk nem eg­yetl­en­ felekezetünk érdekeit képviseli. ..ha­­nem, hogy. a. szabadság és jogegyenlőség, a .tiszta, meg nem hamisítható igazság szolgálatában .•áll. kényesebb bizonyítványt nem szolgáltathatott volna közönségünk törekvéseink helyessége és munkánk szeplőtlensége mellett, mint a milyen ez. A sza­­­badság.. .az­ egyenlőség, a■ ■testvériség melletti leg® ,igazat!) alapon • álló küzdésünk és működés­ünk sze­­rez­te meg ne­k­ünk e min­dkét­ oldalról való támogatást és miután erős elhatározásunk , ez ösvényen tovább haladni, bizton remélhetjük, hogy e jó indulattal jö­­vő­re i­s ti 1.1 á­l­koz­unk Az Egyenlőség szerkesztősége« r?j fái ül Egy honvéd emlékkönyvéből״ — Az Egyenlőség eredeti tárcsája. — .1 1. A 'szabadságba!’ez történetkönyve mindig gazdagabb és gazdagabb lesz, de­ nem kimerítő. A könyv sorai közt fehér vonalak vonulnak végig, mintha ezek képeznék azokat a tör­­téneteket, azokat az apró epizódokat, a­melyek a nép ajkáról szállanak׳ fát ivadékról ivadékra, de a történetíró csak ritkán értesül­­felőle. Pedig mennyi sok feláldozás, minő nagy haza­­szeretet tanúságai vannak oda eltemetve. Csak akkor kutatják mikor szüksége van rá valamely önző czélnak. Ezekről a fehér szalagokról az utóbbi időben oly vádat olvastak le, a­mely nem volt belőlük olvasható. Az önzésteljes gyáva izgatásnak azonban szüksége volt rá és leolvasta: a zsidók hazafiatlanságát, a zsidók hálátlanságát. Nem hall rajta. De ha már világgá röpítették ezt a vá­­dat, akkor azoknak, kik a legkisebb dolgot is, le tudnák 01־ vasút onnan, kötelességek azt elmondani nyíltan. Nem a gyáva izgatók lelkiismeretlen vádjának­ megc­áfolására, hanem hogy arról a szép, a dicső könyvről, a szabadságharcz történetköny­­véről letisztítsuk a szennyet­, a­mit rá dobáltak, hogy lemos­­suk a félreértéseknek sokszor gyászos következményeit. Folytassuk a naplótöredékeket. ■X• November végén bízták. Beniczkyre azt a feladatot hogy tisztítsa meg a felvidéket Hurbántól és csőcselék csa­­patjától. Behiczky­t­ők sikerült a feladat׳. Querlanddal egye­­sülve dec­em­ber negyedikén Ja­blo­n­ka mellett megtámadta Hur­bánt, hordáit szétverte úgy,­­hogy Hurbán maga néhány emberé­­vel futva menekült a sablonkálószoroson át ki Magyarország határából. Hogy a siker ily teljes volt, annak köszönheti Be­­niczky, hogy Hurbán teljes hadiállását­, táborának­ minden zen­gét־ zugát­­ismerte. Egy fiatal hadnagy volt az, ki ezt meg­­hozta Beniczkynek, ki harmadmagával deczem­ber másodikéról harmadikára forduló éjjel kitanulta Hurbán táborát. De ennek­­a kémszemlének jellemző története, van. •■ . , Borongás ég, holdtalan és védte a bátor hadnagyot és két társát, midőn ügyesen minden akadályt elkerülve kérést־• tarkasul járták Hurbán toborzási helyét. A munka azonban tovább tartott, mint akarták. Mire a visszatérésre kezdtek gon­­dolni, akkorra a késő hajnal szürkülni kezdett és a kémlelő­­ket észrevette Hurbánnak két híve. A két tót rákiáltott a három emberre, hogy álljanak meg A hadnagy egyszerűen megállott, megvárta, míg a két ember közelébe ér, akkor elő vonta egyetlen fegyverét, két­­csövű pisztolyát és azt a két atyafinak irányozva, mindkét csö­­vét kisütötte. Az egyik a kettő közül rögtön lebukott, a má­­sik pedig megijedve futásnak eredt, tele torokkal éktelen lár-.­mát követve el.­­ ••׳ ׳ !;■ A két ember által okozott akadály el volt hárítva, de csak azért, hogy helyette jöjjön a komoly baj.­­ A pisztoly durranása és a menekülő kiabálása­i elri­asz­­tották a tótok táborát és hirtelenében negyven-ötven főből álló csapat közeledett a három vakmerő férfi felé. A hadnagy és társai el voltak készülve a végsőre, de legalább nagy árt akartak szabni életöknek és menekültek be Budetinbe, a hátuk mögött levő gyü­mölcsöskerten keresztül. Mikor beértek az épen talált udvarra, egy zsidó állott előttük, az egyetlen ember, ki Budetinben magyarul tudott. A zsidó első meglepetésében felkiáltott : — Nagy Isten ! ezek magyarok ! A hadnagy az ijedelmet" látva, rákiáltott: — Fejszét*••• vagy vasvillát ide, mert nyakunkon az Ú1־ lenség. ..• •״ .... / . . . . A zsidó­ nem t­ért rá, a hadnagy tekintetének és parancsé­­nak engedelmeskedni, hanem meghallva az alig háromszáz lé״ péssge levő hurbanisták vad üvöltéseit, megfogta a hadnagy .-®*׳ ^ ° ו , , .• ןkezet ׳ és azt, mondva a három, magyarnak: Megmentem ! ez״ zel aztán kezdte őt húzni maga után. Nem gondolt arra, hogy ־ 5 /־-־ «־״• ... ; י ״%, C ? *> £ - .'׳ ־ V • •י- -C י,ד׳־ ׳.־ .■.־* ־.' .•׳.׳־. ■ י ׳ י zj$ *•לג? ,-vf * *-* v** ׳י . , _ . . s־_\ *.* .. • v _ ״ i;-*.■ •-־ rAííiA: i t /ד״גל״׳י־י^ו ־ י א*-'י Tarthatatlan állapotok. , ■gmmam ״*tr ‘״ yr ■mm*.., pssssssgr ׳ J •. * . •׳•.׳ גיג־־ .- ־ ־-׳'.- ',«‘t'V •.'•''V ‘ . vi'.v־ י י- ' ' ׳' m v* '-•■•■•..i • •. .־ |­c V־ ־^?.י *'•־׳־'• ׳־.-* . y ־• * I Ha valaki.. más időszaki sajtótermékek tartalmából akarnak következtetéseket­ vonni , magyar társadalmat átleng־ ő; szellemre.. .ha a ,napilapa le^gj­obb%t;részenek egész a .czinizm­usig űzött elvtelenségét akarná zsinór״ mértékül használni a magyar politikai élet erkölc­si ru­­­­góinak megítélésére, ha a tollnak az előfizető fogdo­­sás lázas kapkodása közt elkövetett , szemérmetlen merényleteiben a magyar közvélemény valódi nyilvá­­nulásait akarná felismerni, az akkor olyan képet al­­kotni magának Magyarországról, a­milyenhez hasonlót talán egy európai állam sajtója sem nyújt. Vannak Német-, Franczia״ és­ Angolországban■ is zuglapok, van ott­ is ponyvairodalom, ott is izgatnak, bujtogatnak, lazítanak, káromkodnak és­­ lármáznak, de sehol sem indul, ki e zaj a hírlapirodalom azon rétegéből, mely az államrend és­ a polgári­ béke­­fenn­­tartását tűzte ki zászlajára, hanem űzetik , egy erköl­­csileg és anyagilag depravált osztály által, mely előtt semmi se szent a világon és a mely tőr helyett csak azért használja a tollat mert ez utóbbi támadásai ke­­vesebb veszélylyel járnak, de a mely minden pilla­­natban képes volna, ." betű helyett , gyilkot használni . a, tisztességes társadalmi elemek elleni harczban. Minálunk a csőcseléknek nincsenek orgánumai.­­Nálunk a lapok, a Függetlenséget sem kivéve, mind azt állítják, hogy ők a birtokos osztály érdekeit akar­­ják képviselni. A kommunista, nihilista, eszméknek állíí­tólag esküdt ellenségei. Mindenki úgy tesz, mintha i­­ •,..י 1 ■’׳.:׳: ־ •'י‘ ־■ . ' C ־ *: יג; 'i• .', ■;:■י : לי,*,-יי

Next