Egyenlőség, 1906. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1906-01-07 / 1. szám
2 EGYENLŐSÉG______ 1906. január 7. ger Mártont választották. Ebben a 1מifiőségében a béke embere volt. Senki köreit nem zavarta s a rivális orthodox párt megerősödését meg nem akadályozhatta. Voltak, akik támadták érette s voltak, akik munkatársainak bölcseségét látták meg benne. Birálatot mondani e fölött ez idő szerint nem helyénvaló. A békét még ma is keressük, mint a kibontakozásnak egyedül biztos bázisát; a másik párt megerősödését pedig meg nem akadályozhatjuk, mert mihelyt ebben az irányban dolgozunk, arról a részről, melylyel a békés megegyezést keressük, casus bellit fedeznek föl benne. Igazolásul ennyi elegendő. Mert hiszen amikor az összefoglaló végleges autonómiát és a receptiót alulról és kívülről sürgette a magyar zsidóságnak túlnyomóan intelligens része, akkor ennek a nyomásnak hatása alatt Schweiger Márton is kész volt cselekedni, tehát kimozdult szemlélődő, nyugalmas álláspontjából. Egyéniségét jellemezve, annyit mondhatunk, hogy eltekintve nagy érdemétől, a magyarosítástól, irányt nem adott. De még a magyarosítási törekvések érvényre juttatása is szerencsésen választott dolgozótársai nélkül elképzelhetlen lett volna. Ami történt, az ő nevével, tisztségével, buzgalmával és lelkesedésével, becsületes törekvéseivel, önzetlen munkásságával szoros kapcsolatban állott ugyan, de munkatársai kezdésére. Emléke kitörülhetlen a magyar zsidóság történetéből és emlékezetéből. Mozgalmas idők, evolúciós törekvések állították a magyar zsidóság felekezeti ügyeinek legelső harcosai közé. A sorban megállott emberül, tisztán, becsületesen. Sírjára nyugodt lélekkel teheti le az egész magyar zsidóság a pálmaágat. Komáromi Sándor. * A magyar zsidóság életében történeti jelentőségű egyéniség életéről szólnak még az alábbi sorok: Schweiger Márton 72 éves volt, amikor sokoldalú tevékenysége köréből az elmúlt év utolsó napján kiragadta a halál. A magyar zsidóság életébe az ő munkásságának fonala a zsidó autonómiai kongresszus idejében 1868-ban kezdett belefonódni. Akkor ő már mintegy 20 éve budapesti lakos és a Schweiger testvérek gyapjúkereskedő cég beltagja volt. A család ősi fészkéből, ׳ Kecskemétből delegálták a kongresszusra, amelynek elnökéhez, Hirschler Ignác úrhoz, a későbbi főrendiházi taghoz, Wahrmann Mórhoz s a zsidóság más akkori vezető- - férfiúihoz a barátság benső szálai fűzték. A kongresszus vezetői között mint háznagy szerepelt, a kongresszus végével pedig beválasztották a kongresszus határozatait végrehajtó bizottságba. Ennek elnöke Hirschler Ignác dr., jegyzője pedig a kongresszus legfiatalabb tagja , Simon József dr. kir. tanácsos volt. E bizottság feladatai közé tartozott a községkerületek megalakítása s a községkerületi elnököknek, akkor miniszteri biztos címmel való megválasztása. A VI községkerület miniszteri biztosa Schweiger Márton volt. Miután 1870-ben a kongresszusi statútumokat,melyek az egész magyar zsidóság autonómiáját voltak hivatva megállapítani, szentesítették, egyáragy párt, mely aziorthodox nevet vette föl, s amely már a kongresszuson is külön állást foglalt el, minden követ megmozgatott, hogy a kongresszusi statútumok általános érvényű voltát megdöntse. Folyamodtak a képviselőházhoz is, amely azt mondotta ki, hogy a kongresszusi szabályok csak azokra érvényesek, akik azokat magukra nézve kötelezőknek elismerik. Ez átlyukasztása volt a kongresszusi szervezetnek, amelyet nyílt és tátongó hasadékká tett az, hogy a király jóváhagyta a külön orthodox statútumokat. A kongresszusi munkálatok evvel elvesztették nagy jelentőségüket. A kongresszusi központ hatásköre deminuáltatott s azt az eredményes munkát, amire vállalkozott, nem végezhette. Föloszlatni, s a haladó zsidóságot vezetés nélkül hagyni, mégsem akarták. Ez okból tehát, hogy legyen a hitközségek számára útbaigazító, közvet títő s a hatóságok és a kormányelőtt képviselő szerv, megalapították az izraeliták országos irodáját. Minthogy a szabályzat szerint az irodának csak Pesten lakó ember lehetett az elnöke, s minthogy a VI. községkerület elnöke, Schweiger Márton Pesten lakott, őt tették meg elnöknek. Összeköttetései, békés természete, önzetlensége képesítették az állás betöltésére s igy Schweiger Márton mintegy negyedfél évtizeden át maradt meg e tisztségében, mindaddig mig két év előtt le nem mondott s bizalom helyébe Mezei Mór dr, volt orsz. képviselőt ültette. A magyar zsidóság életéből 35 év történetét kellene elmondanunk, hogy felsorolhassuk mindazokat a munkákat, melyeknek Schweiger Márton részese. A legjelentékenyebb, mert a legtöbb harcba került, a rabbiképző és az izr. tanítóképző megalkotása, továbbá a Közalap megteremtése. Schweiger Mártont, ha akarnák, sem lehetne a magyar zsidóság történetéből kitörülni, mert mint az izr. orsz. iroda elnöke, annak aktáit negyedfélszázadon át szignálta. Felekezeti közügyek szolgálatában állott a pesti hitközségnél is, ahol az iskolaügyi elöljáró tisztségét rátermeltséggel töltötte be mindaddig, míg Weinmann Fülöp dr. udv. tanácsos, a pesti hitközség mostani alelnöke, föl nem váltotta. Irodaelnöki állásánál fogva általában minden felekezeti intézményünknél szerep jutott neki Nemcsak a VI. községkerületnek volt elnöke, hanem a rabbiképző- és tanítóképző vezérlő bizottságának az izr. közalapnak is. Ezenfelül igazgatósági tagja az I. M. Irodalmi Társulatnak, vál. tagja a pesti chevra-kadisának stb. stb. Mindig szeretettel járt-kelt, tett-vett, ha felekezeti közügyekről volt szó. De bár a felekezeti közügyek sok idejét vették el, a gazdasági életben is jelentős szerepe jutott. Börzetanácsnok, bank-, ipar-, kereskedelmi és közlekedési vállalatok igazgatósági tagja, fővárosi bizottsági tag s a budapesti keresk. akadémia vezérlő bizottságának is tagja volt. Sokoldalú munkásságának méltatására a király ismételten talált módot. Előbb megkapta a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, azután a vaskorona- rend III. osztályú jelvényével tüntette ki ő felsége. Családi élete nem tartozott a legkívánatosabbak közé. Nejét s egyetlen leányát korán elvesztette s csak egyetlen unoka, ilenczfalvi Linzer Lórik, a.־ és testvérei: Vilmos és Lajos még távolabbi rokonságai maradtak öreg napjaira. De talán ez az oka annak, hogya közügyeknek oly sok idejét szentelhette. . Temetése kedden, január 2-ikán ment végbe a végtisztességnek oly kiemelkedő mozzanatai között, minek csak nagy hivatást betöltő férfiaknak utolsó útját