Egyetemes Filológiai Közlöny – XIII. évfolyam – 1889.
II. Hazai irodalom - Palágyi Menyhért, Petőfi, Kovács Péter
HAZAI IRODALOM. 69 vezeti a kutatót, s egy nagy gondolkodó író kezében mintegy harmóniává simulnak a különböző vizsgálódások eredményei. De az ellentétes szempontból kiinduló vizsgálódás csak akkor készítheti elő az ítéletek tisztaságát és szabatosságát, ha a kutatót az igazságnak őszinte szeretete s a mély meggyőződés vezetik, nem pedig csupán az ellenmondási viszketeg, a fenhéjázó tudóskodás, a nagyhangú, de tartalmilag üres phrasisok, amelyeknek gyártói a legszembeszökőbb tények elferdítésében keresik az új szempontokat vizsgálódásuk iíj eredményére. Ha a szemmel látható tényeket a tudatlanság magyarázza balul , még hagyján, legalább etnikailag kevésbbé esik beszámítás alá ; de ha a rosszakarat szándékosan hamisítja meg a történetet, ez már morális beszámítás alá esik és írója bizonyosan több kárt okoz a józan vizsgálódásnak mint amennyi hasznot hajt az ítéletek tisztázásában. Szerencsére a Palágyi Menyhért szándékos tévedései, amelyekkel a Petőfiről alkotott felfogásunkat próbálja meghamisítani, oly nagyok, oly szembeszökőek, oly annyira visszatetszők, az igazság őszinte kutatásának annyira híjával valók, hogy képtelenségöktől nincs mit féltenünk a józan felfogásnak amaz irányát, a melyet néhány kiváló írónk ezelőtt pár évtizeddel megalapított s a mely Petőfi valódi érdemeit világosságra hozván, nagy mértékben hozzájárult e halhatatlan nagy költő működésének s hatásának megértéséhez. E szempontból bátran napirendre is térhetnénk Palágyi tévedései fölött. De egyrészt a Petőfi iránti őszinte tiszteletünk s csodálatunk, másrészt pedig hogy rámutassunk ama szándékos hamisításokra, amelyekben nem tudjuk várjon a tudatlanságot vagy a rosszakaratot kárhoztassuk-e inkább, ösztönöznek, hogy röviden, amennyire ilyen irányú vizsgálódás egyáltalában megérdemli, fontolóra vegyük Palágyi új felfedezéseit, amelyeket mint új evangéliumot hirdetett a Petőfi nevét viselő társaságban. Hogy Petőfi fejlődése úgyis mint emberé, úgyis mint költőé kivételes , azon soha sem kételkedtünk. De hogy e fejlődés a költő kora ifjúságától kezdve egész haláláig fokozatosan haladt az élet hányatásai, a magyar politikai, irodalmi s társadalmi mozgalmak akkori hatása alatt, s hogy a forradalmi költőnek nemzetünket felrázó dalai, melyek az ágyúk dörgései közé vegyültek, megvoltak már mintegy csírában a Kukoricza Jancsi hőstetteinek éneklőjében is, abban a mesterkéletlen, egyszerű, merész, szilaj hangban, mely abormámor könnyelmű dalnokát jellemzi : ezt csak Palágyi Menyhért nem tudja felfogni s megérteni, mert az ő roppant bő tanulmányai között arra még el nem jutott, hogy mikép kell egy költőt, főleg lyrai költőt saját egyéniségéből s ezzel kapcsolatosan az irodalmi s politikai viszonyokból megítélni s kimagyarázni. Ez azonban még csekély botlásnak tűnik föl, ha elgondoljuk azt, hogy ő, ki Petőfi fejlődésének «tüneményes voltát» akarja megmagyarázni .