Egyetemes Filológiai Közlöny – LXII. évfolyam – 1938.

Kisebb közlemények - Lelkes István: François-Etienne Adam. Petőfi ismeretlen francia utánzója

lyára került, 1881-ben megnősült. Boldog családi életet élt, feltűnés nélkül, szüntelenül dolgozott 1900-ban bekövetkezett haláláig.­ Költői pályáját tanárkodása éveiben az orfikus himnuszok fordí­tásával kezdte. Kisebb folyóiratokban sűrűn közöltette saját verseit, úgyhogy a kor irodalmi áramlataival elégedetlen fiatalság és a múlthoz ragaszkodó kritikusok kisded táborában számos híve akadt. 1882-ben, bár versei addig összegyűjtve nem jelentek meg, a Société Philotech­nique költői szakosztálya tagjává választotta. A Társaság akkori örökös titkára, Jules David, a 49 éves François-Etienne Adamot mint egészen fiatal költőt üdvözölte, akitől azt várta, hogy a Société Philotechnique-ben tömörült buzgó írók csapatát jelentékenyen megerősíti. Adam megfelelt az előlegezett bizalomnak. A gyakran tartott üléseken mindig szerepelt költeményeivel, melyek a Társaság évkönyveiben is megjelentek. Több mint 20 éven át folyóiratokban közölt verseit 1883-ban kötetbe gyűj­tötte össze és Par les Bois címen kiadta.­ 1885-ben két költeményével díjat nyert a Toulouse-i Académie des Jeux Floraux-n. 1888-ban a fenti Akadémia maître des Jeux Floraux címmel tüntette ki. 1892-ben jelent meg második verseskötete, „Les Heures calmes", mely Alexandre Dumas fils támogatásával elnyerte az Académie Française egyik költői díját.­ Számos folyóiratba dolgozott (La Semaine des Enfants, la Tribune des Poètes, l'Europe littéraire, la Jeune France, la Revue Idéaliste, la Revue des Poètes), a Parnasse című lapnak főszerkesztője volt, ő ala­pította meg a rövid életű L'Ouest artistique et littéraire-t. Költemények mellett pedagógiai és történelmi cikkeket is írt szaklapokba, vagy ma már alig ismert hetilapokba (Revue de l'Instruction publique, le Cor­saire, le Petit Journal, le Paris pittoresque, stb.). Lelkiismeretes és név­telen munkája volt annak a nagy vállalkozásnak, melynek eredménye egy hatalmas mű, „Párizs Története" lett. Szellemesen, a költő szemével nézve mutatta be a festői francia fővárost egy ma is használható kis kötetében. 1883-ban A. de Champeaux-val közösen írta „Paris pittoresque" címen. Halála után hét évvel a Revue des Poètes megbízásából két volt . Életére és munkásságára vonatkozólag­­. a következő kisebb tanulmányokat, megemlékezéseket: J. David: Compte rendu des travaux de la Société Philotechnique. Annuaire, XLII. k. 112. 1., XLIII. k. 75—76. 1. B. H. Gausseron: Par les Bois, par F.-E. Adam. Le Livre, Biblio­graphie moderne. 1884. ápr. 10. B. H. Gausseron: Etude sur F.-E. Adam. Revue des Poètes. 1903. nov. 10. (Megjelent az Après la Moisson és az Une Gerbe... című kötetek előszavaként is.) Β. Η. Gausseron: Les disparus: F.-E. Adam. Revue des Poètes. 1904. François Coppée: Lettre-préface. Les Heures calmes, par F.-E. Adam. Paris, 1892. Camoin de Vence: Rapport sur les travaux de la Société Philo­technique. Annuaire, 1900. Emile Trolliet: F.-E. Adam. Revue des Poètes. 1900. Lucien Paté: Notice nécrologique sur F.-E. Adam. Annuaire de la Société Philotechnique, 1900. LIX. kötet. 2 Par les Bois. Poésies, notes intimes, études et paysages. Paris 3 Les Heures calmes, précédées d'une lettre de F. Coppée. Paris. 1892. Alphonse Lemerre. 1883. Ollendorff.

Next