Egyenlőség, 1893. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1893-07-07 / 27. szám

1893. július 7. E (1__Y _E ) közvetítő bizottságot és szabályrendeletét el nem fogadta. Nem tud ilyet mutatni. Mi következik ebből ? az, hogy az orthodox vezetés uj tant azaz neos­logost állított fel, mit még nem ismert eddig sehol sem a zsidóság. Zsidó vagy, ha Istenben nem hiszesz, vallását nem követed is, de hiszesz az orthodox közvetítő-bizottságban és követed az orthodox szabályrendeletet. Nem vagy zsidó, ha élsz is felekezetednek, áldozol érdekeiért, küzdesz becsületéért, megtartod a tóra összes parancsait, ha tagadod az orthodox közvetítő-bizottságot, az orthodox szabályrendeletet. Mi más ez, mint uj tan, minőt csak egy Frank, egy Szabatai Dzevi állított fel. Vagy tudnak tán, drága atyámfiai, egy helyet a tórában, a misnában, a gemárában, Aseriban, Al Tasiban, Maimuniban, Nachmanidesben, Caro­­ban vagy akár Isserlesben, mely a zsidók lelkére köti az orthodox szabályrendeletet és közvetítő­­bizottságot? Biblia, talmud, poszkim, r­sónim, achórim nem ismerik, és minálunk a tizenhá­­rom hitágazat, a »Semá« fölé helyezi­k— nem egy Frank és nem egy Szabatai Czevi, ezek leg­­alább nagy tudósok, nagy szónokok voltak — egy am-haarecz, egy minden tekintetben igno­­ráns és a mahalai paraszthálókon mint előtán­­czos szerepelt kalandor. És orthodox rabbijaink odaadják erre aláírásukat, pecsétjüket. Mi más ez, mint a legvakmerőbb, a legveszedelmesebb, a legveszettebb neólógia? Orthodox községeink érdemesebb része becsületükre legyen mondva — megvetéssel for­­dul el a közvetítő-bizottság fizelmeitől, hit­­ágazatait, rendeleteit nevezik, de nem léphetnek ki a pártból, mert féltik községükben az egységet, mert a galicziai árnyalat és Reichnek alárendelt és lekötelezett összes rabbik, még a kik szivük­­ben megvetik is, rögtön rámondanák az anathe­­mát és a község darabokra szakadna. (Hivatkozunk nagy és intelligens községekre, minek a miskolczi, a nyitrai, a karczagi és­ mások, melyek nem egy­­szer léptek fel Reich Ignácz viselt dolgai ellen, és melyeket ez az úr üldöz és gyűlöl, de melyeket nem zavarhat, míg az orthodoxia kötelékéből ki nem lépnek.) De meg sem buktathatják, mert Reicht és a közvetítő bizottságot nem a községek tartják fenn, hanem a kormány a zsidó iskolaalapból. Meg­­sarczolja, mikor alkalma nyílik rá, szörnyen a hit­­községeket, másrészt pedig különösen a kisebb hit­­községek és szegényebb rabbik féltik jövedelmei­­ket, miket Reich utján megint csak az iskolaalapból húznak és melyből persze meg van a maga része Reich Ignácznak is, ki gazdálkodásáról számot nem adott még soha. Nemde boldog állapotok? orthodoxiánk ügye jó kezekbe van létéve, rendezésre absolute nem szorul? Nem, nem, csak megmenteni kellene. * A képpel szemben, melylyel czikkünket be־ vezettük, és mely tökéletesen megfelelő, ha igaz, hogy a zsidóságot nálunk csak az orthodoxia­ ké­­pezi, hadd álljon itt egy pár helyes adat a fová­­rosi zsidóságról. Mert hát mi azt merészkedünk hinni és hirdetni, hogy Reich Ignáczot és a köz­­vetítő bizottságot el nem ismerő zsidók is zsidók. A pesti hitközség legújabb kimutatása sze­­rint a lefolyt iskolaévben 7912 zsidó tanuló járt az elemi iskolákba, 2054 a polgári iskolákba és 2237 a gymnasiumokba és reáliskolákba. A hit­­község iskoláiban 13 tanító és 7 tanítónő végezte a tanítást, a hitoktatást a különféle iskolákban 33 tanító és tanár. (Ez utóbbiak az orthodoxok gyermekeit is tanították, az orthodox szülők tehát a fővárosban is átlyukasztották a tant, hogy a nem orthodoxok nem zsidók, különben nem tűr­­hetnék, hogy »más felekezet« hitel­mezői oktassák gyermekeiket.) Iskolára, jótékony és kulturczélokra a hitközség mint ilyen 300.000 irtot költ éven­­ként. Fentart egy fényes berendezésű kórházat 10 orvossal, nagy fiúárvaházat és egy európai hím siketnéma-intézetet. A Chevra Kadisa évenként 110.000 frtot költ nemes czélokra és ezenkivül fentart egy párját ritkító sinylők­ házát. A zsidó nőegylet fentartja a főváros legnagyobb és a leg­­jobb berendezésű népkonyháját, egy leányárvaházat és pompás menhelyet. Jótékony czélokra 70.000 frtot költ évenként. A hitközség kebelében fennáll egy kézmű- és földművelési egyesület, mely 300 gyermeket nevel az iparnak és föld­nevelésnek, fennáll egy nagy talmudegylet, 3 tisztán héber tanfolyam és egy Talmud-Tóra. A fővárosi zsidó­­ság fentart egy ösztöndíj-egyletet évenként 33 ösztöndíjjal és 43, többé-kevésbbé jótékony egy­­letet. Az állam abból a pénzből, melyet 1849-ben a hazafias zsidók hadisarc­ként fizettek Haynau­­nak, és melyet a király kegyelme a zsidóknak visszaajándékozott, fentart a fővárosban egy rabbi­­képző-intézetet, melyből tudós magyar rabbik ke­­­rülnek ki és egy tanítóképző-intézetet, mely jeles, hazafias magyar tanítókat nevel a zsidóságnak. (Az egész országban a zsidók közel 700 nyilvá­­nos iskolát tartanak fenn, melyek mindegyike igaz mentsvára a hazafiságnak és nemzeti szellemnek). Hogy milyen jelentőségük van a fővárosi zsidók­­nak a kereskedelemben, forgalomban, iparban és pénzügyben, az Tiszi hó 10-ikén tűnik fel legin­­kább, mikor a zsidók üzletei zárvák, és a zsidó­­ság túlnyomó része ott hagyja a boltokat, az iro­­dákat és hivatalokat, és amely napon mondhatni

Next