Egyenlőség, 1922. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-14 / 2. szám
■׳ ilyen előzmények után kezdődött״ meg a most folyó tanév. Ezek a fiuk most számban és י merészségben megnövekedve, még־ nyíltabban és még bátrabban vetették magukat a VIII. oszt. zsidó tanulókra. Még szeptember hónapban a VII. osztályba járó kisebb zsidó fiúkat akár az utcán, akár az iskolában találták őket, megtámadták és szóval, tettel sértegették. Az így bántalmazott fiuk nevei: Bodnár, Deutsch, Haas, Groszmann, Nieumann, Rosinger és Vészi. Ezek a fiuk, mivel tudták, hogy az igazgatóságtól más egyéb elégtételt, mint legjobb esetben a verekedők megdorgálását, nem nyernek, tűrték bántalmazásaikat és vallásuk gyalázását. A rendbontók heccelődései november 2־ án kezdettek komolyakká válni, mikor egy hadiárva zsidófiút, Berger Gyula VIII. oszt. tanulót, Végh, a verekedőkVezére ״ gyáva zsidó״ címzés után, ok nélkül felpofozott. November 3-án Glück Károlyt támadták meg, ami szóváltás és lökdösések után véget ér. November 5-én 11 órakor az elnéptelenedett folyosón Berényit támadták meg. Nagy Imre Vili,oszt. tanuló meglátva a verekedőket, közéjük ment, hogy szétválassza őket. Amikor megpillantották, Végh kivételével mind nekiestek, ütlegelték és leteperték. Nagy Imre azonnal kereste osztályfőnökét, kitől legtöbb támogatást remélhetett, hogy maga és társai nevében panaszt tegyen, őt azonban csak november 7-én találhatta meg az intézetben. Közben Berényi László Vili. oszt. tanulót 6-án este tizenketten megkergették, midőn az a főigazgató névnapjára adott szerenádról ment haza. Nagy Imre osztályfőnökénél tett jelentésében hangsúlyozta, hogy nem akanak verekedni, mert érettségijüket féltik kockáztatni, kiemelte azonban, hogy a következményekért felelősséget nem vállalhatnak és az osztályfőnökük tanácsára az intézkedésig is együtt maradnak. November 7-én délelőtt, amikor a Vili. oszt. zsidó tanulók hittantanárjukhoz mentek, a verekedők ״ szervez, kedjetek, büdös zsidók" ,kiabálták. November 8־ án az iskolában a VII. oszt. fiúk minden tíz percben lökdöséssel, megjegyzésekkel provokálni akarták őket. Friedmann Artur VII. oszt. tanuló leköszönt a 11 órától 12-ig tartó tornaórájukon a tornaparancsnoki tisztségéről, mert tudomására jutott, hogy ezek a tornatanárnak kijelentették, hogy „egy büdös zsidónak nem engedelmeskednek“. Most ezek a fiuk az ő és három társának megveretését is elhatározták. Friedmann a Vili. oszt. tanulókat kérte, hogy vegyék pártfogásukba, nehogy elverjék őket. A zsidó fiuk a 12 órai szünetekben együtt maradtak. Ekkor jött oda régi׳ lársaival és azt kérdezhette a legszélén álló Glück Károlytól, hogy : mit akartok zsidók“, ״ mit akarsz te mi tőlünk“, mondta Glück. ״ Jerlek az utcára este, ott majd ellátjuk a bajotokat, vagy akarsz te is egy pofont, mint már társaidnak adtam ?“ ״ Próbáld meg“, felelte Glück, mire Végh öklével úgy szájon vágta Glücköt, hogy a vér elbontotta. Még tovább is ütlegelték a szerencsétlen gyereket, úgy hogy a zsidó fiuk segítségére siettek. Általános verekedés kezdődött, mely körülbelül 2 percig tartott A zsidó diákok természetesen nem hagyták magukat. November 9-én az igazgató a verekedésben részt vett tanulókat kihallgatva, már olyan nyilatkozatokat tett, amelylyel a zsidó tanulóknak teljes elégtételt adott, ugyanis bement a VII. osztályba és legazemberezte és megfenyítene a verekedést kezdő keresztény fiúkat. Más fordulatot vett az ügy levezetése, amikor ezek a rendbontók az É. M. K. miskolci elnökének támogatását kérték. Ekkor az igazgató úr a főigazgató és a maga nevében eltávolította a verekedésben résztvett tanulókat az intézetből. Ezután a kihallgatások következtek, hol az igazgató a jegyzőkönyvet maga írta és a kihallgatáson is egyedül volt jelen. A jegyzőkönyvbe nem vett be semmi megelőző esetet, azzal a megokolással, hogy ha mindent bevennék, oly hosszú volna az ügy tárgyalása, mint a Tisza-peré. A legfőbb körülménynek az antiszemita verekedők azon hazug állítását vette, hogy a zsidóknál boxer volt és mikor ezek ez ellen minden erejükkel tiltakoztak, ő azzal fenyegette diákjait, hogy detektivekkel veszi ezt ki belőlük. Azt, hhogy :Végűnél ólomvégű, bőrbe -Virrrt nádpálcát talált, nem ítélte fontosnak. A keresztény fiuk sérüléseiről az igazgató az iskolaorvossal látleletet vétetett, a zsidókéról ezt nem tette. Arra, hogy a zsidó fiuknál boxer volt, minden után igyekeztek a tanukat befolyásolni. Pl JwfA. hUtanárur az /, I* ג ־״• ׳.*.:• .* •'־*•־׳ ״ • 1 * ״■׳ • : י ■sjf:. .. . . ־־׳ 11. osztályban a hittanórán kérdezte, hogy hol látott a zsoldó fiuknál boxereket. Természetesen akadt egy-két gyermek, 91 keresztény verekedők hozzátartozói közöl, akik azt állították, hogy látták náluk a bőseteket. Ezeket az igazgató kéznél fogva vitte le vallomástételre. A főtanurok egy Rákos András nevű háromszor bukott VI. oszt. fiú volt, ki szintén részes volt a verekedésben, de a zsidó fiuk többszörös, még első kihallgatásukkor történt feljelentéseik dacára is nem vádlottként, hanem tanúként hallgatták ki. A konferencián a zsidó fiukhoz olyan kérdést is intéztett a tanár urak közül, hogy a „büdös zsidó“ kijelentésben hál a sértő ? ” A tanári konferencia határozatát két héttel a döntés után .?" sem közölték. A Vili. oszt. főnökét,a ki az osztályba járó zsidó fiuk büntetlenségét ismerve, pártjukra kelt, az igazgató a fő igazgató határozata alapján a Vili. osztály vezetésétől di . mozdította. •;'׳'׳ Vass József ur, a zsidó diákok kicsapója, ismerte ezt a tényállást. Sándor Pál átadta neki ezt a leírást, kis Vass Józzsef úr, Haller István méltó utóda, úgy döntött, hogy kicsapta; . a zsidó diákokat és fegyelmit indított azok ellen a tanárok ellen, kik a zsidó diákok igazát elismerték. Zsidók, béküljetek ! . Még a templomot se kímélték... Az izgatás és gyűlölködés szenvedelmes napjai■« * tan, amikor bátor és önfeláldozó férfiak megkísérel■* lék, hogy felelősségre vonják a kormányt, amiért tűri a rombolás és embergyilkolás orgiáit, a pogromé uszitók teli Szájjal felelték, hogy nem a vallást* hanem a fajt üldözik. Kedves kiszólásuk volt, hogy, vallásos érzéseikben nem támadják a zsidóságot* templomait sértetlenül hagyják, intézményeit megkímélik. A hazudozást nem leplezte le a zsidóság, néma méltósággal hallgatta el rettenetes fájdalmait. Nem kürtöltük szét világgá, hogy templomokat romboltak, szentségeinket gyalázták meg. Thóránkat, az emberi erkölcs és az egyistenhivés alapfundamentumát meggyalázták. Ott 110$ukból kiüldözött, kenyerüktől megfosztott zsidók elhallgatták az emberiség szégyenét, hogy még ma se szent a templom, nem sérthetetlen Istennek a háza. Most elérkezettnek látjaa zsidóság, hogy szétdúlt hajlékait fölépítse. Elsőnek azonban Isten házait építjük föl. Az Izsákkal határos Kunszenmiklós hitközsége akarja fölépíteni összerombolt, meggyalázott templomát. A megkínzott, kifosztott, agyongyötört emberek a maguk erejéből képtelenek a szent feladatra, segítségérte hát a zsidó társadalomhoz for,dulnak. A kunszentmiklósi hitközség a következő fölhívással fordul lapunk által a hittestvérekhez: ימ םכב ראשנה רשא האר תא תיבה הזה ודובכב ןושארה המו םתא םיאור ותוא התע: Ki maradt meg köztetek, aki látta ezt a házat előbbi fényében és hogyan látjátok most ? (Chaggai 2., S. Sürgős kerekű hittestvéreinkhez. Jajkiáltással fordulunk szeretett hittestvéreink'*- hez. Szokatlan lépésre szántuk ki magunkat, melyet ezelőtt sohasem tettünk. Nem hengerünk a koldulás Kicsiny hitközségünk mindig büszke volt arra, hogyj . ־**ük keretben bár — de mégis saját erejéből tartott* * Ment jnsztézményeik fejlődött* .virulté •• י- ■ ־' ל י ' :W