Egyenlőség, 1916. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-02 / 1. szám

ג.2־ V , 1916 január .EGY­ENLŐSÉG tette­ volt fős résük­­elfojtásai A vidéki antiszemita sajtó kattogó gépfegyverekkel próbáltak helyettesíteni azt, amit a nálánál nagyobb lövőszerszámok torkában rekedt gránátok és shrapnellek elvégezni nem tudtak. A kis fúriákat leszereltük. Közben-közben magunk is megsebesültünk, de csak a cenzúrától. Ezek a lap fehér sebei. (Egy-egy sírkő, melyek alatt gondolatok nyugosznak.)­­ ל Sokoldalú, megnehezedett tennivalónk közepette nem utolsó sorban háramlott ránk az­­ a feladat, hogy olvasóközönségünk figyelmét ébrentartsuk, lelkesedését gerjesszük és a nemzeti munka nagy folyamába vezessük־. A hadi emberbaráti akciókból a hadi kölcsönjegyzésekből, a társadalom hadsegítő szeretetműveiből kivett meg­­lepő részük, valamint önálló alkotásaik az eredményei ennek. . A recepció emlékét huszadik évfordulója alkalmából felújítottuk. A letűnt liberális időkből nemcsak az osztó igazságnak példáját mutató cselekvést állítottuk így homloktérbe, hanem a politikai és közélet sok régi és új kitűnőségének nyújtottunk módot arra, hogy a felénk csapkodó piszkos hullámok dagályában állapítsák meg a magyar zsidóság kurrens értékét, nemzeti valutáját. Vállalkozásunk több volt a hírlapi sikernél. Új teendők magjának humusává vált, amelyekből a jövőben is gyümölcsök fognak érlelődni. .......................... Az év folyamán az Egyenlőség egész sereg akciónak adott életet. Szervezte a felekezeti jótevés egy­­némely munkálatait és anyagi erői előteremtésén fáradozott. Megalakította a Magyar Palesztina-bizottságot és így a szentföldre szakadt hitfelek segítésére állandó fórumot teremtett, amelynek a török-magyar relációkban is nagy jövője lesz. A háború csapásai miatt földönfutókká vált menekültek segítésére megtettünk minden tőlünk , telhetőt. Az oroszdúlta kárpáti zsidó hitközségek bajai felé tereltük a figyelmet. Különféle hadi jótékonysági célokat szolgáló gyűjtéseink olvasóink áldozatkészsége folytán 40.000 koronát meghaladó összeget és ötvenezer ruhadarabot eredményeztek. Mindenütt ott voltunk, ahol tenni kellett. Az Egyenlőség, mint publicistikai orgánum, megerősödve, meg­­újhodva állotta meg a válságos esztendőt. Növekedett irodalmi jelentőségében és súlyában. Információi, hir­­szolgálata oly elsőrendűeknek bizonyultak, hogy a háború alatt a külföldön is a leg­emlegetettebb zsidó lappá vált. Oldalakat idéznek belőle. A világ legtöbbször citált felekezeti lapjává lettünk. . Tartalma állandóan gazdag, a háborús év hatásai alatt nemcsak hogy nem zsugorodott össze, mint más lapok, ellenkezőleg, terjedelmében is megnövekedett Publicisztikai közleményei mellett irodalmi és tudományos része is bőségesebbé vált. A hírlap- és szépirodalom terén legjobb hangzású nevekkel találkozik benne az olvasó, irány cikkei alatt csak úgy, mint szépirodalmi részében. A zsidó közélet és az otthon igényeit egyforma szeretettel igyekszünk szolgálni. Verekszünk ellenfeleinkkel, küzdünk igazságainkért, költögetjük olvasóink szívét nemes buzdulásra, ápoljuk felekezeti irodalmunk minden ágát, népszerűsítjük tudományunkat. Mindez természetesen a jövőre is feladatunk marad. De terveink is vannak, abban a szellemben fogan­­tattak, amelyet örökségül, tradícióul vettünk át. Szívünket dologszeretet és akaraterő irányítja, amelyek a magyar zsidóság javáért buzognak. Viszonzásul reméljük, hogy megértést s a jelen nehéz idejében azt a támogatást találjuk meg, amely vállalt és az idő méhéből előretörő feladataink teljesítésére mindenkor képessé is teszen bennünket. Egyenlőség. Az antiszemitizmus egyenlege. Irta: Mezei Ernő. Évzárta a számadások ideje, olyiknak csak sa­­ját lelkiismerete előtt, de olyiknak a nagy nyilvá­­nosság számára is. Nincs itt helyén arról beszélni, micsoda rettenetes számadásokat rótt össze az el­­múlt év államok és nemzetek életében, micsoda mérlegeket tesz ki fejedelmek, kormányok és tör­­vényhozások működéséből. Még arról sem akarunk most beszélni, hogy a vér- és tűzáldozat és pusz­­tulás szörnyű tételei között milyen részt állapíthat meg a maga számára a zsidóság. Ez a számadás csak a háború befejeztével érik meg. Egyelőre nyu­­godtak vagyunk, hogy a zsidóság nálunk is, másutt is megtette kötelességét, nagy erkölcsi és nagy anyagi erőkkel szolgálta mindenütt a tiszta nem­­zeti eszményt és a hazafiasság küzdelmét. De mintegy ellenpróbaként máris vizsgálhatjuk, ho­­gyan üt ki a világháború irtózatos tűzfényénél az antiszemitizmus, kicsinynek elég kicsinyedő azért nagyon összetett számadása. Mert, ahogy a ta­­pasztalás előbb-utóbb mindenütt kiderítette, az állandó zsidóellenes propaganda bizonyos körök rendszeres spekulációja, amely üzleti szellemre van építve és az üzleti verseny elvei szerint igyekszik lehetőleg busás eredményeket elérni. Berendezé­­sükhöz tartozik tehát, hogy évi ,,egyenlegeket“ lássunk róluk. A háborús év iszonyú megpróbál­­tatásai pedig akár csak a közönséges élelmiszer­­spekulánsoknak, nekik is az uzsorás kizsákmányo­­lás nagyszerű alkalmának látszottak, amikor min­­denféle gyanús, vagy raktáron dohosodott porté­­káikat a legmagasabb árakon hozhatják piaci for­­galomba és gyönyörű tőkét halmozhatnak össze, a háború utáni időre is.­­Egészen nyilvánvaló már, hogy a minden fajú és rendű antiszemitáknak a­ világháború spekulá­­ciója balul ütött ki. Ott voltak, — óh, nem a lö­­vészárkokban! — mégis minden tábor mellett.

Next