Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXVI. évfolyam – 1912.
IV. Programm-értekezések - Perényi József: Dugonics András Trinummusa. Alszeghy Zsolt
érezzük. Ám a dolgozat így is figyelmet érdemel. Mindenesetre közelebb visz a Petőfi egyéniségéhez a Földessy beállítása, mint a történeti materializmus belemagyarázása. 2. Beke Boldizsár: Petőfi hazafias lírája. (Nagyváradi prem. fog. 9—32. 1.) — A dolgozat pedagógiai czélból íródott (tanítványainak elbeszéli . . .). Petőfi költészetét három szakaszra osztva (I. 44—45., II. 46—47., III. 48—49.), a két első szakasz hazafias líráját ismerteti. Sajnos a III. szakaszról szóló rész csak a jövő évi értesítőben jelenik meg s így egybefoglaló képet bajos alkotni. Nevelői célzata lévén, itt csak annyit szükséges megjegyeznünk, hogy a tanulmány a Petőfi költeményeinek és a Petőfi-irodalomnak megfelelő ismeretével készült, de temészetesen új szempontok fölvetése és részletesebb elmélyedések nélkül. Előadása túlságosan retorikus és idézetekkel terhelt, de czéljának megfelel. (Szászváros.) Dr. KRISTÓF GYÖRGY. 3. Dr. Perényi József: Dugonics András Trinummusa. Adalék az iskoladráma történetéhez. (Veszprémi kegyesrendi főgimn., 6—40. lk.) — Perényi dolgozata behelyezi Dugonics élettörténetébe a Trinummus átdolgozást, megállapítja a Plautus-darabhoz való viszonyát és közzéteszi magát a kezéhez jutott darabot is. Nézzük először, hogy mi jelentősége van e három mozzanatnak. Dugonicsnak nem egy Plautus castigatiója ismeretes; azoknak mindegyike annyira sablonos expurgatio, hogy e darab megtalálásával Dugonics értékelésében és megismerésében semmit sem nyerünk. Csak az adhatna e darabnak különös jelentőséget, ha a többi e fajta Dugonics-daraboknál jobb volna, ám szerzőnk semmi összevetést ez irányban nem tesz. Mi tehát e kis értekezésben semmi jelentőset nem látunk. Van azonban ennek a dolgozatnak egy az egésznek értékét megvonó hiánya. Ha valaki csak forgatott is Reinhardstettner hatalmas munkájában — márpedig azt joggal meg kell követelnünk attól, aki Plautus-átdolgozásról ír — amikor egy Trinummus-átdolgozásról hall, a dolog természete szerint azt kell hogy kérdezze : milyen viszonyban áll ez a többi átdolgozáshoz. Nos erre a közelfekvő és elkerülhetetlen kérdésre egy sor választ sem talál az olvasó Perényi dolgozatában, noha joggal elvárhatnék, mert iskolai értesítőben jelent ugyan meg, de a repertóriummal és a latin darab közlésével szerzőnk túllépi az iskola mértékét és jogot ad nekünk is ahhoz, hogy irodalomtörténeti szempontból bíráljuk művét. Nem szeretném, ha ezt a kifogásomat kicsinyesnek vennék, hiszen arról van itt szó, hogy talán az egész darab egy kész Plautus-expurgatiónak a csekély változtatással való leírása. Ne feledjük el, hogy a XVIII. század iskoladrámáiról van szó és Dugonicsról, aki az eredetiségben nagyon engedékeny volt! 1) Reinhardstöttner: Plautus. Spätere Bearbeitungen plautiuischer Lustspiele. Leipzig, 1886. R.-nek két Plautus-könyve is van, s bennük az ez irányban megjelent munkáknak és dolgozatoknak óriási tömegét idézi és használja; 1. még D. Günther : Plautuserneuerungen, 1886.