Egyenlőség, 1903. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-04 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: * Budapest,V.Váczi körút 18, hová minden küldemény intézendő. POLITIKAI JELLEGŰ, ZSIDÓ FELEKEZETI -TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve.: 16 kor. Fél évre...........................8 » Negyedévre.......................4 * MINDEN VASÁRNAP. Tartalom A vezérfény. Irta: Mezei Ernő. — »Fölösleges emberek.« Irta: Komáromi Sándor. — Válaszél a válaszokra. Irta: Hajdú Mikós. — Egy másik Juda Halévi. Irta : Dr. Vajda Béla. — Meturgemán. (Lengyel hűség. — Torzképek. — Nem találni irgalmat. — Homályos mondás. — A kor. — A fuvola. — Orvos mint mohér. A második Jóm-tóv. — Czimek. — Jézus héber neve.) írja: Szabolcsi Miksa. — Kitüntetések. — Ösztöndijak. — Hirek. — Közgazdaság. — Pályázatok. — Hirdetések. A mellékleten: A méltóságos úr tragédiája. Irta : Dr. Singer Bernát. — A Nadzsara-forditó levele. — Nadzsara Izrael dalaiból. Forditotta: Patai József. — A szombatos imakönyvből. — »Szoktatás.« (Tár eza). Irta: Hazai Hugó. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA r^.— : .• Lapunk mai száma 24 oldal« A vezérfény־ Az európai emberiségnek úgy általánosságban jól eshetik az a folyton visszatérő rim, amelyet az örök időnek ritmikus beosztásában újév napja jelent. De aligha csenghet ez kellemesen a modern zsidóság fülébe. Szegény, gyarló, halandók a kik vagyunk, jegyzékbe vesszük ilyenkor a jó kívánságokat és kegyesen reméljük, hogy a gondviselés szeretetreméltó intézése folytán az újév meghozhatja kinek-kinek sorsa előnyös változását. De a zsidóság sorsa ? Szörnyű banalitásnak tetszik ezt az idők kedves újévi rímelgetésébe beleilleszteni. Ez az óriási, oly végtelen és oly rettenetes misztérium nem tűr meg semmi bizalmaskodást a gondviseléssel. És éppen mi modern zsidók tanulhattuk meg legjobban a mi nagy csalódásaink és rendkívüli tapasztalataink árán a már megvalósultaknak látszott és mégis szétfoszlott illúziók, a már megszűnteknek hitt és váratlanul feltámasztott szenvedések iskolájában, hogy örök rendeltetés törvényének, fensőbb hivatás végzetének kell igazgatnia a zsidóság sorsát. Minekünk, a felvilágosult kor gyermekeinek, a szigorú tudomány neveltjeinek, minekünk kellett legjobban megértenünk, hogy az emberiség legmaga-■V־׳• ‘ ■ sabb szempontjából, amit Spinoza »sub specie aeternitatis«-nak nevezett, nézzük a zsidóság történelmi létét. »Régi dali régi gyülölségről,« ez az úgynevezett zsidókérdés. De mi előttünk tárult fel valami mélyebb, igazibb értelme ennek az ősrégi dalnak is. Évezredeknek rémletes éjjelén, kimondhatatlan szenvedések örök poklán haladtak keresztül a számtalan generácziók. Épp a meg nem szűnő kárhozat közepett őseink naiv hittel ismételhették minden évfordulónál jámbor kívánságukat. Jövő évre Jeruzsálemben. Ők elválasztották jövőjük reményét az őket környező emberiségtől és a gondviselésnél számon kérhették végtelen martimumok minden évét. Mi más szemmel nézzük az évek futását. A mi szemünk az évezredes éjjel után látta egy új idő hajnalodását és tanúja volt az örök pokol lángjai kialvásának. Hittük, hogy eloszlottak az előítéletek, ledőltek a válaszfalak és semmi veszedelem nem fenyegetheti többé az emberi közösség ama nagyszerű eszméjét, mely nekünk a jogegyenlőséget biztosította. De ime! A világossá vált korban újra megjelent־ szemeink előtt a legyőzött sötétség réme és kénköves lángokat lehellt szét az eltemetett »zsidókérdés« csont kísérlete. Sőt״, úgy látszhatik, ez az éjjeli kisértet a világosság irányában oly szívós . Naptár. Vasárnap (1903. január hó 4.) 5663. Tévész'hó 5-ike• Hétfő 6-ika. Kedd 7-ike. Szerda 8-ika. Csütörtök 9-ike. Péntek 10־ ike. Ászoro־ be Tévész böjtnapja. Szombat 11-ike. Hetiszidra: Vájchi. [Mózes I. könyve 48-ik fejezete kezdetétől az 50. fejezet és egyszersmind a könyv végéig.] Haftora: »Vájikrevu jemé Dovid lomusz....« [Királyok 2. fejezete 1. versétől a 13-ik versig.]