Egyenlőség, 1896. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1896-07-03 / 27. szám
27. szám. XV. évfolyam. Budapest, 1896. Julius 3. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V., József tér 10, hová minden küldemény intézendő. Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve.. . írt Fél évre.................................... 4 » Negyedévre ................ 2 » Egyes szám ára 16 kr. NII. IS G• . I IS I־., EIV1. re MINDEN PÉNTEKEN־ Tartalom : Kronawetter és társai. Irta : Sömörjei Sándor. — Amivel a zsidók tartoznak. Irta: Pápai Béla. — Tanítóink millenniumi díszülésére. — A középiskolai hitoktatás módszeréhez. Irta : Dr. Friedlieber Ignácz. — A magyar zsidók hadkötelezettsége. írta : Dr. Bücher Sándor. — Gyöngyszemek a talmudből és midrasból. Irta: Szabolcsi Miksa. — Az a magas politika. — Magyar zsidó tanítók. — A kassai püspök a zsidókról. — A kiállításról. — Három kiállító. — A nő Mózes törvényében. Irta : Dugovich Imre. — Egy vallás, két vallás... (Eredeti regény.) Irta: Haber Samu. — Az ó-budai badur. Irta: Breier Eduárd. — Hirek. — Közgazdaság. — Pályázatok. — Hirdetések. Naptár: Vasárnap (1896. július 5.) 5656. Tamur-hó 24-ike. Hétfő 25-ike. Kedd 26-ika. Szerda 27-ike. Csütörtök 28-ika. Péntek 29-ike. Szombat. Ab־ hó elseje. Labosz 1 ״‘és ־ hódes. Hetiszidra : Matosz és Maszé. (Mózes IV. könyve 30. fejezete 2. versétől a 36. fejezet végéig, melylyel a könyv be is fejeződik.) Haftorah : »Ka omar Hassém hassomajim kiszi v’hvorecz hadem ragoj«... (Jezsuiás 66. [azaz utolsó] fejezete egészen.) Kronawetter és társai. Mikor néhány héttel ezelőtt hite jött annak, hogy a bécsi demokraták meglátogatni készülnek az ezredév kiállítást, mindannyiunknak megnyugvására szolgált, hogy ennek a kiránduló csoportnak Kronawetter a vezetője. Azalatt a tizenegy év alatt ugyanis, amely az 1885-iki országos kiállítás óta elmúlt, ő az egyetlen, aki rendületlenül kitartott a magyarbarátságban s aki ma is, mint akkor is, egyre hangoztatja annak a szükséges voltát, hogy az osztrák örökös tartományok lakosságának liberális eleme ne csak azzal a kapocscsal fűződjék a magyarsághoz, amelyet a megváltoztatható és a századok folyamán úgyis átalakuló törvények képeznek a két ország közt, hanem államalkotó törvényeknek adjon mélyebb erkölcsi alapot és jelentőséget azzal, hogy keresi mindazokat az érintkezési pontokat, amelyek lehetővé teszik, hogy ez a két nép, amely eredetre, fajra, történelemre, szokásokra, sőt még érdekeiben is annyira eltér egymástól, megértse egymást. Mi tudjuk méltányolni azokat a kiváló érdemeket, amelyeket ezzel Kronawetter magának az egész monarchia körül szerzett s azért üdvözöljük most is s ezért üdvözöltük ittlétük alkalmával is úgy őt, mint velejött elvtársait. Sajátságosabb államalakulat, mint az osztrák-magyar monarchiáé alig képzelhető s aki arra számít, hogy a széthúzó elemeket összetartani elégséges lesz az a, igaz, hatalmas szellemre valló, néhány törvény, amelyet az elmúlt évtizedek állambölcsei teremtettek, az nagyon téved. Nem védi a vár a polgárságot, ha a polgárság nem védi a várat. Régi igazság ez, de az adott esetben is áll. A törvények nem soká tarthatnák össze a monarchia két felét, ha mi magunk nem csüggünk azon, hogy ezeknek a törvényeknek az érvényessége megóvassék a két népnek olyan rokonszenve által, mely a monarchia két államának összetartozását minden körülmények közt megőrizné. Ezért, míg egyrészt vigasztaló az a tudat, hogy Kronawetter és társai a magyarsághoz való ragaszkodást az aktív osztrák politika legégetőbb kérdésének tekintik, addig nem leplezhetjük el másrészt örömünket afölött, hogy nemcsak a bécsi demokraták jöttek le, hanem most már a szabadelvű haladópárt tagjai is készülnek Budapestre s ily módon ismét jóra változhatik mindaz, amit Lueger és a bandája már-már elrontott. Az általános khaosz közepén az egyetlen szilárd magot a demokraták és a haladópártiak fogják képezni s ez a párt lesz az, amelynek a monarchia érdekében majd harczba kell szállania az antiszemitákkal. De hogy ez a két párt már kezdettől fogva különvált az antiszemitáktól s hogy szükségét érezte annak, hogy magyarbarát legyen, annak az előbb említett gazdasági alapon kívül van még egy sokkal fontosabb politikai oka is. Ausztriában három külön frakció van, amelynek politikai és gazdasági magatartását sajátságos módon mindaz a szerep szabja meg, amelyet Magyarország játszik a monarchiában. Ez a három nagy frakció végeredményében nem egyéb, mint a feudális-, a demokrata-liberális- s az antisze-