Egyenlőség, 1909. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-03 / 1. szám
V 1. szám. Budapest, 1909. január 3. XXVIII. évfolyam. EGYENLŐSÉGE?* ' / Szerkesztőség és kiadóhivatal: | POLITIKAI JELLEGŰ, I Előfizetési feltételek: Budapest, mi., lőnölde-tér 2/a. sz. zsidó felekezeti és társadalmi hetilap, !w« em m*»» w!*״ m k Telefonszám: 95—28. Szerkeszti: SZABOLCSI MIKSA. Fél évre.. .. .................9 ., Negyed évre.................. 450״ i. m.n. 111 a művi MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Lapunk mai száma 24. oldal. . . * A XXVIII. évfolyam. A polgári esztendő fordulásával uj évfolyam indul az EGYENLŐSÉG-ből. Immár a huszonnyolcadik. Sajtóorgánum életében — különösen heti és még hozzá zsidó hetilapéban — nagy idő akkora múlt, amekkora e lap mögött áll. Csak a legtekintélyesebbek, a közönségük igényeit a legjobban kielégíteni tudók, a hivatásukat betölteni képesek mutathatnak hasonlóra. Az életrevalóságot és az életszükségletet bizonyítja a lepergett majdnem három évtized. A magyar zsidóságnak nem volt és nincs is jobb barátja, mint az Egyenlőség. Hitfelekezeti, nemzettársadalmi, gazdasági és politikai érdekeiért viaskodik. Szembeszáll külső és belső ellenségeivel. Nemes ösztöneit költögeti. Növeli vallásos érzelmeit. Ápolja jótevő hajlamait. Ébren tartja és erősíti azokat a vonzalmait, amelyek elválaszthatlanul kapcsolják a magyar nemzethez. Választott hivatása ez volt és ez marad. Idők járásán múlt, hogy hol az egyik, hol a másik hatáskör domborodott ki erősebben. Mert az idők rendjét nem mi csináljuk. Csak jelenségeit fogjuk föl és azokra reagálunk, úgy amint százezrek éreznek, százezrek gondolkodnak. Az elmúlt esztendő a belső és külső harcok kétszeresen számítandó időszaka volt. A szervezet és autonómia kérdésének valamelyes megoldását mindenesetre elősegítettük. Az országos nagygyűlés ügyében megelőzőleg folytatott előkészítő munkálataink tudvalevőleg megszólaltatták a vallás- és közoktatásügyi minisztert. Propozíciókat kért, hogy a fennálló szervezetek miként gondolják a kezdő lépéseket megtenni. Megszólaltattuk a hitközségeket vagy vezetőiket. Orthodox és status quo alapon állók nyilatkoztak. A dolog természeténél fogva némelyek tartózkodva, mások nyíltan, határozottan, egyesek pedig nem is a nyilvánosság számára. Véleményüket a pártszervezetek is leadták. Tehát van anyag a mérlegelésre. A béke olaj ágával jöttünk, de harci riadó lett rá a válasz. A harc elöl sem tértünk ki. A felekezet becsületéért, javáért, érdekeiért nem ez az első hadjáratunk. Nem is az egyetlen, még az elmúlt esztendőben sem. Mert a letűnt év politikai és gazdasági konstellációi, a felekezetközi viszonyok, a terpeszkedő reakció szünetten fegyverzajt követeltek. Felülről a felekezet egészét, alulról kis embereinket igyekeznek kivetni pozícióikból és kiforgatni jogaikból. Intézményeink közül iskoláinkat támadták meg; községeinkkel, vallásos testületeinkkel packáztak az alapszabálymódosítások révén. A vallásos, élet rendjét papkérdésekkel zavarták. A hitfelekezeti közterhek könnyí-tésére nem adták meg a módot és bujkálnak, hogy a közeljövőben sem kelljen ezen változtatniok. Egyes, főképpen a zsidó hitűek kenyérkeresetére szolgáló gazdasági ágakat exkommunikáltak, érvényesülésüket megnehezítették. Más hivatások gyakorlásában értékvesztő tényezőnek tették meg a zsidó vallást. Mindezt nem lehetett szó nélkül hagyni. Nem pártügy ez, hanem az egész magyar zsidóság érvényesítésének, sok tekintetben existenciájának kérdése. Mégis a felekezeten belül is, bizonyos oldalról pártkérdésként kezelték. Nem segítőcsapatokat vonultattak föl, hanem a védőszervet igyekeztek gyöngíteni. Az új év küszöbén még mindig ez a helyzet. Sőt a készülő politikai pártalakulás még sötétebb színeket vegyít beléje. A felekezet ügyeinek védelmében tehát még erőteljesebb helytállásra lesz szükség, mint eleddig. Az Egyenlőség ennek tudatában néz a folyó esztendő eseményei elé. Nemi keresi a harcot, de védőállásából folyó teendői végzését lelkiismeretesen vállalja úgy a felekezeten belül, mint annak érdekében és javáért kifelé. Építeni akar, nem rombolni. A nemzet és alkotórésze, a zsidóhitű magyarság között nem ellentéteket kíván támasztani, hanem, ellenkezőleg, megkeresi és reámutat azokra a sérelmekre, amelyek a benső összeforradásnak, nem a zsidóság hibájából ugyan, de útját állják ,vagy azt akadályozzák. Magában a felekezet életében a megegyezést munkálja, a pártokat a kölcsönös megértés útjára óhajtja vezetni. Vallásos, jóléti és emberbaráti intézményeinket hivatásuk teljesítésében támogatni, erősíteni a célja.