Egyenlőség, 1909. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1909-01-03 / 1. szám

V 1. szám. Budapest, 1909. január 3. XXVIII. évfolyam. EGYENLŐSÉG­E­­?* ' / Szerkesztőség és kiadóhivatal: | POLITIKAI JELLEGŰ, I Előfizetési feltételek: Budapest, mi., lőn­ölde-tér 2/a. sz. zsidó felekezeti és társadalmi hetilap, !w« em m*»» w!*״ m k Telefonszám: 95—28. Szerkeszti: SZABOLCSI MIKSA. Fél évre.. .. .................9 ., Negyed évre.................. 450״ i. m.n. 111 a művi MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Lapunk mai száma 24. oldal. . . * A XXVIII. évfolyam. A polgári esztendő fordulásával uj évfolyam indul az EGYENLŐSÉG-ből. Immár a huszonnyolcadik. Sajtóorgánum életében — különösen heti és még hozzá zsidó heti­lapéban — nagy idő akkora múlt, amekkora e lap mögött áll. Csak a legtekintélyesebbek, a közönségük igényeit a legjobban kielégíteni tudók, a hivatásukat betölteni képesek mutathatnak hasonlóra. Az életrevalóságot és az életszükségletet bizonyítja a lepergett majdnem három évtized. A magyar zsidóságnak nem volt és nincs is jobb barátja, mint az Egyenlőség. Hitfelekezeti, nemzet­­társadalmi, gazdasági és politikai érdekeiért viaskodik. Szembeszáll külső és belső ellenségeivel. Nemes ösztöneit költögeti. Növeli vallásos érzelmeit. Ápolja jótevő hajlamait. Ébren tartja és erősíti azokat a vonzalmait, amelyek elválaszthat­lanul kapcsolják a magyar nemzethez. Választott hivatása ez volt és ez marad. Idők járásán múlt, hogy hol az egyik, hol a másik hatáskör domborodott ki erősebben. Mert az idők rendjét nem mi csináljuk. Csak jelenségeit fogjuk föl és azokra reagá­­lunk, úgy a­mint százezrek éreznek, százezrek gondolkodnak. Az elmúlt esztendő a belső és külső harcok kétszeresen számítandó időszaka volt. A szervezet és autonómia kérdésének valamelyes megoldását mindenesetre elősegítettük. Az országos nagygyűlés ügyében megelőzőleg foly­­tatott előkészítő munkálataink tudvalevőleg megszólaltatták a vallás- és közoktatásügyi minisztert. Propozíciókat kért, hogy a fennálló szer­vezetek miként gondolják a kezdő lépéseket megtenni. Megszólaltattuk a hitközségeket vagy vezetőiket. Orthodox és status quo alapon állók nyilatkoztak. A dolog természeténél fogva némelyek tartóz­­kodva, mások nyíltan, határozottan, egyesek pedig nem is a nyilvánosság számára. Véleményüket a pártszervezetek is leadták. Tehát van anyag a mérlegelésre. A béke olaj ágával jöttünk, de harci riadó lett rá a válasz. A harc elöl sem tértünk ki. A felekezet becsületéért, javáért, érdekeiért nem ez az első hadjáratunk. Nem is az egyetlen, még az elmúlt esztendőben sem. Mert a letűnt év politikai és gazdasági konstellációi, a felekezetközi viszonyok, a terpeszkedő reakció szü­­­netten fegyverzajt követeltek. Felülről a felekezet egészét, alulról kis embereinket igyekeznek kivetni pozícióikból és kiforgatni jogaikból. Intézményeink közül iskoláinkat támadták meg; községeinkkel, vallásos testületeinkkel packáztak az alapszabálymódosítások révén. A vallásos, élet rendjét papkérdésekkel zavarták. A hitfelekezeti közterhek könny­í-­tésére nem adták meg a módot és bujkálnak, hogy a közel­jövőben sem kelljen ezen változtatniok. Egyes, főképpen a zsidó hitűek keny­érkeresetére szolgáló gazdasági ágakat exkommunikáltak, érvényesülésüket megnehezítették. Más hivatások gyakorlásában értékvesztő tényezőnek tették meg a zsidó vallást. Mindezt nem lehetett szó nélkül hagyni. Nem pártügy ez, hanem az egész magyar zsidóság érvényesít­­­ésének, sok tekintetben existenciájának kérdése. Mégis a felekezeten belül is, bizonyos oldalról pártkérdésként kezel­­ték. Nem segítőcsapatokat vonultattak föl, hanem a védőszervet igyekeztek gyöngíteni. Az új év küszöbén még mindig ez a helyzet. Sőt a készülő politikai pártalakulás még sötétebb színeket vegyít beléje. A felekezet ügyeinek védelmében tehát még erőteljesebb helytállásra lesz szükség, mint eleddig. Az Egyenlőség ennek tudatában néz a folyó esztendő eseményei elé. Nemi keresi a harcot, de védőállásából folyó teendői végzését lelkiismeretesen vállalja­ úgy a felekezeten belül, mint annak érdekében és javáért kifelé. Építeni akar, nem rombolni. A nemzet és alkotórésze, a zsidóhitű magyarság között nem ellentéteket kíván támasztani, hanem­, ellenkezőleg, megkeresi és reámutat azokra a sérelmekre, amelyek a benső összeforradásnak, nem a zsidóság hibájából ugyan, de útját állják ,vagy azt akadályozzák. Magában a felekezet életében a megegyezést munkálja, a pártokat a kölcsönös megértés útjára óhajtja vezetni. Vallásos, jóléti és emberbaráti intézményeinket hivatásuk teljesítésében támogatni, erősíteni a célja.

Next