Egyetemi Lapok, 1912 (25. évfolyam, 3-20. szám)
1912-02-15 / 3. szám
Naponta kell tartani állandóan megszabott hivatalos órát, amelyet a könyvelő és pénztáros együtt kell, hogy betartsanak. Az ügyvezető igazgató és helyettese, továbbá az ügyész — maguk között felosztva — szintén naponta adjanak alkalmat a tagokkal való érintkezésre s a szövetkezet ügyeinek a vitelére. Célszerű, hogy hetenkint egyszer az igazgatósági ülés előkészítésére bizalmas megbeszélést is tartsanak. A könyvüzletnél a dolog természete hozza magával, hogy egy vagy több alkalmazott naponta nagyobb időtartamig, például egész délután átvegye és kiadja a könyveket. A könyvelés legyen a legegyszerűbb, mindazáltal pontos úgyszintén a szövetkezetben elhelyezett pénztár kezelése is, hogy a felügyelőbizottság mindig rendben találja. S bár ez sok munkát igényel, mégis akad mindenütt kéthárom önzetlen ifjú, aki eleinte minden honorálás nélkül, később pedig csekély tiszteletdíjért vállalkozik rá. Az ügyvitel további részleteire nézve a alapszabályok és a gyakorlat útmutatása alapján szerkesztendő ügyviteli szabályok szolgálnak irányadóul. (Folytatjuk.) hírek. Il király a Technikus Bálnak. A főpolgármesteri hivatal útján a Technikus Bál elnöksége most kapta meg azt a 200 K-t, amelyet a király ezidén is a Műegyetemi Diákotthon alapja javára rendezett Technikus Bálnak adományozott. A király ezúttal már negyedízben adott 200-200 K-t, a Műegyetemi Segélyegylet Háza alapja javára, amelyre egyizben 1000 K-s, nagyobb adományt is tett. Előadás a Szent Imre Körben. A Szent Imre Kör filozófiai kurzusát február 8-án, nyolc órakor nyitotta meg Prohászka Ottokár dr. székesfehérvári püspök a régi országháza nagytermében. Az evolúcióról beszélt, a fejlődésről, amely egyike a leghatalmasabb és legmodernebb gondolatoknak, amely alá össze szokás foglalni a létező és elvont jelenségeket. Az evolúció fogalma harci szimbólum alakjában került át a köztudatba. Prohászka megvilágításában azonban egész más. Elveszti élesszét, mert Prohászka az evolúció nem folytonos harcok láncolatában látja, mint azok, akik nem ismernek vagy nem akarnak békés átalakulásokat, átformálódásokat ismerni. Prohászka érzi ezt és kimondja, hogy a fejlődés az élet országára alkalmazva egy erőszakosan modern gondolat. A tudós püspök egész előadását keresztülszőtte az a lendület, amely annyira vonzóvá tudja tenni beszédeit. A gondolatok tömegestől rajzanak elő, de érezni, hogy féken tartja, egy határozott irány, cél felé vezeti őket. Megállapításai, következtetései világosak és logikus egységet alkotnak a levezetés gondolatmenetével, ami a sok rapszódikus előadás után valósággal újdonság hatását kelti föl a hallgatóban Prohászka általános alapelvekből indult ki. Az evolúció inkább filozófia, mint természettudomány. Egy fenséges, inspiráló, utakat jelölő gondolat ez, melyet úgy vesz az emberiség mint egy fényes csillagot, egy kinyilatkoztatást. A régi bölcsészetben a fejlődés gondolata nincs megalapozva. A régi bölcsek azt godolják, hogy a négy elemből lesz minden, de azért a középkori skolasztikának is vannak olyan tételei, melyek elfogadják a fejlődést hirdető gondolatot. Ebben a középkori bölcsészetben a lényeget tevő rész a forma, amely által a dolog azzá lesz, ami. De ez a bölcsészet azt is vallotta, hogy a formák közt vannak a kapcsolatok s egyik forma megváltoztathatja a másikat. Van tehát egy bizonyos sorozat a dolgok rendjében, amely azután egyikből a másikba viszi át a tulajdonképpeni matériát. A skolasztikában tehát már megvolt a fejlődés gondolata. A fejlődés gondolata voltaképpen erőteljesen és erőszakosan modern gondolat s főleg az élet országára alkalmazva. A természettudós látta azt, hogy a vérrokonság tartja fönn s fejleszti a nagy természetet s elsősorban a nagy fajtípusok variációja volt az, amely a filozófiai összefoglaló tekintetnek ezt az irányt adta. A második gondolat a morfológia volt. Észrevették, hogy az egész állatország egyformán van szervezve, az egységesítő gondolat megragadta az észlelők figyelmét s ebből is bizonyos fejlődés konzekvenciáit vonták le. Ez ejtette gondolkodóba a modern gondolatot s ezen az alapon egyre inkább tüzet fogott az a fölfogás, hogy ezt a csodálatos világot a ELHAGYOTTAN. (Életkép.) Öröm virágos vasárnap délután Az ablaknál ül csendes-szótlanul. Kék szemére a múltak gyásza hull És perg, perg a könnye... Rá gondol talán A parfümös utca pajkosan kacag Mint régen ... mikor még ketten ültek égő vágygyat egymásért hevüttek: a régi vágyak s elfakult szavak... ! A délután halk alkonyatba bágyad. Bús fejét fehér karjára hajtva — Alomban éli át az édes vágyat . . . ,, Vártalak sokáig... ó de hasztalan ..." így sir a lányka... s át a homályon Fájó zokogása vádolan suhan ... Novák János. EGYETEMI LAPOK 1912. február 15.