Egyetemes Filológiai Közlöny – V. évfolyam – 1881.

IV. Külföldi irodalom - Meltzl Hugo, Der Wahnsinnige Petőfi’s. Heinrich G.

VEGYESEK. 83 Petőfi. 4. Ostort fonok. Lángostort. Nap­sugarakból. 10. De a halál azt mondja: csitt! 14. S mit tettek gyilkosaim. Hogy gaztetteket elleplezzék ? 15. Szerettem volna felugrani. 25. Ez volt szerencsém. Meltzl. Denn eine Geissei Hecht' ich mir — aus Sonnenstrahlen. Dis endlieh dann der Tod dazivi­s che η mft sein: Pst ! Was tliaten sie hernach, um ihren schnöden Mord Recht teuflisch zu verbergen ? Ich war so gern emporgesprungen, ich hätte sie zerfleischt, Und das, das war mein Glück. ugyanazon forrásból van merítve mint Plinius idézett adata (p. 108, 8. 9 Lithica kiadásomban): «Dicunt magi et Aegyptii Syneciten, con­tinet enim in se omnia, quae destinaveris solus omnium lapidum.» A Galaktites követ tehát azért nevezték Plinius szerint Synechitis-nek Damigeron szerint Synechites-nek, mert συνέχει (continet) εν Ιαυτω άγ,λί'λ stb. Dr. ÁBEL JENŐ. — Petőfi « Őrült » -je németül. Egy kis füzetet kaptunk, mely Petőfi nevezett költeményének német fordítását és magyaráza­tát (?) tartalmazza. Czíme : a Der Wahnsinnige Petőfi I. Originaltext der ersten Ausgabe, Verdeutschung, Lesearten, Commentarr. Von Hugo von Meltzl.» (Leipzig, 1879. W. Friedrich). A fordítás és magyarázat először a lipcsei Magazin f. d. Lit. des Auslandesben jelent meg. Szerző, úgy látszik, igen fontosnak és remeknek tartja, hogy külön füzetben is közzétette. Petőfi őrültjét a költő legérettebb, azaz leg­kitűnőbb művének tekinti. Ez magánvélemény, mely csak szerző ízlésének jellemzésére szolgálhat. Alig fognak ez ítéletében sokan osztozni. A fordítás minden tekintetben rossz, annyira rossz, hogy nem igen tudok hozzá foghatót. Petőfi e költeményének szépsége első­sorban nyelvében és stílusában van. Bámulatos a nyelv szép, plastikája ; mintha minden szava éretbe volna vésve, mintha felki­áltásai lecsapó villámok volnának. Stílusa szaggatott, a külső össze­függést mellőző, a beteg agy és szív fájdalmasan kitörő h­an­gjai. És mi lett e nyelvből, e stílusból Meltzl úr fordításában ? Ez utóbbi tele van laposságokkal. Minden versben egy pár semmit mondó kötőszó, particula, körülírás. A plasticitás helyébe üres bőbeszédűség, a költői­ség helyébe vélőtlen próza lépett. Meltzl úr nemcsak fordítja, hanem egyszersmind kiegészíti, szépíti, szóval javítja Petőfit. Szegény Pe­tőfi ! És az ily fordítás mintaszerűnek mutatja be magát ! De hadd ítéljenek olvasóink egy pár mutatvány-versből :

Next