Egyetemes Filológiai Közlöny – LXII. évfolyam – 1938.
Kisebb közlemények - Lelkes István: François-Etienne Adam. Petőfi ismeretlen francia utánzója
lyára került, 1881-ben megnősült. Boldog családi életet élt, feltűnés nélkül, szüntelenül dolgozott 1900-ban bekövetkezett haláláig. Költői pályáját tanárkodása éveiben az orfikus himnuszok fordításával kezdte. Kisebb folyóiratokban sűrűn közöltette saját verseit, úgyhogy a kor irodalmi áramlataival elégedetlen fiatalság és a múlthoz ragaszkodó kritikusok kisded táborában számos híve akadt. 1882-ben, bár versei addig összegyűjtve nem jelentek meg, a Société Philotechnique költői szakosztálya tagjává választotta. A Társaság akkori örökös titkára, Jules David, a 49 éves François-Etienne Adamot mint egészen fiatal költőt üdvözölte, akitől azt várta, hogy a Société Philotechnique-ben tömörült buzgó írók csapatát jelentékenyen megerősíti. Adam megfelelt az előlegezett bizalomnak. A gyakran tartott üléseken mindig szerepelt költeményeivel, melyek a Társaság évkönyveiben is megjelentek. Több mint 20 éven át folyóiratokban közölt verseit 1883-ban kötetbe gyűjtötte össze és Par les Bois címen kiadta. 1885-ben két költeményével díjat nyert a Toulouse-i Académie des Jeux Floraux-n. 1888-ban a fenti Akadémia maître des Jeux Floraux címmel tüntette ki. 1892-ben jelent meg második verseskötete, „Les Heures calmes", mely Alexandre Dumas fils támogatásával elnyerte az Académie Française egyik költői díját. Számos folyóiratba dolgozott (La Semaine des Enfants, la Tribune des Poètes, l'Europe littéraire, la Jeune France, la Revue Idéaliste, la Revue des Poètes), a Parnasse című lapnak főszerkesztője volt, ő alapította meg a rövid életű L'Ouest artistique et littéraire-t. Költemények mellett pedagógiai és történelmi cikkeket is írt szaklapokba, vagy ma már alig ismert hetilapokba (Revue de l'Instruction publique, le Corsaire, le Petit Journal, le Paris pittoresque, stb.). Lelkiismeretes és névtelen munkája volt annak a nagy vállalkozásnak, melynek eredménye egy hatalmas mű, „Párizs Története" lett. Szellemesen, a költő szemével nézve mutatta be a festői francia fővárost egy ma is használható kis kötetében. 1883-ban A. de Champeaux-val közösen írta „Paris pittoresque" címen. Halála után hét évvel a Revue des Poètes megbízásából két volt . Életére és munkásságára vonatkozólag. a következő kisebb tanulmányokat, megemlékezéseket: J. David: Compte rendu des travaux de la Société Philotechnique. Annuaire, XLII. k. 112. 1., XLIII. k. 75—76. 1. B. H. Gausseron: Par les Bois, par F.-E. Adam. Le Livre, Bibliographie moderne. 1884. ápr. 10. B. H. Gausseron: Etude sur F.-E. Adam. Revue des Poètes. 1903. nov. 10. (Megjelent az Après la Moisson és az Une Gerbe... című kötetek előszavaként is.) Β. Η. Gausseron: Les disparus: F.-E. Adam. Revue des Poètes. 1904. François Coppée: Lettre-préface. Les Heures calmes, par F.-E. Adam. Paris, 1892. Camoin de Vence: Rapport sur les travaux de la Société Philotechnique. Annuaire, 1900. Emile Trolliet: F.-E. Adam. Revue des Poètes. 1900. Lucien Paté: Notice nécrologique sur F.-E. Adam. Annuaire de la Société Philotechnique, 1900. LIX. kötet. 2 Par les Bois. Poésies, notes intimes, études et paysages. Paris 3 Les Heures calmes, précédées d'une lettre de F. Coppée. Paris. 1892. Alphonse Lemerre. 1883. Ollendorff.