Egyenlőség, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-02 / 1. szám
A tudós collegium összeült s fölvetették a kérdést, hogy: ״ quig tune?“ Ha elbocsájtjuk a parlamentbe, ki marad itt, és ha itt tartjuk, kit küldünk helyette ? Kerkapolyi felállott s a tudós tanácsnak csak annyit mondott hogy: ״ hozok tanári helyettest, ha ő nem tetszik, itthon maradok!“ Néhány nap múlva Eötvös Károly, akkor még egészen fiatal ember, megtartotta jó előadását s mikor azt a tudós tanács Kerkápynak szerencsés utat kívánt. — Eötvös Károly igy lett tanárrá. * * * Egy röpirat jelent meg a 60-as évek végén. E röpirat a sajtóban éppúgy, mint azon kívül nagy feltűnést ■keltett, csak annyit lehetett tudni róla, hogy ״ Carulus“ írta, de hogy ki az a Carulus bármennyire kutatták is, senki sem tudott rájönni. Kezdték aztán a Károlyokat sorba venni, egyikre sem bizonyult, egyiküknek sem volt az az erős, magvas stílusa, ez a vastag logikája, mint a minő e műben nyilvánult Mikor Kerkápoly elolvasta a röpiratot, azt kérdé: hát ki beszél az én hangomon s ki gondolkozik az én logikámmal? Ez nem lehet más mint Eötvös. — Rögtön felismerte e röpiratban egykori tanítványát, Eötvös Károlyt. * Mint fiskus Eötvös Károly Veszprém vármegyében nagyhirre tett szert. A legbonyolultabb, a legszövevényesebb bűnügyekben rögtön megtalálta a szálakat s hatalmas logikájával és éles látásával nyomra talált, s ritka esetek közé tartozott, hogy a bűnös elkerülte jól megérdemlett büntetését. Egy reggelen beállít hozzá a megyei pandúr és jelenti, hogy Szent-Gál községe közelében gyilkosság történt. Egy fiatal leányt vérében fagyva találtak a Bakonyban, a gyilkosnak, daczára hosszas keresésnek, semmi nyoma. ״ Hát bás bűnjelre akadtak?“ kérdi Eötvös a pandúrtól. Semמיי5■ Adébb korlátozására, aztán teljes megsemmisítésére, mi korántsem történt nagy és veszedelmes tusák nélkül. Egy szép napon történt ez 1865-ben Dom José azzal bízta meg első miniszterét, Pombal marquist, miszerint kottáztatná át a portugáli nemesek genealógiáját, és azok, kikről kitűnik, hogy titkos zsidóktól származnak, sárga kalapok viselésére utaltassanak. ״ Eltörültem ugyan — így indokolta kivonatát a király — az auto-daféket, ragy szorítottam az inquisitio hatáskörét, de tisztának akarom tudni a nemességet, ha azok, kiknek ereiben zsidó vér kering hosszabb időn át sárga kalapok viselése által ismeretesekké lesznek, nem lehet tartani attól, hogy ismét vegyülés történik.“ Pombal királya ezen bölcs intézkedését csak helyeselni tudta és minden megjegyzés nélkül távozott. A rendeletet kihirdették, a sok sárga kalapot elkészíttették, a genealógia átkutatásával azonban csak nem tudtak haladni. A király több ízben kérdezősködött, mennyire vannak már a genealógusok, a heraldika nagy tudósai a tisztítással, de csak nem nyert kielégítő választ, mígnem Pombal marquis három sárga kalappal hóna alatt jelent meg a királynál, ki bámulva kérdé, mire való az a három süveg? — Felséged rendeletére szereztem be ezeket — felelé a marquis. — Az én rendeletemre ? — Felséged bölcs intézkedése szerint azoknak a mire, épen semmire, tekintetes uram, és épen ez neheziti eljárásunkat — feleli a pandúr, — de mégis most jut eszembe egy pityke gombot találtam a meggyilkolt közelében, egyéb semmit. Eötvös átveszi a gombot, és négy nap múlva a tettes ott ült a Veszprém megyei börtönben. Kit egyszer mint fiskus vádolt, az nem egy könnyen szabadult a vád alól, mert indokai mindig a tények sulyával bírtak, azok logikai következetessége és sorrendje nagy sulylyal bírtak az Ítélet hozatalnál. * * * Mint íróról, mint publicistáról nem szólok, ismeri őt e téren olvasó közönségünk; hogy hogyan készülnek a legremekebb tárczái, arról jobban tudnánk megemlékezni, elmondhatnék, hogy minden jegyzet nélkül tisztán memóriából írja azt, amit megír, s nem téved sem időben, sem helyben soha, s oly gyorsasággal dolgozik, hogy amit ő megírt, más nem képes ugyanazt a leggyorsabb írással annyi idő alatt leírni, amennyi idő alatt ő azokat fogalmazza: — fogalmazványaiban nincs egyetlen törlés, nem hiányzik egy ékezet, sem egy vessző. * sjs * Nem volt szándékunk életrajzot írni, ehhez kevésnek bizonyulna az ״ Egyenlőség“ egész esztendei folyama , mert Eötvös Károly élete gazdag a följegyzésre méltó vonásokban; e vonásokból vetettem néhányat papírra. Szeretett hazánk és nemzetünk nem bővelkedik az ily nagy tehetségekben, az ily tehetségek méltatásával hazafias kötelességet vélünk teljesíteni. Aki Eötvös Károlyt ismeri az méltán fájlalta azt, hogy ezen időszakban a parlamentből veszprémi választóinak karhatalommal való szétveretése folytán kimaradt, mert Eötvös Károly tehetségénél fogva nagy tettekre van hivatva, hisszük, hogy nemzetünk geniusa őt csakhamar oda fogja emelni, ahova hivatott nemeseknek, kik titkos zsidóktól származnak, sárga kalapokat kell viselniök. — Ez helyes, de mire való ez a három kalap. — Az egyik az én számomra való; kitűnt ugyanis, hogy anyám nagyanyja egy kikeresztelkedett zsidó leánya volt, ki titokban a zsidó szertartásokat gyakorolta. — Ezt igazán nem sejtettem — válaszolt magát igazolva a meglepett uralkodó — de hát minek az a két másik kalap még ? — A második kalapot, felséges uram, ő szentségének, a nagy inquisitornak szántam ; kitűnt ugyanis, hogy egyik őse főrabbi volt Lissabonban, annak a fia kereszténynyé lett, de még dédunokája is, ki épen ő szentségének nagyatyja titokban zsidó volt. — Lehetséges! — szólt ámulva a király — hát Brancoso herczeg titkos zsidó lett volna! hát ő szentsége titkos zsidónak az unokája! de szólj, kinek számára szerezted be a harmadik sárga kalapot? — A harmadik sárga kalapot, felséges uram, elhoztam, mert azon eshetőségre gondoltam, hogy uram és királyom is kalapot akar felkent fejére tenni, és mert azt hittem, hogy felséges királyom sem akarja magát azon rendelet alól kivonni, hogy a kinek ereiben zsidó vér kering,, sárga kalapot viseljen. ־— Mit beszélsz, marquis ! — kiáltá most magánkívül a király — mit merészelsz állítani vakmerő őseim zsidók lettek volna ?! 3 —