Egyenlőség, 1904. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
egységben ! Persze zsidó kocsis. Máramaros-Szigeten a kocsisok 80 százaléka zsidó. Pedig a kocsisság nem a könnyű foglalkozások közül való. A szegény máramarosi zsidó nem fél a munkától. Sőt mondhatom, hogy a legnehezebbre is kapható. Azaz helytelenül fejeztem ki magamat. Mert nem hogy kapható. Mert a dolog úgy áll, hogy ahol munkára van kilátás, legyen az teherhordás, árkolás, töltési munka, vagy akármilyen napszám, oda valósággal tódul a szegény máramarosi zsidóság.Mennyivel tiszteletreméltóbb ezért más vidékeknek a kávéházakat megtöltő és ott a jó szerencsét leső, ezernyi naplopó hitrokonánál! Való igaz, hogy a máramarosi szegény zsidó nem politizál, nem kritizál, nem lebzsel, nem kártyázik és nem kibiczel, de annál nagyobb lelkiismeretességgel és szorgalommal dolgozik, ha munkához jutott. Nagy kár, hogy ezt a kevéssel megelégedő, kitartó és mindenképpen megbízható munkáselemet Máramaroson kívül nem ismerik, munkára nem alkalmazzák. Mert otthon nem talál annyi munkát, amennyit elvégezhetne, nem tehet szert annyi keresetre, amennyivel a régsz érénlyobb igényeket is kielégíthetné. Márai város egyelten nagyszabású indusztriájában a zsidóknak nem csak mint vállalkozóknak van nagy részük. A faipar 161 virágoztatásában sok ezer zsidó munkáskéz működött közre. Sőt vannak ennek az iparnak egyes munkaágai, melyeket mások, mint zsidók egyika Iái 1 10111 ף végezi kk. Máglyáivba pl. csak zsidó munkások rakják a fadarabokat. A máglyázás a faiparban olyan munka, mint a kazalrakás aratás után. A mezőmunkások legügyesebbjei és legintelligensebbjei azok, kikre a kazalrakást bízzák. Jól rakott kazal aféle építészeti mű és amellett, bizony Isten ! nem könnyű munka. Ami a máglyázást illeti, az mint munka még nehezebb a kazalrakásnál, minthogy a fadarabok jóval nehezebbek a kévéknél, mint mű meg pláne felülmúlja a kazalrakást, mert hisz a szalma hajlik, míg a fával arra nézve, hogy kisebb vagy nagyobb helyet foglaljon el, alkudni nem lehet Aki megcsodálta valaha a máramarosi fatelepeken az óriási famáglyákat, az a sokat hajszolt szegény máramarosi zsidók kezemunkáját csodálta. A fák osztályozását, mely szintén nem csak tesz munkát, de értelmet is követel, szintén kizárólagosan־ zsidó munkások végzik. Hogy a tutajozásban milyen részük van, az kiemelnünk sem kell. Megtudta ezt a világ akkor, mikor a tiszaeszlári per második részét, a hullausztatás hamu váciját ütötték nyélbe a szabolcsmegyei rituális vác kovácsolói. Ilerskó Dávid, Pogol Ancsel, Smilovits Jánkel a nagy pernek eme örök׳ alakjai, zsidó tutajosok. Van■ nak falvak Máramarosban, melyeknek zsidó lakosai más■ sál, mint tutajozással nem is foglalkoznak. A ruthéneké csak a fa döntésének és vontatásé■ nak a munkája. Nehéz munka, de sok értelmet nem követel. A fát addig vágják, míg hanyatt esik, azután lovat vagy ökröt fognak eléje, hogy a hegyről a víz partjáig vonszoltassák. Mindez sok spekuláczióval nem jár. A víz partján azután kezdődik az úgynevezett rakodás, a fák elhelyezése, tutajjá való alakítása, ami tulajdonképpen nem más, mint, természetesen primitív alakban, hajóépítés. Ezt már megint zsidó munkások végzik. Hat nagy munkán megy át a fa, mielőtt a fűrész, a gyalu, vagy a fejsze alá kerül. Ez a hat munka: a döntés, a vontatás, a rakodás, a tutajozás, az osztályozás és a máglyázás. E hat munka közül kettőt: a döntést és a vontatást kizárólag oroszok végzik. A rakodás tisztán zsidók munkája. A tutajozás interkonfesszionális. Ebben oroszok, illetve ruthének és zsidók egyaránt vesznek részt. Az osztályozás és a máglyázás megint kizárólagosan zsidók munkája. A földmunkákat, míg a máramarosi vasúti építkezések tartottak, szintén zsidók végezték. Magam láttam egyszer nyári reggelen napkeltekor,hogy a karácsonyfalui vasúti töltéseket sűrű sorokban hajlongó zsidók foglalták el. Munka kezdése előtt — hajnali 5 óra volt — közös reggeli imát végeztek a zsidó munkások, kik azután, csekély megszakításokkal, egész estig, mikor megint Isten tiszteletére gyűltek össze, építették a töltéseket. Tudják ezt, kik vasutakat építettek Máramarosban ; tudják ezt a minisztériumokbanis, de azért csak belevegyítették a ruthén mentésbe a zsidó hecczet. Az oroszt akarták megmenteni Máramarosban is és azt hitték, hogy ezt ugy kell csinálni, hogy mindenek is szegenc? 7 •11,״ ר VJ 1 Hogy őt.ד • f/rti /'S /IDIUa 1. u .״ UL.IJV 4 4.; ! ״ CJ.UIL máramarosi zsidó, amellett, hogy az orosznál végtelenül szorgalmasabb, ilyennel ki törődik, mikor tagadhatatlan, hogy akiket az oroszok javára megvádolnak, végtére is zsidók. Az orosz is munkába áll. De ritka esetben húzza ki a setet. Ha két napig dolgozik, kiszámítja, hogy egy heti pálinkára és tán egyébre valót is már úgyis megkeresett. Nem tarthatja meg ilyenkor a munkánál senki sem. Hegyei közé vonul, ahol van kukoriczája, miből másét készít a felesége, a kecskéi ellátják tejjel, pálinkát meg visz magával, van tehát mindene. Míg az áldásból tart, addig henyél, addig kincsekért sem mozdul ki tanyájából. A zsidó, ki Szigeten munkát kap, ott nem hagyja azt hétfőtől, péntek délutánig. Ő maga megél naponta egy pár krajczárból. Amit azonkívül keres, azt haza viszi és övéire fordítja. Az ő házának élelmezése sokkal drágább az oroszénál. Disznót nem hizlal és a kóserság is pénzbe kerül. Hitközsége terhei alól sem vonja ki magát, ameddig csak egyáltalán keresetre képes és ami mindennél több pénzbe kerül, az gyermekei taníttatása. Szomorú az a taníttatás, de a szegény ember nem érti jobban. Az orosz iskolába zsidó ember nem küldi gyermekét, még ha föl is vennék ott. És ezt jól teszi. Arra csakugyan nem szorul a zsidó, hogy a gyermekét az áz és az orosz vallás iránt való hűségreneveljék. 1904. Július 3.