Egyenlőség, 1893. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1893-07-07 / 27. szám

27. szám. Budapest, 1893. julius 7. XII. évfolyam. // / EGYENLŐSÉG Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V., József tér 10, hová minden küldemény intézendő. Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve. . . ír Fél évre.............................. 4 » Negyedévre........................2 » Egyes szám ára 16 kr. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. Tartalom: Orthodoxia és zsidóság. írta: Szabolcsi Miksa. — Iskolai beszámolások. — Semiták-e a zsidók. Anatole Leroy- Beaulieu művéből. — A zsidó homiletika egyik alapelve. Irta : Dr. Feuerlicht Mór. — Reggeli ima. (Vers). Irta: Kiss Ar­­nold. — Ágnes. Gonda Dezső regénye. Ismerteti Feleki Sán­­dor. — A Rózika haja. K­ulke Eduárd elbeszélése. — Amerikai dolgok. Irta : B­e­c­s­k­y László. — Hirek­. — Hirdetések. Naptár: Vasárnap (1893. julius 9.) 5653. Tamuz hó (29 napos) 25-i­ke. Hétfő 26-ika. Kedd 27-ike. Szerda 28-ika. Csü­törtök 29־ ike. Péntek Ab hó (30 napos) 1־ je. Rós­ehedes. Szombat 2-ika. Hetiszidra: Matosz és Maszé. (Mózes IV. könyvé­­nek 30. fejezetétől a könyv végéig.) Haftorah: »Sim’a devar Hassém....« (Jeremiás II. fejezete). Orthodoxia és zsidóság. A magyar törvényhozás már egy negyed­­század előtt tette egyenjoguakká a zsidókat az ország többi polgáraival, de a zsidók, eltekintve tán a választásoktól, midőn aktív választási jo­­gukat intensive gyakorolják, alig veszik igénybe az emancipatióval részekre biztosított jogokat. A magyar törvényhozásnak (se a főrendi háznak, se a képviselőháznak) zsidó tagja még nem volt, magasabb bírói állást, magasabb hivatalt zsidó még el nem foglalt, holott a törvény szerint be­­tölthetnek bármilyen magas méltóságot. A nyert jogokat a zsidók vagy nem képesek a való életbe átvinni, vagy nem akarnak velük élni. A magyar irodalom, tudomány és művészet a zsidók közt munkásokra nem igen találnak, nem tesznek szá­­mot a modern zsidó tudományban sem; ügyvéd, orvos, mérnök csak kevés került ki köz­ülök, de a kereskedelem és pénzügy terén is csak nagyon közepes szerepet visznek. A fővárosban a zsidók­­nak még jóval kisebb jelentőségük van, mint a vidéken. Kevesen vannak itt és működések a nemzeti és kulturális életben, a társadalomban, a kereskedelemben, a tudományban, az iskolában absolute észre nem vehető. Nem említjük csak azt a körülményt, hogy a főváros 1000 ügyvédje közt 2, 1200 orvosa közt 1 zsidó van; tudósok, írók, művészek, tanárok közt egyetlen egy zsidó sincsen. (Nem válhatott ki közülök hírlapíró sem; a fővárosi írók és hír­­lapírók körében legalább, melynek­ közel 500 tagja van, nincs egyetlen egy zsidó sem.) Pénzintézetekben, bankokban szintén kevés a zsidó, magasabb állásban egyetlenegy sem. Igen csekély azoknak a fővárosi zsidóknak a száma, kik gyermekeiket valamelyik középisko­­lába küldik. Az ilyen zsidó tanulók száma alig tehető 30־ ra, saját iskolájuk pedig csak egy van a fővárosi zsidóknak: egy négy osztályú elemi iskola 3 tanítóval. (Az egész országban 80 isko­­lájuk van a zsidóknak.) A magyar nyelvet a zsi­­dók nagy része érti és beszéli, de maguk közt nem igen élnek vele. A zsinagógákba a magyar nyelv éppenséggel nem hatolt még be. A rabbik közül csak kevesen beszélnek magyarul, rendsze­­resített magyar hitszónoklat meg éppenséggel nincsen még. A szószék nyelve a műveltebb hitközségekben a német, a többiben az úgyneve­­zett »jüdischdeutsch«. Hogy tetszik ez a kép? Sehogy sem, mert nem igaz. De ha igaz volna? Borzasztó, mélyen megszégyenítő volna. Nos, ez a kép igaz, ha igaz, mit orthodox testvéreink vezető hivatala hirdet és az orthodox rabbikkal (fehér lapra) alá is íratott, hogy t. i. a nem-orthodoxok »a zsidóságtól elszakadt, idegen hitfelekezet«־ et képeznek. Ha ez áll, ha csak azok zsidók Magyaror­­szágon, kik az orthodox közvetítő bizottságot és

Next