Egyenlőség, 1910. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
_ ____________________. A budapesti egyetemnek megint volt egy kis botránya és a botrányban megint szerepet játszott az, hogy valaki zsidó volt és ennek következtében nem lehetett nyilvános, rendes tanárrá. A budapesti egyetemről különben se vagyunk nagy véleménnyel s megtörténhetnek, hogy akkor se tartanánk valami sokat felőle, ha tele volna zsidókkal. Ám bizonyos, hogy minden komoly tudományos jellegétől megfosztja az a komédia, amellyel a zsidó tanárokat évekig és évtizedekig megtartják a magántanárság és a nyilvános rendkívüliség állapotában, de a nyilvános rendes tanárság két betűjét a világért oda nem adják nekik, vagy csak akkor, amikor már lehetetlen ezt a két betűt megtagadni. És közben mindenkit kineveznek, ha csak olyan kis tudós is, mint az öklöm, ha zsidóság nem áll a karrierje útjában. Ha mindez a filozófiai karon és a jogi karon történik , nem nagy búbánat. A filozófiai karon — néhány kitűnő ember kivételével — nagyon középszerű elmék tapossák nem a tudomány, hanem a tanárképzés száraz malmát. A jogi karon pedig, ahol politikai befolyások is érvényesülnek, akadnak mélyen a középszer nívója alatt mozgó szegény, kis emberkék, akiktől épp úgy nem kívánom, hogy ne nézzék, zsidó-e, vagy keresztény az ember, ahogy nem kívánom a szűk eszmekörben tengődő falusi dzsentritől sem. De az orvoskar, kérem, az orvoskar? Ez nem zárkózhatik el a tudomány elől, ennek a legmodernebb nívón kell lennie, mert különben semmit sem ér. Hogy nézhet az orvoskar a jelöltek vallására? Hogy bízhatja az orvoskar az ő professzorának kijelölését a teológiára? Egy csomó ilyen kérdést lehetne föltenni. De hagyjuk a kérdéseket, felelet úgy sincs rájuk. Nem vádoljuk antiszemitizmussal ezeket az urakat. Csak tudománytalansággal vádoljuk őket. Az ő számukra ez esetleg sokkal csekélyebb jelentőségű vád lehet.־ * És ne sírjunk olyan nagyon : vannak idegenben is zsidó tudósok, akik ugyan nagyok lehetnek a külföld szemében, de otthon nem tudnak egyetemi katedrát kapni. Például ? Például Ehrlich Pál, akiről ugyan még nem mondhatjuk ki egész határozottsággal, de megtörténhetik, hogy nemsokára kimondhatjuk: Ő a világ egyik legnagyobb embere. Érdekes azonban, hogy sehol se olvastunk nagy cikkeket, amikben külön ki lett volna túlságosan domborítva, hogy ez az Ehrlich Pál, aki útban van a leggloriózusabb emberi halhatatlanság felé, zsidó, zsidó, zsidó, csak semmi egyéb. A leprás betegről, akit Fiuméban partraszállítottak, már a címnél értesültünk, hogy ez a leprás, zsidó leprás, vagy leprás zsidó. Ellenben a nagy-nagy férfiúról, akit nem jogtalanul dicsőítettek a lelkesedés első hevében a lapok az emberiség megváltójául, csak mellékesen, életrajzi adatul, mondják meg, hogy zsidó. Mikor a Nobeldíjat ezelőtt két évvel megkapta, meg se tudtuk róla. Mikor még titokban lehetett tartani. Most már nehezebb a dolog. De azért túlságba nem mennek az Ehrlich Pál zsidóságának az aláhúzogatásával. De mindegy. Majd kipótoljuk. Ha legközelebb egy zsebtolvajt elfognak valamelyik pályaudvaron, arról meg fogjuk tudni, hogy zsidó; sokkal jellegzetesebben, híresebben és megmondanivalóbban zsidó, mint akár a párisi főrabbi, vagy Ehrlich Pál a frankfurti Medizinalrath, akit most szívességből megprofesszoroznak, mint ahogy engem doktor úrnak szólítanak a kávéházban. Noha nem professzor, mert a császár, Németország másik híres embere, nem engedi meg, hogy az ő egyetemén zsidó profeszszorok terjesszék a mételyt. Krisztus nem lehetett volna az erkölcstan tanára a német egyetemeken. Ott egyáltalán nem. Nálunk pedig csak a nyilvános rendkívüliségig vitte volna fel. EGYEN LŐSÉG _______________1910. Julius 3. GYÖNGYSZEMEK A TALMUDBÓL és MIDRASBÓL. írja: Szabolcsi Miksa. Hibák és jó tulajdonságok. Hogy a többségnek hódolnak, az még nem jelenti azt, hogy a többségnek igaza van, mintahogy nem bizonyít a kisebbség ellen, hogy mindenképen ellene törnek. Mert akárhányszor történik, hogy erényként utánozzák a vétket,, minthogy a többség vétke és gúnyolják a jót, mert a kisebbség műveli. Hibának rótták föl Izraelnek a pogányok, hogy minden apa igyekszik taníttatni gyermekét, holott ez olyan tulajdonság, melyet el kellene sajátítani minden népnek. Másrészt dicsőítik a könnyelműséget, melylyel a pogányok az élettel és a vagyonnal bánnak, holott ez nem egy népnek ásta már meg a sírját. * A lélek defektusa. Ember, kinek tetszik a gonoszság és irtózik attól, ami becsületes, olyan elbánás alá kell, hogy essék, mint az, ki földet, fát, szenet, papirost eszik, de elfordul a rendes ételektől. Beteg, szegény. Gyógyítani, kell. * A hivatottak ítéljetek, ítéljetek, ti, kiket nem ejtett meg sohasem, még gondolatban sem tilos szerelem; kik *mindig haraggal fordultatok el a meg nem érdemelt dicsérő szótól, melyen hátatok mögött maga a hízelgő nevetett legjobban és kiket nem tántorított el helyetektől soha, sem az arany, sem a hatalom : ítéljetek, ítéljetek, nektek szabad, ti vagytok erre hivatottak. *