Egyetemi Lapok, 1912 (25. évfolyam, 3-20. szám)

1912-02-15 / 3. szám

Naponta kell tartani állandóan megszabott hivatalos órát, amelyet a könyvelő és pénztáros együtt kell, hogy betartsanak. Az ügyvezető igaz­gató és helyettese, továbbá az ügyész — maguk között felosztva — szintén naponta adjanak alkalmat a tagokkal való érintkezésre s a szö­vetkezet ügyeinek a vitelére. Célszerű, hogy he­­tenkint egyszer az igazgatósági ülés előkészíté­sére bizalmas megbeszélést is tartsanak. A könyvüzletnél a dolog természete hozza magával, hogy egy vagy több alkalmazott na­ponta nagyobb időtartamig, például egész dél­után átvegye és kiadja a könyveket. A könyvelés legyen a legegyszerűbb, mind­­azáltal pontos úgyszintén a szövetkezetben el­helyezett pénztár kezelése is, hogy a felügyelő­bizottság mindig rendben találja. S bár ez sok munkát igényel, mégis akad mindenütt két­­három önzetlen ifjú, aki eleinte minden honorá­lás nélkül, később pedig csekély tiszteletdíjért vállalkozik rá. Az ügyvitel további részleteire nézve a alap­szabályok és a gyakorlat útmutatása alapján szerkesztendő ügyviteli szabályok szolgálnak irányadóul. (Folytatjuk.) hírek. Il király a Technikus Bálnak. A főpolgár­mesteri hivatal útján a Technikus Bál elnök­sége most kapta meg azt a 200 K-t, amelyet a király ezidén is a Műegyetemi Diákotthon alapja javára rendezett Technikus Bálnak adományo­zott. A király ezúttal már negyedízben adott 200-200 K-t, a Műegyetemi Segélyegylet Háza alapja javára, amelyre egyizben 1000 K-s, nagyobb adományt is tett. Előadás a Szent Imre­ Körben. A Szent Imre Kör filozófiai kurzusát február 8-án, nyolc órakor nyitotta meg Prohászka Otto­kár dr. székesfehérvári püspök a régi ország­háza nagytermében. Az evolúcióról beszélt, a fejlődésről, a­mely egyike a leghatalmasabb és legmodernebb gondolatoknak, a­mely alá össze szokás foglalni a létező és elvont jelenségeket. Az evolúció fogalma harci szimbólum alakjában került át a köztudatba. Prohászka megvilágítá­sában azonban egész más. Elveszti élesszét, mert Prohászka az evolúció nem folytonos har­cok láncolatában látja, mint azok, a­kik nem ismernek vagy nem akarnak békés átalakuláso­kat, átformálódásokat ismerni. Prohászka érzi ezt és kimondja, hogy a fejlődés az élet orszá­gára alkalmazva egy erőszakosan modern gon­dolat. A tudós püspök egész előadását keresztül­szőtte az a lendület, a­mely annyira vonzóvá tudja tenni beszédeit. A gondolatok tömegestől rajzanak elő, de érezni, hogy féken tartja, egy határozott irány, cél felé vezeti őket. Megálla­­pításai, következtetései világosak és logikus egységet alkotnak a levezetés gondolatmenetével, a­mi a sok rapszódikus előadás után valósággal újdonság hatását kelti föl a hallgatóban Prohászka általános alapelvekből indult ki. Az evolúció inkább filozófia, mint természettudo­mány. Egy fenséges, inspiráló, utakat jelölő gondolat ez, melyet úgy vesz az emberiség mint egy fényes csillagot, egy kinyilatkoztatást. A régi bölcsészetben a fejlődés gondolata nincs megalapozva. A régi bölcsek azt godolják, hogy a négy elemből lesz minden, de azért a középkori skolasztikának is vannak oly­­an té­telei, melyek elfogadják a fejlődést hirdető gondolatot. Ebben a középkori bölcsészetben a lényeget tevő rész a forma, a­mely által a do­log azzá lesz, a­mi. De ez a bölcsészet azt is vallotta, hogy a formák közt vannak a kapcso­latok s egyik forma megváltoztathatja a másikat. Van tehát egy bizonyos sorozat a dolgok rend­jében, a­mely azután egyikből a másikba viszi át a tulajdonképpeni matériát. A skolasztikában tehát már megvolt a fejlődés gondolata. A fejlődés gondolata voltaképpen erőteljesen és erőszakosan modern gondolat s főleg az élet országára alkalmazva. A természettudós látta azt, hogy a vérrokonság tartja fönn s fej­leszti a nagy természetet s elsősorban a nagy fajtípusok variációja volt az, a­mely a filozófiai összefoglaló tekintetnek ezt az irányt adta. A második gondolat a morfológia volt. Észrevették, hogy az egész állatország egyformán van szer­vezve, az egységesítő gondolat megragadta az észlelők figyelmét s ebből is bizonyos fejlődés konzekvenciáit vonták le. Ez ejtette gondolkodóba a modern gondo­latot s ezen az alapon egyre inkább tüzet fogott az a fölfogás, hogy ezt a csodálatos világot a ELHAGYOTTAN. (Életkép.) Öröm­ virágos vasárnap délután Az ablaknál ül csendes-szótlanul. Kék szemére a múltak gyásza hull És perg, perg a könnye... Rá gondol talán A parfümös utca pajkosan kacag Mint régen ... mikor még ketten ültek égő vágygyat egymásért hevüttek: a régi vágyak s elfakult szavak... ! A délután halk alkonyatba bágyad. Bús fejét fehér karjára hajtva — Alomban éli át az édes vágyat . . . ,, Vártalak sokáig... ó de hasztalan ..." így sir a lányka... s át a homályon Fájó zokogása vádolan suhan ... Novák János. EGYETEMI LAPOK 1912. február 15.

Next