Egyenlőség, 1894. július-december (13. évfolyam, 27-51. szám)
1894-07-06 / 27. szám
27. szám. XIII. évfolyam. Budapest, 1894. Julius 6. // EGYENLŐSÉG Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V., József tér 10, hová minden küldemény intézendő. Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve.. . írt Fél évre.............................. 4 » Negyedévre.......................... 2 » Egyes szám ára 16 kr. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Tartalom: Egy kis hamu. Irta: Szabolcsi Miksa. — A nemzetközi bécsi gabonavásár. Irta: Dr. Fleischmann Sándor. — Hitoktatásunk. Irta: Dr. Rubinstein Mátyás. — A szemezi vérvád meséje. — Zsidó történetek. Ismerteti: Grosz Gizella. — Az »Egyenlőség« új regénye. — A Messiás. D’ Israeli Benjamin regénye. —A Prédikátorból. (Vers) I1־ la: Szilágyi Géza. — A zsidók története Liptó-Szt.-Miklóson. Irta: Herzog Emil. — Sándor Kálmán regénye. Irta: Sebestyén Károly. — Hírek.— Pályázatok. — Hirdetések. Egy kis hamu. Istent dicsősiteni. A héber nyelvnek erre tollencsz kifejezése van, melyekre megfelelő szókat bármely nyelvben alig találunk. E példátlan szóbőség onnan van, mert a hajdani zsidóság egyik nagy törekvését, czélját Isten dicsősítése, létének hirdetése, nevének megszentesítése képezte. Ha a zsidóság ezért »Isten népe« diszes nevére tett szert, és ha bizonyos fogalmak megjelölésére szolgáló, nagy kifejezésbőségből tovább is lehet következtetni: a hajdani zsidóság kiérdemelte az »öröm népe« nevezetet is. Az örömre ugyanis a héber nyelvnek még több, tie kifejezése van.** A legtöbb, melylyel bármely nyelv egyetlen fogalom megjelölésére rendelkezik. És a hajdani Izrael — institutióinak, törvényeinek, történetének és a nép lelkületének ismerője előtt fölösleges ezt bizonyítani — tényleg az »öröm népe« volt. Az örömé, amely, mert sokszor kicsapongóvá vált, mert sokszor túllépte a határt és jókedvbe fullasztotta a józan gondolkodást — nem egyszer szerencsétlenségévé, nemzeti csak Hagada-résztelet képező, egymásután következő e kilencz kifejezés, melyek mindegyike egy-egy nemét jelöli isten dicsősitésének, sohasem tudtam, még csak megközelítőleg sem, hűen forditani .. . : l’hódész, l’hallét, l’sabéach, l’foér, l’rómém, l’haddér, l’voréch, Paliéu l’kallész, Czikkiró. ** Szöszön, szimeho, giro, rino, diczo, chedro s többi kitételei az örömnek, melyek a zsidó irodalom ismerői előtt már azért is emlékezetesek, mert ezek szolgáltak okul a drámának, mely a wilnai gaon és Maimun Salamon közt lefolyt. (Lásd Aliasz-Eliáhu-hoz írt Maalósz-Haszulam czimű kommentárt.) Czikkirópásává vált az ókor zsidóságának. Az öröm iránt való nagy hajlam megmaradt a későbbi Izraelben is, míg nem enyhítettek rajta a római legionáriusok, a spanyol inquisitorok, a germán keresztesek és egyéb, a szétszórt zsidóságon hatalmasan eretvágó népek, melyek, de alaposan, lehűtötték Izrael széles jókedvét. Az örömre a megengedettnél jobban hajló jellemét felismerték a zsidóság nagy tanítói is, és hogy gátat vessenek bajthozó kicsapongásoknak, öröm hevében, mámor közepette a halandóságra, a nagy veszteségekre, az ember gyarlóságára és a szerencse szeszélyességére figyelmeztették a mulatókat, és hogy meg ne feledkezzenek magukról intés nélkül is, gondoskodtak jelekről, melyek a nagyon örvendezőket mérsékletre intsék, így mielőtt boldog kötésre hupa alá vonultak vőlegény és menyasszony — őseink még ezt tartották az örömek legnagyobbikának ——, selyem tartóban kis hamut helyeztek a boldog pár fejdisze alá, intve őket, hogy porból lettünk, porrá válunk, nincs tehát okunk gőgös dölyfre. Nem egy ilyen »fékezőről« gondoskodtak tanítóink. Eljegyzéskor egyik örömanya drága edényt tört szét ünnepélyesen és a darabokat szétosztotta a mulatozó vendégek közt. Intésül arra, hogy áldoznunk kell vagyonunkból és intésül arra, hogy testünk törékeny. A Serleiget, mely* Jeruzsálem, Betér és Tur-Malka pusztulásainak történetét a talmud (Guin tractatusa, chorban) úgy adja elő, hogy a nagy háborúk׳ és iszonyatos mészárlások mulatozás közben elkövetett,, meggondolatlan cselekedetekből eredtek. Czikkiró״ Naptár: Vasárnap (1894. július 8.) 5654. Tamuz hó 4-ike Hétfő 5-ike. Kedd 6־ ika. Szerda 7־ ike. Csütörtök 8-ika. Péntek 9־ ike. Szombat 10-ike Hetiszidra: Chukasz. (Mózes IV. könyve. 19., 20. és 21. fejezetei). Haftorah: »v’Jiftac Hagildi hojo gibór hajjil....« (Bírák 11. fejezete kezdetétől a 84. versig).