Egyenlőség, 1933. július-december (53. évfolyam, 36-45. szám - 54. évfolyam, 1-10. szám)

1933-11-11 / 6. szám

EGYENLŐSÉG 1983 november 11. DR. GUTTMANN MIHÁLY: A TALMUDR Egy névleg elég jól ismert, rend­­­kívül öreg, régi igen régi, világot lá­­tott vendéget kell bemutatnom: a Talmudot. Amidőn vendégnek neve­­zem ezt a majdnem két évezredes könyvóriást, teszem ezt különösen azért, mert a Talmud a nagy világ előtt csak időszakonként lép fel. Ak­­kor sem magától lép fel, hanem fel­­léptetik mások, kísérteties szerepeket osztanak be neki bizonyos válságos időpontokban, rendesen nagy bajok és csapások után, országos katasztró­­fák, háborúk, világtörténeti fordula­­tok előtt vagy után. De van nekem még más okom is, hogy a Talmudot e pillanatban mint vendéget mutatom be. Jellemezni kívánom a Talmudot mint ״ vendéget“ a népek között. Mert a Talmud, illetve a Talmudon keresztül megszólaló zsidóság sokat járt ám a népek között, sokat látott, sokat tapasztalt, sokszor tárgya volt félremagyarázásoknak, meggyanúsí­­tásoknak és gyűlölködő, nyílt tám­a­­dásoknak. Ez az utóbbi az, ami a Talmud népszerűsítésének is meglehetősen ár­­tott még saját körünkben is. Kinek van kedve ilyen ősrégi, éles támadá­­soknak kitett könyvvel a közösséget fenntartani? Mire jó az, kifelé el­­árulni, mondja nem ritkán az egyik vagy a másik, hogy a Talmud az én saját őseimnek a könyve, hogy a Talmud olyanféle okiratgyűjtemény, melynek közvetlen köze van az én saját családjámhoz? Ilyesmit hallottam néhány évvel ezelőtt olyanok szájából, akik ezt jó­­hiszeműleg mondták, kik őszintén nem ismerték a Talmudot, kik őszin­­tén azt hitték, hogy a Talmudhoz semmi közük, kik őszintén azt hit­­ték, hogy az egyre szaporodó . Tal­­mud-támadások a zsidóellenes sajtó­­ban tényleg csak a Talmudnak szól­­nak, csak egy idejétmúlta, rég elavult irodalmi műnek. Nos hát, akik azt hitték, keserűen csalódtak. Arra éb­­redtek, hogy nem a Talmud az igazi céltábla, hanem a zsidó: arra ébred­­tek, hogy nem a zsidó szenved a Talmud miatt, hanem fordítva: a Talmud szenved a zsidó miatt. Nin­­csen ám az egész ókornak még egy könyve, melyet annyira meghamisí­­tottak volna szövegtanilag, értelmi­­leg, históriai vontakozásaiban, mint a Talmudot. És ezt mind csak azért, hogy a Talmudon,keresztül rá lehes­­sen támadni a zsidóra. Az utóbbi másfél évtized tapaszta­­latai szinte parancsszóval intenek bennünket, hogy ismét közelebbről érdeklődjünk a Talmud iránt; már csak azért is, hogy önönmagunk ne tántorodjunk meg saját öntudatunk­­ban, saját őseink, saját múltúnk igazságos megbecsülésében; már csak azért is, hogy az ellenségnek ne te­­gyük oly könnyűvé a kritikáikut tv- kiadásokat. És van ennek még egy oka, melyet talán legelőször kellett volna megemlítenünk és ez abból áll, hogy felvilágosítólag tudjunk hatni kifelé oly helyeken, ahol őszinte, igaz felvilágosítást várnak és ahol a felvilágosító szó jótékony, üdvös ha­­tást gyakorol. A Talmud viszonya az idegen né­­pekhez közvetlenül adódik az ő embertani elméletéből. A Talmud saroktételt lát a biblia ama szavá­­ban, hogy Isten csak egyetlenegy emberpárt teremtett és hogy minden emberi lény, éljen az bárhol a föld kerekségén, ennek az egy emberpár­­nak az ivadéka. Ez a Talmudnak egyik legfontosabb hitcikke. A Mis­­na, vagyis a Talmudnak ősibb ré­­sze, melynek anyaga a 2. század előtti időre esik, a következőkép ma­­gyarázza az egy emberteremtés té­­nyét: Miért lett csak egy ember te­­remtve? Ez arra akar tanítani, hogy aki akár csak egy embernek a vérét is ontja, már úgy számítja neki az írás, mintha egy egész világot sem­­misített volna meg. És azért is, hogy az emberek békét tudjanak tartani egymás közt, hogy ne mondja az egyik a másiknak: az én apám na­­gyobb, mint a te apád (mert más őstől származik, mint a te apád); és az eretnekek, illetve többistenhivők miatt is van. És végre bizonyítja az egy ember­­teremtés Istennek a nagyságát, mert az ember akárhány érmet készít adott minta szerint, mind egyenlő lesz. Isten pedig egy emberpártól te­­remtette az egész emberiséget és mégsem hasonlít egy ember a másik­­hoz. (Szanhendrin IV. V.) Ez egyszerű kifejtésben még vilá­­gosan felismerhető a hitvalomás az emberiség egysége mellett és egy­­szersmind a tiltakozás a pogányvilág ama felfogása ellen, mely többfajta emberiséget különböztet meg egy­­mástól, ugyancsak hitvallomási ala­­pon, azon az alapon ugyanis, hogy több istenség létezik. * Azokban az időkben, amidőn a politi­­kai feszültségek és a kívülről­­szított in­­gerü­ltségek e­lyhültek, a zsidók baráti viszonyt folytattak nemzsidó környeze­­tükkel. Elvileg is tehették. A noachidák hét tételből álló vallástana megadta erre a hitelvi alapot is. A zsidó nemcsak azt a nemzsidó embertársat ismerte el fele­­barátnak, ki zsidóhitre tért át — azt ő nem is követelte —, hanem a Talmiul el­­ismert minden embert, ki az általános humanitás és erkölcs elveit nem tagadta meg a zsidósággal szemben. Ezeket a nemzsidókat dicséri a Talmud, nagy el­­ismeréssel adózik emberies érzelmeiknek és „a népek jámborainak“ nevezi őket. Már nagyon korán találkozunk szo­­ciális és jótékonysági intézményekkel, melyek nemcsak a zsidó, hanem a nem­­zsidó, illetve pogány szegényt is tek­in­­tetbe veszik, így például a földi termés­­sel kapcsolatos szegény adomány­oknál, melyeket a nemzsidó szegény épúgy ve­­hetett igénybe, mint a zsidó (Gott. 5. fej. végén). Nevezetes a következő két mondás: a) Élelmeznek nemzsidó szegényeket zsidó szegényekkel és meglátogatnak nemzsidó betegeket zsidó betegekkel és temetnek nemzsidó halottakat, mint zsidó halottakat, a béke utjai miatt (Gitt. 61a). b) Meggyászolják a nemzsidó halotta­­kat, megvigasztalják a nemzsidó gyászo­­lókat és eltemetik a nemzsidó halottakat a béke utjai miatt (T. Gitt. 5 (3) végén). Tehát mégegyszer összegezve, a Tal­­mud a pogánnyal szemben is fenntar­­totta a felebaráti viszonyt a legvégsőbb konzekvenciáig. A Talmudnak pogány­­kritikája ott kezdődik, ahol a pogány a humanizmust megtagadja és ellenséges indulattal lép fel a zsidó ellen. Rendkívül tanulságos a mi szem­­pontunkból egy híres mártír halá­­­sának lefolyása. R. Ghanina b. Te­­radjon volt, az. Begöngyölítették egy Tóra-példányba és úgy vetették a máglyára. A tűz pokolkínokat oko­­zott neki, de a testét övező perga­­mentek megvédtek a gyors haláltól. Távolba meredő tekintete meg-• ragadja környezetét. Mit látsz?­­— kérdik tanítványai« — Látom, amint NEIGER rituális étterme Teréz-körut 4. — Telefon: 249—73. Minden este halkülönlegességek, sólet stb. . Polgári árak. 2 személyes eberjet 1.80 P házhoz szállítunk. 9. oldal

Next