Egyenlőség, 1893. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1893-07-07 / 27. szám
1893. július 7. E (1__Y _E ) közvetítő bizottságot és szabályrendeletét el nem fogadta. Nem tud ilyet mutatni. Mi következik ebből ? az, hogy az orthodox vezetés uj tant azaz neoslogost állított fel, mit még nem ismert eddig sehol sem a zsidóság. Zsidó vagy, ha Istenben nem hiszesz, vallását nem követed is, de hiszesz az orthodox közvetítő-bizottságban és követed az orthodox szabályrendeletet. Nem vagy zsidó, ha élsz is felekezetednek, áldozol érdekeiért, küzdesz becsületéért, megtartod a tóra összes parancsait, ha tagadod az orthodox közvetítő-bizottságot, az orthodox szabályrendeletet. Mi más ez, mint uj tan, minőt csak egy Frank, egy Szabatai Dzevi állított fel. Vagy tudnak tán, drága atyámfiai, egy helyet a tórában, a misnában, a gemárában, Aseriban, Al Tasiban, Maimuniban, Nachmanidesben, Caroban vagy akár Isserlesben, mely a zsidók lelkére köti az orthodox szabályrendeletet és közvetítőbizottságot? Biblia, talmud, poszkim, rsónim, achórim nem ismerik, és minálunk a tizenhárom hitágazat, a »Semá« fölé helyezik— nem egy Frank és nem egy Szabatai Czevi, ezek legalább nagy tudósok, nagy szónokok voltak — egy am-haarecz, egy minden tekintetben ignoráns és a mahalai paraszthálókon mint előtánczos szerepelt kalandor. És orthodox rabbijaink odaadják erre aláírásukat, pecsétjüket. Mi más ez, mint a legvakmerőbb, a legveszedelmesebb, a legveszettebb neólógia? Orthodox községeink érdemesebb része becsületükre legyen mondva — megvetéssel fordul el a közvetítő-bizottság fizelmeitől, hitágazatait, rendeleteit nevezik, de nem léphetnek ki a pártból, mert féltik községükben az egységet, mert a galicziai árnyalat és Reichnek alárendelt és lekötelezett összes rabbik, még a kik szivükben megvetik is, rögtön rámondanák az anathemát és a község darabokra szakadna. (Hivatkozunk nagy és intelligens községekre, minek a miskolczi, a nyitrai, a karczagi és mások, melyek nem egyszer léptek fel Reich Ignácz viselt dolgai ellen, és melyeket ez az úr üldöz és gyűlöl, de melyeket nem zavarhat, míg az orthodoxia kötelékéből ki nem lépnek.) De meg sem buktathatják, mert Reicht és a közvetítő bizottságot nem a községek tartják fenn, hanem a kormány a zsidó iskolaalapból. Megsarczolja, mikor alkalma nyílik rá, szörnyen a hitközségeket, másrészt pedig különösen a kisebb hitközségek és szegényebb rabbik féltik jövedelmeiket, miket Reich utján megint csak az iskolaalapból húznak és melyből persze meg van a maga része Reich Ignácznak is, ki gazdálkodásáról számot nem adott még soha. Nemde boldog állapotok? orthodoxiánk ügye jó kezekbe van létéve, rendezésre absolute nem szorul? Nem, nem, csak megmenteni kellene. * A képpel szemben, melylyel czikkünket be־ vezettük, és mely tökéletesen megfelelő, ha igaz, hogy a zsidóságot nálunk csak az orthodoxia képezi, hadd álljon itt egy pár helyes adat a fovárosi zsidóságról. Mert hát mi azt merészkedünk hinni és hirdetni, hogy Reich Ignáczot és a közvetítő bizottságot el nem ismerő zsidók is zsidók. A pesti hitközség legújabb kimutatása szerint a lefolyt iskolaévben 7912 zsidó tanuló járt az elemi iskolákba, 2054 a polgári iskolákba és 2237 a gymnasiumokba és reáliskolákba. A hitközség iskoláiban 13 tanító és 7 tanítónő végezte a tanítást, a hitoktatást a különféle iskolákban 33 tanító és tanár. (Ez utóbbiak az orthodoxok gyermekeit is tanították, az orthodox szülők tehát a fővárosban is átlyukasztották a tant, hogy a nem orthodoxok nem zsidók, különben nem tűrhetnék, hogy »más felekezet« hitelmezői oktassák gyermekeiket.) Iskolára, jótékony és kulturczélokra a hitközség mint ilyen 300.000 irtot költ évenként. Fentart egy fényes berendezésű kórházat 10 orvossal, nagy fiúárvaházat és egy európai hím siketnéma-intézetet. A Chevra Kadisa évenként 110.000 frtot költ nemes czélokra és ezenkivül fentart egy párját ritkító sinylők házát. A zsidó nőegylet fentartja a főváros legnagyobb és a legjobb berendezésű népkonyháját, egy leányárvaházat és pompás menhelyet. Jótékony czélokra 70.000 frtot költ évenként. A hitközség kebelében fennáll egy kézmű- és földművelési egyesület, mely 300 gyermeket nevel az iparnak és földnevelésnek, fennáll egy nagy talmudegylet, 3 tisztán héber tanfolyam és egy Talmud-Tóra. A fővárosi zsidóság fentart egy ösztöndíj-egyletet évenként 33 ösztöndíjjal és 43, többé-kevésbbé jótékony egyletet. Az állam abból a pénzből, melyet 1849-ben a hazafias zsidók hadisarcként fizettek Haynaunak, és melyet a király kegyelme a zsidóknak visszaajándékozott, fentart a fővárosban egy rabbiképző-intézetet, melyből tudós magyar rabbik kerülnek ki és egy tanítóképző-intézetet, mely jeles, hazafias magyar tanítókat nevel a zsidóságnak. (Az egész országban a zsidók közel 700 nyilvános iskolát tartanak fenn, melyek mindegyike igaz mentsvára a hazafiságnak és nemzeti szellemnek). Hogy milyen jelentőségük van a fővárosi zsidóknak a kereskedelemben, forgalomban, iparban és pénzügyben, az Tiszi hó 10-ikén tűnik fel leginkább, mikor a zsidók üzletei zárvák, és a zsidóság túlnyomó része ott hagyja a boltokat, az irodákat és hivatalokat, és amely napon mondhatni