Egyenlőség, 1905. július-december (24. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-02 / 27. szám

27. szám. Budapest, 1905. julius 2 XXIV. évfolyam. EGYENLŐSÉG Szerkesztőség és kiadóhivatal:­­ POLITIKAI JELLEGŰ, Budapest, V., Váczi-körut 18. ZSIDÓ FELEKEZETI ÉS TÁRSADALMI HETILAP, hová minden küldemény intézendő. Szerkeszti: SZABOLCSI MIKSA. Előfizetési feltételek : Egész évre házhoz küldve 16 kor Félévre..................................8 ‡ Negyedévre.........................4 ‹ MEGJELENIK M­I­NTX› El IS ־ VASÁRNAP. Lapunk mai száma 24 oldal. Lodz, Varsó, Odessza­­? Az orosz forradalom, az igazi, a végleges, csakugyan megindult. Egyelőre csak ezt a három nevet kapcsolhatjuk össze vele, de bizonyos, hogy terjedni fog tovább, tovább­á keresztül az óriási birodalmon, mely már évek óta nem egyéb rejtett puskaporos hordóknál. E puska­­por-tömegek eddig elszórtan, hol itt, hol ott robbantak föl, hol egy fényes állású hivatalnok alatt, hol magának a népnek veszedelmére, me­­lyet, miután elárulta forradalmi hajlandóságait ,megszelídítettek«. Oh, ehhez remekül értett valaha az orosz kormányhatalom! Benn a börtönökben és kinn Szibériában az emberek százezrei »domesztikálódtak«, hogy leszokjanak őrült szabadságos álmaikról. De nem szoktak le róluk és amit álmodtak, ime, azt kezdik belealkotni a világtörténetbe. Most már alig van,­­kivel ketrecbe dugatni a veszedelmeseket. Miklósnak, nincs egyetlen katonája, és nincs egyetlen matróza, aki felől­ bizonyosan tudhatná, hogy­­amikor Kronstadt vagy Odessza felé ve­­zényli, nem Peterhofba vonul-e? És a hadihajók ágyúiban sápadt halál lakik most is, de már alig tudni, kinek a számára. A cár szerezte be a kitűnő bombákat, de úgy látszik a cár fogja kitapasztalni magán, trónusán, hatalmán, mennyire válnak be a drága lövedékek. A történelmet ő igazította e mostani kerékvágásba és a történelem most megy a maga útján, valószínűleg irányítójának testén keresztül. Mert minden, ami Oroszföldön történik, a világtörténet vas logikája szerint való. Többszö­­r­ösen rámutattunk e lap hasábjain, hogy a cárizmus önmagát eszi meg, mikor a forradalmi láz fékentartására zsidóüldözéseket szervez szana-szerte a maga hazájában. Mert a vér kitűnő tanítómester. Ha szép pirosan kifolyt, megmondja, néma újakkal, de érthető beszéddel, hogy neki kellett volna-e ömlenie, vagy egy másik vérnek. A cár emberei rámutattak a zsidóra — ő az oka a nyomorúságnak, Ő az oka a háború veszedel­­mének. Nos, a zsidót agyonverték, de a nyomo­­rúság és a háború megmaradt. Tehát a nép kereste tovább az okokat, s mivel cárék meg­­tanították arra, hogy megölheti azokat akikre haragszik, hát most meg is öli. Ezúttal az igaziakat. Bizonyos volt, hogy a zsidóölések nem lehetnek elszigetelt, szeszélyes jelenetek. Bizo­­nyos volt, hogy valaminek következnie kell utánuk. Nem lehet az előjátékot lejátszani anélkül, hogy maga a tragédia is előadásra ne kerüljön. Az előjátékot megcsinálni segített az Atyus, de magát a tragédiát most már az ő beleavatkozása nélkül, sőt az ő kontójára fogják eljátszani s az elbukó hőssé — noha nem akarja — mégis őt teszik meg. .Tagadhatatlan tény, hogy a forradalom magját maga a cárizmus vezette, a hatalmi dölyf­­­ek teljes eszetlen elvakultságában, de kitörését is ő siettette. Mert minden­­fegyelem Mireirah aszolut bomlását és szétszakadozását jelenti, mikor egy ország bizonyos alattvalói a többi alattvalót bün­­tetlenül legyilkolhatják. És ez a felbomlott fegyelem írja fel az Odessza feletti égre lángszínű betűkkel a cár számára való igazságokat, hogy a forradalom elébe dobott hullákkal nem lehet azt feltartóztatni, mert a holttetem és a vér új hulla és új vér látására serkenti, táplálja fel a szomjúhozókak. Oh, mennyire megváltozott a világ rendje néhány esztendő, néhány hónap óta־! Akkor az orosz városok zsidó negyedei füstölögtek és lángoltak, zsidó halottak hevertek a feldúlt utcák vérrel mocskos kövezetén és a cár nyugodtan ült a palotájában és nem vezé­­nyelte ki katonáit az ártatlanok megvédésére. Sőt ha kivezényelte is, éppen az üldözöttek közé lövetett néhány sortüzet. És nyugodt vol, derült volt, ami a fő. Az égő zsidó­ negyed füstje nem bántotta az orrát és a zsidó halálhörgés nem szakgatta a fülét.

Next