Egyenlőség, 1909. július-december (28. évfolyam, 26-50. szám)
1909-07-04 / 26. szám
1909. július 4. EGYENLŐSÉG a zsidó ló, nem törődik ezzel. Nyugodtan áll a boxában és eszi a kóser zabot, amit a francia Coucoutineban (ez kukutyin) külön e célra hegyeztek . . . * י־ Egy másik sport terén isérdekes beszámolni való akad egy másik zsidóról. Henri Deutsch ez az izraelita, akinek nevét minden újságolvasó ismeri. Nyughatatlan héber ez, aki azzal a mániával jött a világra, hogy az embernek igenis kell repülni tudnia. És amikor a hadvezetőségek — az emberi agynak emez egyik új találmányokra ösztönzői — már abbahagyták az ösztökélést, mert semmi kilátás nem volt arra, hogy kormányozhatóan repülni lehessen —: ez a Henri Deutsch folyton újabb meg újabb dijakat tűzött ki léghajós repülésre, repülőgépes repülésre és mindig akadtak feltalálók, akiket izgattak a Henri Deutsch dijai és végül repültek is. Ez a Deutsch most még_-leytet-8־ zi a működését azzal, hogy 500,000 frankos alapítványt tesz a párisi egyetemen egy léghajós tanszék felállítására és ezen felül évi 15,000 frankot biztosít azoknak, kik a repülés terén túlszárnyalják a többit. Csúnya dolog ? Ugye ? Szégyen, gyalázat, hogy egy zsidó ilyenre merészkedik. Mi köze a zsidónak a levegőhöz ? Vagy már oda is be akar tolakodni ? Nem elég, hogy a földön úgy elterjedt, hogy mozogni sem tud már tőle a becsületes keresztény? Hát a levegőben se legyen már tiszta levegő a zsidók miatt? De a komoly jele a dolognak az, hogy az egész világ kalapot emel Henri Deutsch, a francia zsidó előtt, aki makacs volt, nem hagyja magát és végül mégis kitaláltatta a repülést, nemcsak zsidó ügynökök, hanem más keresztény halandók számára is. Sok-sok dicséret jár ki Henri Deutschnak s meg kellene követelnünk, hogy ezt a sok dicséretet mindet általánosítsák a többi zsidóra is. Mert, ha Henri Deutsch nem azt cselekedte volna, amit cselekedett, hanem például hazát árult, vagy embert ölt volna, minden zsidó kikapná a neki járó gyalázkodásból a részét. Bejelentjük tehát igényünket a Henri Deutsch dicsőségére. Ezt azzal a szent meggyőződéssel tehetjük, hogy úgyse kapunk semmit. Jóbarátaink a túlsó oldalon megvárják, amíg egy zsidó legközelebb csirkét lop és akkor kiutalják ebből az eseményből azt a részt, ami még a buenosz-aireszi hitközség elnökének is kijár belőle. * Gyönge szemeim vannak már gyerekkorom óta, cvikkert és másminő szemablakot is viselek, ezért nem egykönnyen hiszek a szememnek, ha különös dolgokat állapít meg. Hátha nem jól lát? Ezen a héten sem akartam hinni neki, mikor a következő hírt olvastam: — Londonból telegrafálják. Fitzmaurice lord, Lancaster hercegség kancellárja meggyöngült egészsége miatt állásától visszalépett. Utódja Herbert Louis Samuel lett. Sámuel 37 éves, Liverpoolban született, bankárcsaládból, s legutóbb a Home Officeben államtitkár volt.. Ő az első zsidó az angol kabinetben. Jaj, hát megjelent az első zsidó az angol kabinetben! Ez fontos éppen ránk magyarokra, mert éppen nálunk magyaroknál elképzelhetetlen időn belül nem fog megjelenni egyetlen zsidó sem a kabinetben, államtitkár is nehezen lesz, ha megmarad zsidónak, sőt az újabb rezsim alatt semmi se lesz a zsidó, ha zsidó. De viszont éppen nálunk szokás leggyakrabban az angol viszonyokra hivatkozni, amióta valakinek eszébe jutott az angol Magna Cartát a magyar Arany Bullával összehasonlítani és az angol alkotmányt egyáltalán pont olyannak találni, amilyen a magyar. De azért méltóztassék visszaemlékezni, milyen nagy megütközés volt nemrégiben, mikor az került szóba, hogy az annexiós bizottság referense egy zsidó legyen. Hogyisne! Még a pesti izraelita hitközséghez vagy tán az óbudaihoz csatoltatná az annektált tartományokat. Pedig ez a Sámuel, akiről a távirat szól, nem is ős-angol olyan értelemben, ahogy nálunk az ősmagyarokról szoktak beszélni. Portugál bevándorló családnak a tagja, akinek azonban ezt nem vetik a szemére és az angol miniszterek nyugodtan ülnek vele egy kabinetben. Nem törődnek vele, mit szól majd itt vagy amott a falu jegyzője, vagy plébánosa, vagy egyéb faj-angol és ó-keresztény honoráciorja, akinek az ősei már akkor fekete sört vagy dupla whiskyt ittak, amikor Sir Sámuel őseit javában kergették ki Portugáliából. És Lancaster hercegsége sem lázad fel, hogy érdekeit egy zsidó képviseli a parlamentben. Holott Lancaster hercegség nem Palesztina és nagyon könnyen meg lehet számolni a zsidókat, akik benne laknak. * Hogy magyar viszonyokról is essék szó, a néppártnak a fejéhez megint elég érdekes dolgokat vágdósnak volt szövetségesei, a függetlenségiek. A negyvennyolcasok hivatalos lapja például megállapítja, hogy a néppártnak egész viselkedése a válság alatt több, mint kétértelmű volt és Justh Gyula nyíltan kimondta Rakovszkyról, hogy e nehéz időben többet dolgozott az önálló bank ellen — titokban, mint az önálló bank mellett nyíltan. íme, elég számottevő helyről bélyegzik alattomosnak a néppártot! Csak az a kár, hogy csak most veszik észre, most, amikor ez az alattomosság már olyan sok bajt okozott. A koalíciós lakodalom három éve alatt semmivel kevésbbé alattomos a néppárt nem volt. Állandóan sunyiul és ravaszul dolgozott, állandóan a függetlenségi párt ellen, de nem akarták észrevenni. Hiába harangoztunk mi is, mások is, hogy ha már bevették, legalább dobják is ki Molnár Jánosékat, nem tették, hagyták dolgozni őket. Most persze már késő. A néppártnak minden mindegy. A néppárt elklerikalizálta a magyar közéletet, megcsinálta a Népszövetséget és megalapozta egy eljövendő feudális agrárpártnak a kiépítését is. A múltban megfőzte céljaira Apponyit, a jövendőre meg van már főzve Darányi, aki világéletében szabadelvűpárti volt, de talán sohasem .